Destiny
Pont befejeztem az írást, mikor a másik oldalon ismerős betűk körvonalazódtak.
Destiny? Tényleg te vagy?
Nem hittem a szememnek. Tényleg valaki ír a könyvembe?
Ki vagy? - a kezem remegett, míg leírtam ezt a két szót. Lehet el kéne mennem egy pszichiáterhez, mert kezdek hallucinálni.
Jungkook - jött a rövid válasz, ami újabb kést döfött a szívembe.
Az hogy lehet? Te halott vagy! A saját szememmel láttam, ahogy kivisznek a házból. Nem! Nem!
Messzire elhajítottam a naplót, s a könnyek újból potyogni kezdtek a szememből. Nem lehet! Ez az egész csak egy álom. Képtelenség, hogy ő legyen. Egyáltalán hogy lehetséges?
Felálltam az ágyról, s óvatosan megközelítettem az elhajított tárgyat. Újra a kezembe vettem, s fellapoztam.
Destiny! Hallgass meg kérlek. Mikor kinyitottam a szemem, ezen a helyen találtam magam. Körülöttem magas drótkerítéssel, ami útvesztőnek van kialakítva. É... Én nem emlékszek az éltem utolsó napjára... Valahogy elvesztettem az emlékezetem. Kérlek segíts! Félek... Egyedül vagyok. És van itt ez a könyv... Megrémít. Azt se tudom miért tudunk beszélni és miért pont veled.
Itt vagy?
Miért nem válaszolsz?
Nem tudtam rávenni magam az írásra. A remegő kezemben volt a toll, de nem voltam rá képes. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy nem tudtam ésszerűen gondolkozni. Mit értett az alatt „mikor kinyitotta a szemét"? Félre diagnosztizálták volna és még élt, mikor kivitték a házból? De akkor hova vihették?
Felnyitottam a laptopom tetejét, s bekapcsoltam. Egy kicsit vártam, majd rákerestem az interneten az „Óriás labirintus" kifejezésre. Jó formán semmi használhatót nem dobott ki csak az Útvesztő című filmet. Több féle képpen is beírtam a keresőbe, de úgyse segített sokat. Nagyából összeszedtem a gondolataimat és írni kezdtem „Jungkooknak".
Itt vagyok, sajnálom. Kicsit lesokkolódtam. Letudnád írni pontosabban, amit magad körül látsz?
Bele telt pár percbe, amíg válaszolt.
Öhm... Éppen egy zsákutcában vagyok, s a földön ülök. Körülöttem szürkeség és drótkerítések. Ha felnézek, ahol az égnek kéne lenni, nincs semmi csak üresség. Egy lélek se tartózkodik itt.
A leírása alapján indítottam egy szűrő keresést, de egy találatot se dobott ki.
Az internet nem ad ki semmijen találatot. Ha esetleg eszedbe jutna még valami kis részlet, feltétlen írd meg!
Értettem!
Jungkook?
Igen?
Jól vagy?
Ha arra vagy kíváncsi mit érzek, akkor semmit. Olyan az egész mintha az egész világ megváltozott volna. A környezet túl komor és egyhangú, a bőrömön nem érzékelek semmit. Nincs légmozgás. Valójában azt se tudom, hogy lélegzek - e. Az időérzékem teljesen cserben hagyott. Esetleg meg tudnád mondani, mikorra állapították meg a halálom időpontját?
Sokkoltan ültem az ágyamon. Ilyen érzés lehet a halál?
