Már novemberben voltunk, a suli jól ment, voltak barátaim és Tamással is minden a legnagyobb rendben volt.
Vártuk a decemberi vakációt és persze a karácsonyt. Meg a szilvesztert. Már megbeszéltük Tamással, hogy együtt töltjük mindkettőt.
November 14:
Lejárt a suli, hazakísért Tamás, de nem maradt nálunk...
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra, elővettem a telefonomat és beléptem az intsagramomba. Hírtelen valami nagyon fura érzès kapott el.
Mintha megráztak volna, de mégsem... ráejtettem a telefonaom a hasamra és kb.egy percig néztem a plafont sokkolva. Aztán elsikítottam magam. Anyáék nem voltak otthon, úgyhogy nagyon meg voltam ijedve. Nem tudtam felhívni senkit, mivel lejárt a percem és a messengeren nem vilt fent se Tamás, se Dóra. Eszembe jutott Andi, meg hogy rég nem beszéltünk. De volt bennem egy olyan érzés , hogy őt nem érhetem el és akkor bevillant. Az érzés ,az a rázós, vagy nem tudom milyen....
~BAJ VAN!~ gondoltam
Volt az a kapcsolat.... Andi és köztem. Nem éreztem. Andival valami történt! Gyorsan megnéztem minden elérhetőségét : facebook, insta, ask.fm, snapchat, tweeter...
Sehol semmi. Még tegnap posztolt , ma már nem.
Felhívtam skypon, de nem vette fel... Bekapcsoltam a Tv-t és az RTL club-on mondták, hogy Budapesten a migránsok megtámadtak két 16év körüli lányt.... Nagyon megijedtem.
Megnéztem, hogy valaki régi osztálytársam fent van-e facebookon. Fent volt Timi.
Egyből írtam neki :
-Szia Timi!Valami nagy baj van!
-Szia.
-Mi történt Andival?
-Semmi, vagyis nem tudok róla... nincs most itthon...
-Hála Istennek!Csak hallottam, hogy Pesten megtámadtak a migránsok két velünk egyidős lányt.
-Nyugi!Nem ő az.
-Köszi szépen, hova utazott?
-A csalàdjával Franciaországba.
-És meddig maradnak?
-Hát... elmentek 2 hete, azt hiszem, hogy talán holnap?
-Rendben, köszi, majd még holnap érdeklődöm, szia!
-Szia.
Megvoltam nyugodva, hogy az az érzés valami hülyeség volt, hogy semmi köze Andihoz. Este 10kor vacsoráztam, aztán lefeküdtem és SMS-eztem Tamással. Elmondtam neki a dolgot , de nem tudott semmit mondani...
Másnap péntek volt, ami nálam ünnep,mert lejár a suli 1kor, utána pedig vagy Tamással vagy Dórával szórakoztam.
Elmaradt az utolsó óránk ,így 12ig voltunk, ami magyon jó, mert több időt tudtam tölteni Tamással. Úgy egyeztük meg, hogy hazakìsér, átöltökök, mivel egyneruhánk van, ami tök vagány.... Aztán....meglrpi, mivel szülinapja volt.
Mentünk hazafelé:
-Akkor mit csinálunk?-kérdezte érdeklődve Tamás
-Hát.... majd meglátod.
-Nem bírom!
-Majd meglátod na!-mondtam röhögve
Hazaértünk és bementünk a szobámba, kiválasztottam a ruhát, amibe legyek és bementek a fürdőbe. Levettem az egyenruhámat és felraktam az ablakparkányra, leesett, de gondoltam, majd felveszem...
És akkor eszembe jutott, hogy a blúzot nem vittem magammal...
~Basszus !!!!!most mit csináljak? Hm..... kiférek az ablakon, csak hogy jutok oda?Túl magasan van.
Ha felállok a WC tetejére, akkor feltudok mászni... ~
Megpróbáltam és mikor az ablak párkányán gugoltam,hátraestem, a földre és nem kaptam levegőt.
Meghallotta Tamás a koppanást és benyitott:
-Mi történt? Úr Isten!Bocsi!
-Öhhkhöhh!
És becsukta az ajtót. Aztán leesett neki, hogy valami baj van és befutott hozzám, mert hát... nem volt mit csináljon... aztán felemelt és bevitt a szobámba, nem tudta, hogy mitcsináljon én pedig fulladoztam. Aztán felültetett. És mondta, hogy vegyek mély levegőt. Aztán helyre jöttem és gyorsan felöltöztem.
-Nagyon sajnálom.-mondta szégyenlősen
-Nem baj, nem a te hibád, sőt köszi, hogy segítettél.
Aztán bekötöttem a szemét egy sállal és ki akartam vezetni a szobából de megint előjött az a fura érzés és lerogytam a földre.
-Rita! Mi történt???
Nem tudtam válaszolni, lecsuktam a szemem és Andit láttam teli sebekkel és fájdalmas nézéssel. Utána magamhoz tértem és mondtam Tamásnak, hogy előjött az az érzés. Tudta, hogy miről beszéltem. Nem akartam elrontani a szülinapját, úgyhogy vezettem tovább, aztán ki az ajtón, meg a kapun. Mentünk lassan a városban, nehogy elessen. Aztán bevezettem a házukba és ott voltak a legjobb barátai. Levettem a kendőt és mindenki:
-MEGLEPETÉS!
Nagyon boldog volt és a buli is jól sikerült, mindenki jól érezte magát. Kb.éjjel 2kor járt le, hazakísért és megköszönte. Fel léptem a facebookra és megint írtam Timinek:
-Na hazaértek Andiék?
-Nem.
-Mi?Miért?
-Nem tudom, senki sem tud róla semmit.
-Valami történt vele!
-Honnan gondolod?
-Ezt most nehéz lenne elmagyarázni, főleg így facen.
-Értem.
-Akkor csak ennyi lett volna, szia.
-Szia.
Másnap beutaztam Budapestre Tamással és vettünk egy repülő jrgyet Párizsba, csodálkoztam, hogy anyáék megengedték... Végülis volt velünk egy felnőtt, Eszter, de akkor is... Az utazás jó volt, szerettem repülőn utazni, de végig gyomoridegem volt, mert féltem, hogy milett Andival.
