Oka a sok cigizés. Már nem is érdekelt az egész... Nem akartam kezelést. Azt akartam, hogy az egésznek vége legyen. Nem mentem suliba. Részben mert alapból utálom a sulit és másrészt, akartam, hogy tudják "bajom van". Elmentem az orvoshoz és megkérdeztem, hogy kezeléssel meddig bírnám. Arra nem tudott vàlszt adni. Kezelés nélkül kb.Augusztusig. És ha még folytatnám a cigit, akkor kb. június közepèig(suli vége). Szóval ezt választottam. Mondjuk ki akarna 16 évesen meghalni? Az igazi életről semmit sem sejtve.
Én. Már úgyis lőttek az egésznek...
Hazamentem, elővettem egy lapot és elkezdtem írni rá:
TERVEK:-NAPONTA FÉLDOBOZ CIGI
-VISSZAMENNI BUDAPESTRE ÉS ELBÚCSÚZNI
-ELVESZTENI A...
-BULIZNI
Hát igen... elcsesződött az életem.
~Kb. 40 napom van hátra, szuper! Használjam már ki!~
Másnap bementem a suliba. Odamentem Dórához,amin nagyon meglepődött, mivel január óta nem szóltam hozzá nagyjából senkihez...
-Dóra!Elkell mondjak valamit.
-Valami jó dolog?
-Nem, egyátalán.
-Milett?
-Izé... ö... hogy mondjam el... rákos vagyok.
-Mi?!Milyen?
-Tüdő.
-Akkor hogy nem vagy korházban?
-Nem akarok kezelést. Meg akarok hali, minél előbb. Tudod milyen az életem...
-Rita, ilyent nem mondthatsz!
-Ez van !-odítottam
És az egész osztály rám nézett.
*kínos csend*
Anyáékkal is egyfolytában veszekedtem, mert nem akarták hagyni, hogy nem kapjak kezelést, nem akartak elveszíteni, de én elakartam menni már. Elegem volt mindenből.
