Az eső csak úgy patakzott az erdőben. Igaz, a fák valami kicsi védelmet biztosítottak, de így is bőrig áztam. Ki tudja még mit kell átéljek, amíg meg nem találom az édesapám gyilkosát?
A kabátomból csavarni lehetett a vizet, a hajam olyan volt, mintha a medencéből szálltam volna ki. Még jó, hogy utálom sminkelni magam, mert ha nem, eddig már az is lefolyt volna rólam.
Kis idő múlva már koromsötét volt, a bátorságom pedig lassan magamra hagyott a sűrű erdő legmélyén. Az ételem is fogytán volt, a kulacsom pedig már órák óta üresen lógott az övemről. Bárcsak meg tudnék szállni valahol. Annak az esélye, hogy egy házikót találjak az erdő közepén, egyenlő a nullával. Elvégre ez nem egy esti mese, amiben mindig minden valóra válik.
Gondolataimból egy ág reccsenése zökkentett ki a hátam mögül. Nagyot ugrottam rémületemben. Vajon mi okozhatta a zajt? Egy farkas? Talán valami még veszélyesebb, aminek hamarosan a vacsorája leszek?
Amint az a valami közelebb és közelebb jött hozzám, míg majdnem egyforma lett a magasságunk, meghátráltam. Mihelyt hátraléptem megakadtam egy farönkben és elestem.
Az ismeretlen lény, amint meglátta, hogy elestem, gyorsított a léptein. Mikor már csak pár lépés választott el minket egymástól észre vettem, hogy emberi lábai vannak.
" Kérlek papa, légy te az."
Reménykedtem benne, hogy Johnny lesz az, ám a járása nem az övé volt. Mostmár biztos voltam benne, hogy valaki idegen és abban is, hogy pár perc és meghalok. Az idegen másodpercekkel később ott volt mellettem én meg becsuktam a szemem, várva a végítéletet.
- Eltévedt kisasszony?- kérdezte egy rekedtes, női hang, ám a félelemtől nem tudtam beszélni, így felsegített és egy aprócska kunyhóhoz vezetett.
Belépve, meggyújtott egy gyertyát, ami végre teljesen láthatóvá tette az arcát. Tekintetem egy kedves, idős hölggyel találkozott. Hosszú, fehér haját kendő alá rejtette, tengerkék szemei pedig csak úgy ragyogtak, ami enyhén ráncos arcát egy hullámzó tengerré varázsolta. Mosolyogva intett, hogy üljek le. Helyet foglaltam egy fából készült széken, egy kerekasztal mellett. Az idős hölgy is leült, velem szembe.
Körülnéztem. A kunyhóban minden bútor fából volt, az asztal, a szekrény, az ágy. Minden. Bárki készítette ezeket a mesterműveket, profi lehet a szakmájában.
- Tetszenek a bútorok?- kérdezte a hölgy, látva, hogyan csodálom őket.
- Igen, nagyon szépek.- válaszoltam mosolyogva.
- A fiam készítette őket, még mielőtt elment volna a háborúba. Fiatal volt, lelkem. Nagyon fiatal. Egy tizenkét éves fiút, akit íly tehetséggel áldott meg az Isten, nem kellett volna a háborúba vinni.- csóválta a fejét, kezembe adva egy fehér - fekete fényképet. A kép egy fiatal fiút ábrázolt. A hölgy fiát, kezében egy fából faragott medvével.
- Nagyon sajnálom.- mondtam együttérzően.
- Na és mi járatban erre kedveském?- kérdezte, témát váltva.
- Egy férfit keresek, úgy egy fejjel magasabb nálam. Talán arról tetszik ismerni, hogy pár hónapja megölt egy ártatlan embert egy filmpremieren.- válaszoltam.
- Á, igen. Sokan úgy ismerik, mint a Bosszú Árnyéka.- bólintott.
- A Bosszú Árnyéka?- kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Hosszú története van neki, de miért is akarja megkeresni olyan nagyon, aranyom?- kérdezte a hölgy.
- A férfi, akit megölt azon a premieren, az édesapám volt. Jelenleg pedig arra vadászik, aki örökbe fogadott és lányaként szeret engem.- néztem mélyen a szemébe.
- Akkor jobb, ha megtudja, miért üldözi a Bosszú Árnyéka ezt a színészt.- mondta, majd belekezdett mondanivalójába.
- Sajnos nagyon keveset tudok, ám azt most elmondom. Ennek az embernek volt egy lánya, aki nagyon nagyra tartotta a férfit, aki örökbe fogadta kegyedet, ám négy évvel ezelőtt történt valami a lánnyal, ami miatt az édesapja a színész nyomában van és addig nem nyugszik, amíg holtan nem látja őt.
Nagyon sokat nem tudtam meg, de legalább tudom, hogy milyen nevet mondjak ezután, ha valakitől megkérdem, hol lehet ez az ember.
- Esetleg mást nem tetszik tudni?- kérdeztem reménykedve.
- Sajnos nem, lelkem, de van egy város nem messze, ahol biztosan választ kap majd a kérdéseire.- töltött egy kis teát.
- Köszönöm a segítséget. Hamarosan indulnom kell, ugyanis mihamarabb a városba kellene legyek.- mondtam.
- Attól tartok, nem engedhetem el. A ruhái csurom vizesek, ráadásul éjjel van és zuhog az eső. Van itt hely elég. - állított meg a hölgy.
- Rendben. Itt maradok éjszakára, de reggel feltétlenül mennem kell. Ki tudja meddig tudom megállítani őt.- fogadtam el a szállást.
Ezután az idős hölgy megmutatta, hol alhatok. Egy hatalmas matracra tett egy párnát, majd hozott egy takarót és egy pizsamát is, ami kicsit nagy volt, ám sokkal jobb, mint a vizes dolgaim. A ruháimat a kandalló mellé tette, hogy a tűz melegétől megszáradjanak, majd mindketten nyugovóra tértünk.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Köszönöm mindenkinek, aki olvassa ezt a történetet, nagyon sokat jelent számomra.😘😘😘
Mivel jövő héten országon kívül leszek és nem lesz időm írni, a történet május 24- ig szünetel, ahogy az összes többi sztorim, ezért mikor vissza jövök egyszerre két részt teszek fel ehhez a történethez, valamint jelentkezem a Halhatatlanság ára két új részével.
Mégegyszer köszönom a pozitív visszajelzéseket.
💜💜💜
