Curly Girl ~Harry Styles fanfiction

7.fejezet

Már most vártam, de tartottam is a hétvégétől.

A hét elég gyorsan eltelt és közeledett a hétvége. Ahogyan azt Harry is mondta, nem láttam egyik nap sem. Annyira nem volt furcsa, hiszen csak párszor találkoztunk,de nem tagadom, jó lett volna ha van kivel társalognom hazafele, aki nem az osztálytársam. Elég szánalmas, azt hiszem, hogy szinte csak a suliból voltak barátaim. Pénteken, tanítás után rögtön mentem volna haza, ha Tylerék bele nem zavarnak a tervembe. A mai strandolás át lett téve másik alkalomra, így nem volt különösebb programom, Aprilt leszámítva.Már indultam ki a buszomhoz, mikor kiabálni kezdett utánam.

-Leia ,hé várj egy picit!- futott oda hozzám- Mit csinálsz délután?- nem igazán volt most kedvem hozzá. Szeretem nagyon, mint barátot, de ha folyamatosan nyomul a többiek előtt igazán kellemetlen tudott lenni. Főleg, mivel általában hagytam is neki. Nem volt szívem megbántani az egyetlen személyt, aki érdeklődik irántam és aki fontos nekem.

-Nem tudom még,csak hogy 5-6 fele átjön Ap,miért?-

-Nem jössz ki a parkba a többiekkel?- itt magára, Willre és Fredre gondolt. A lányok sajnos már hazamentek, bár April azt mondta, hogy délután átjön. A parkra visszatérve, úgy döntöttem egy kicsit elmehetek velük.

-Egy kicsit kimehetek, ha szeretnétek-sóhajtottam fel, majd mosolyogtam vigyorgó arcára. Átkarolta a derekamat és a fiúkhoz vezetett.

-Király, akkor te is jössz?- vette át a táskámat Will.

-Köszi, és amúgy megyek.- az úton sok hülyeségről beszéltünk, kitárgyaltuk a suli összes köcsög tanárját, diákját. Mikor megérkeztünk, a deszkapálya melletti füves részen foglaltunk helyet. A srácok(Kivéve Tylert) rögtön használatba is vették deszkájukat. A harmadik srác leült mellém, próbált magához húzni, hogy dőljek neki, de nem engedtem. Egyrészt nem volt a pasim, akivel ezeket majd meg akarom tenni, másrészt tök kényelmetlen volt és most nem volt kedvem az udvarlásához és a jópofizáshoz. Mindig hagyom neki, de ma fáradt vagyok és valahogy nincsen kedvem hozzá.

-Gyönyörű vagy.- nézte folyamatosan az arcomat és próbált bókolni, igaz sose tudtam, tényleg így gondolja e vagy csak még jobban próbál zavarba hozni. Tudtam, hogy tetszem neki, de egyik nap sem éreztem magam szépnek, inkább kialvatlannak, nyúzottnak, stb. Ezért is volt nehéz elhinnem, hogy így gondolná.

-Aha, nagyon- motyogtam, miközben elnéztem róla- Ne nézz már légy szíves- pirultam el zavaromban.

-Oké, oké, bocsi. Vedd úgy, hogy itt sem vagyok.-
erre csak a szememet tudtam forgatni.

-Mi van egyébként Teddel?- Ted Tyler bátyja, 2 évvel idősebb nála. Mivel sokszor voltam náluk, egész jóban lettünk.

-Megvan, éli az egyetemisták király életét. Legalábbis ő így szokott fogalmazni. Sokat bulizik- vigyorodott el, gondolom belegondolt, milyen bulis lesz ha vége a giminek.- És Jessel mizu? Megvan még a barátja?- Tylernek egyébként, szerintem kicsit Jess is bejött. De nem hibáztattam érte, akkor elég sok emberrel lehetnék haragban.

-Megvan, igen. Igaz elég sokat veszekszenek, de együtt vannak. Amúgy, azt hiszem minden rendben vele. Bár nem sokat látom, mikor otthon van(és ez igen ritka) a szobájában telefonozik.- kezével kezem után nyúlt, ujjainkat össze akarta fűzni. Sikerült neki, kb egy 30 másodpercre, mialatt a holnappal kapcsolatban érdeklődött.

-Nem megyünk el holnap kettesben valahova?- kihúztam kezem az övéből és kicsit hátrébb csúsztam.

-Bocsi,de nekem a holnap nem jó- eközben a srácok visszajöttek és ők is becsatlakoztak társalgásunkba.