Vajon észrevenne, ha nagyon szemembe húznám a sapkát, a kapucnit pedig rávenném? Ha nem, akkor kész is az állca. Nézzük meg mennyire használ-sóhajtok fel gondolataimra-.
A busz lefékez, nincs mit tenni. Mint mikor túl sokat iszol, és érzed, hogy biztosan hányni fogsz. Muszáj leszállnom. Igaz most nem látom Harryt, mivel guggolok, de remélem az első ajtót figyeli, így gyorsan elsurranhatok mögötte. Kit áltatok, biztos észrevesz, főleg úgy, hogy rajtam kívűl maximum 2 ember száll le. Fej lehajtva lépek le a járműről és gyorsan elindulok a nekem kedvező irányba. Nem sokáig jutok, mikor meghallom a nevemet hajtogató nem kívánt személyt.
-Leia, kérlek várj egy percet- áll be elém Harry, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek. Ha én jobbra lépek ő is és ugyan így van ez a másik iránnyal is.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani-mondom halkan, mire idegesen hajába túr. Ezt mind csak egy pillanatra látom, ahogyan feszült arcát is, mikor felpillantok.
-Meg kell hallgatnod, hogy tudd mit miért tettem-
-Eddig nem igazán törekedtél arra, hogy meg tudjam érteni. Egyébként is csak haverkodtunk, nem tartozol magyarázattal- próbálom meg még egyszer kikerülni, de esélytelen. Érzem a torkomban a csomót növekedni, fullasztó érzést hagyva maga után. Nem fogok sírni. Levegő lassan ki-be.
Harry szemszöge
Muszáj meghallgatnia. Borzasztóan éreztem magamat azóta a perc óta, amikor egyedül hagytam. Az egyik haveromnak gondjai voltak és nekem kötelességem volt segíteni, ugyanis jöttem neki egyel. Azért nem nagyon kerestem a hétvégén, mert egyrészt élőben akartam elmagyarázni a dolgot, másrészt végig a haveromnál voltam és segítettem neki. Remélem megérti a dolgok miértjét. Szörnyű embernek érezném magamat, ha nem így lenne. Más esetben leszarnám, de nem másról van szó, hanem róla. Erről az érzékeny, félős és önbizalomhiányos lányról, akinek csalódást okoztam. Aki azt mondja, csak haverkodtunk. Nem tud hazamenni, mert útját állom, szóval kénytelen lesz végig hallgatni, de nem néz rám és ez iszonyúan zavar.
-Kérlek, nézz rám- mondom lágyan, hogy enyhítsem dühét. Pár másodperc gondolkodás után lassan felemeli fejét, így megpillanthatom gyönyörű arcát. Szemeibe nézve hatalmas szomorúságot látok, mire engem is hatalma alá kerít az érzés. Miattam ilyen, pedig sosem akartam. Lehet, hogy elég nyálasnak tűnök, pedig ez áll tőlem a legtávolabb, de vele kicsit más a helyzet. Csak azt akarom, hogy ne haragudjon rám.
-Mondd Harry- sóhajt nagyot, majd leveszi fejéről pulcsijának kapucniját.
-Nem azért hagytalak ott, mert rosszul éreztem magamat és le akartalak rázni. Én...-
-Pedig eléggé így jött le. De megértem, vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint hogy velem legyél-
-A fenébe is, nem így történt- mondom indulatosan, majd egyik kezemmel a budzmegálló táblájába ütök. Aprót ugrik cselekedetemre, megijesztettem. Le kell nyugodnom.
-Az egyik régi jó barátom hívogatott aznap, mert nagy gázban volt, és nekem segítenem kellett. Jöttem neki egyel. Nem hagyhattam cserben, igaz így veled tettem végül ezt- sóhajtok fel, ugyanis nem hangzok túl meggyőzően, de ha tudná mitt tett értem Fred, akkor megértené.
-Értem- vezeti tekintetét lábára, majd vissza rám.
-Azért nem hívtalak, mert nálla voltam és egyébként is élőben akartam elmagyarázni a dolgot- mondom és teszek felé egy lépést, de ő hátrál. Szemöldököm ráncolom cselekedetére.
VOUS LISEZ
Curly Girl ~Harry Styles fanfiction
FanfictionKitaszítottnak érezte magát. Kívülállónak,feleslegesnek. Valakinek, akit mindenki háttérbe helyez,aki mások árnyékában él. Akivel mindenki hálátlan. Ő Leia Emerson. Egy gyönyörű, okos,félős, göndör hajú lány.Érdekes, mondhatni különleges személyiség...