Curly Girl ~Harry Styles fanfiction

8.fejezet

Harry szemszöge

Ahogyan azt Louisnak is ígértem, kedden összepakoltam a cuccaimat,hogy elinduljak hozzájuk. Csak még le kellett zsíroznom a dolgot Carinnel, aki szerencsémre még nem indult el a munkába.
-Harry drágám, jó reggelt- mondja, miközben nyom egy puszit az arcomra. Kiveszek egy tányért a fiókból és rá teszek egy melegszendvicset.
-Jó reggelt-ülök az asztalhoz és enni kezdek.
-Figyi valamit szeretnék kérdezni- vakarom meg kínosan a tarkómat.
-Uhh, csak nem egy lányról van szó?-vonja fel kíváncsian szemöldökét.
-Nem-köszörülöm meg a torkomat zavartan- csak, hogy mit szólnál hozzá, ha péntekig a srácoknál lennék?- igazából ígyis-úgyis elmennék, csak így mégis szebb a dolog, nem?
-Harry-sóhajt fel- és mégis mi lesz az iskolával?- iszik bele kávéjába. Tudom, hogy bele fog menni, laza nő.
-Majd írsz egy igazolást-rántok vállat.
-Neeem, majd szerzel magadnak, nem veszek részt a lógásodban-csóválja a fejét és a mosogatóba teszi a bögréjét.
-Na Carin,tudom, hogy utána rosszul éreznéd magad, amiért nem írtad meg nekem. És én ezt nem akarhatom-vigyorgok rá, mire rosszallóan csóválja a fejét, de azért halványan elmosolyodik. Nyert ügyem van. Gyorsan köré fonom karjaimat és jól megölegetem.
-Imádlak-mondom, miközben felkapom a táskám és kimegyek az ajtón. Vacilálok, hogy autóval vagy motorral menjek, amit a spórolt pénzemből vettem. Hamar összejött egy kis önkénteskedésből a haverom műhelyében és a bunyókból meg egy kevés versenyből. Az autót pedig Anyutól kaptam, vagyis ő fizette ki Carinnek, mivel azt hitték így majd nem motorozom, mert az olyan veszélyes. Egyébként nagyon eltalálták az ízlésem, az 1970-es fekete Ford Mustang Convertiblevel(convertible=cabrio). Igazi klasszikus és állatian megy. Beindítom a motort, a táskámat a mellettem lévő ülésre dobom és neki kezdek, a jó esetben 2 és fél órás útnak Charleston felé.Közben azon gondolkodom,hogy mit fogok a srácoknak mondani. Vagy mit fognak gondolni. Már előre fáj tőle a fejem. Egyébként szívás, hogy elköltöztünk Charlotteba. Nem tudunk csak úgy elugrani együtt valahova, csak telefonon tudunk beszélni és sorolhatnám. Örülök ennek a pár napnak, amit majd ott töltök. És végre megint lemehetünk a partra, bulizhatunk, na és elmesélhetem életem minden egyes részletét nekik. Az utolsónál remélem érződik az irónia. Nem is tudom mit mondok majd Leiaról. Most komolyan, alig ismerem, csak annyit tudok, hogy szörnyen édes és nagyon jól néz ki. Nagyon,nagyon jól. És persze hogy elég félénk. De nincs köztünk semmi, nem is akarok kapcsolatot, szóval nincs miről beszélni. Nem is értem minek bonyolítom eddig a dolgot, ki beszél itt kapcsolatról? Megijedek a hülye gondolataimtól. Csak barátnak kell, vagy egy-két menetre, de ennyi. Igen, pontosan. Lehet arra is jó lesz ez a kis kiruccanás, hogy felszedjek pár csajt és észre vegyem magamat.

*3 órával később*

Hát nem 2 és fél óra, hanem 3 volt az út, de végre sikeresen megérkeztem Louishoz. Nála alszom a következő négy napban, mivel ő már egyedül él. A fiúknál is aludhatnék, hiszen nagyon jóban vagyok mindegyikőjük szüleivel,csak ez így egyszerűbb.
-Végre Harold, már azt hittem soha nem érsz ide-jön ki vigyorogva az ajtón ideiglenes lakótársam, mire vigyor kúszik arcomra. Hiába csak rövid ideje nem láttam, hiányoznak mindannyian. Nem csoda, hisz azelőtt nulla huszonnégyben együtt voltunk.
-Tudod Charlotte nem 5 percre van-szállok ki az autóból.
-Ohh, hogy mekkorát nőttél mióta nem láttalak-törli le képzeletbeli könnyeit, mire csak a szemeimet forgatom.
-Jó látni Louis-nevetek fel, majd egy barátságos öleléssel köszöntjük egymást.
-Na gyere pakolj le, nemsokára megjönnek a fiúk is-
-Akkor mégsem érkeztem olyan későn-
-Dehogynem, csak ők is késnek. Nialléknél voltak kajálni, gondolhatod, hogy az azért nem kevés idő-röhög fel, mire nekem is nevetnem kell. Niall rengeteget eszik, így nálluk nagyon sok a kaja és sokáig is eszik az ember. Rutinosan rúgom le bakancsaimat és veszem az emeleti "szobámba" az irányt, ahol lehajítom a cuccomat az ágyra, majd el is hagyom a helyiséget. Igazából a fiúknak is van saját szobájuk, ami annyit takar, hogy mivel sokat lógunk itt, megvan már, hogy általában ki hol alszik. Louis háza amúgy tök fullos, két emeletes, családi ház kerttel, sok hálóval, néhányhoz külön fürdővel, plusz egy közössel, nagy nappali, konyha, terasz, egyszóval tényleg minden van ami kell. A szüleitől kapta ajándékba, de a fenntartása már Lou dolga. Míg a fiúkra várunk lenyomunk három fifa meccset, amit sajnálatomra kétszer meg is nyer. Kibaszott profi benne, közülünk a legjobb, szóval el lehet nézni nekem. Talán Liam olyan jó még, mint ő, de én inkább a lövöldözős-verekedős játékokban vagyok profi. A fiúk röhögése zavarja meg játékunkat.
-Harry-csendült fel vidáman Niall hangja, majd a többieké. Felállok és egy-egy öleléssel köszöntjük egymást.
-Tudod mekkora szívás nélküled a suli? Főleg a bulik?- fintorog Zayn, mire ártatlanul vállat vonok, de azért elvigyorodok.
-Nekem mondjátok?-sóhajtok nagyot- mintha fogyatékosok közé csöppentem volna. Alig van egy-két normális srác- ez igaz, ott szinte alig van olyan, akivel hasonló lenne az érdeklődési körünk. Mondjuk nem túlzottan igyekeztem, hogy megismerjem ott az embereket. Így is egy csomóan lógnak a nyakamon. Néha elmegyek velük valahova, de sosem lehetnek olyanok, mint a srácok.
-Tudjuk, hogy pótolhatatlanok vagyunk-villant egy mosolyt Louis, mire elröhögjük magunkat.
-Najó, ez kezd nagyon nyálas lenni- rázom a fejemet, mire egyetértően bólogatnak, majd lehuppanunk a kanapéra és felváltva versenyzünk a különböző videójátékokkal.

*Este*

A szokásos helyünkön ülünk a kedvenc sörözőnkben. Még ismeretségünk elején fedeztük fel ezt a helyet és azóta nagyon gyakran jártunk ide. Már a törzshelyünk lett.
-Na haver, mesélj-vigyorog rám Louis, mire nagyot nyelek. Tudom, hogy túl fogják reagálni a dolgot, előre látom.
-Még innom kéne ahhoz egy kicsit. Hogy ne fájjon annyira a fejem a reakcióitoktól-villantok egy 1000 wattos mosolyt. A többiek csak értetlenül néznek ránk, nem értik miről beszélünk. Ezek szerint Louis rám hagyta az egész történet elmesélését.
-Miről van szó?- kérdezi meg Liam, mire Lou leinti és megadja a választ.
-A mi kis Harrynk nemrég mondta el nekem telefonon keresztül, hogy mostanában sokat gondolkodik egy lányon- bólogat mindenttudóan. A többiek szemei felcsillannak és érdeklődve fordulnak felém- ezért is látogatott el hozzánk.
-Nem csak azért jöttem ide, hogy elmesélhessem. Hiányoztatok és el kellett kicsit jönnöm onnan. Na meg persze kíváncsi vagyok az értelmes véleményetekre-nyomom meg az értelmes szót.
-Jól van, csak mond már- mondja izgatottan Niall.
-Oké, de nem nagy cucc az egész-
-Igen igen persze. Ezért voltál olyan fáradt, amiért ő járt a fejedben és nem tudtál aludni. Már az is nagy szám, hogy megemlítetted és nem csak annyit mondtál, hogy ja tegnap megkúrtam a csajt, de ennyi.
-Ilyenkor nem tudom, minek barátkozom veled- nézek rá mérgesen. Persze tudja, hogy nem haragszom rá.
-Mond már Harry-kérlel Zayn, mire tényleg belekezdek.
-Szóval egyik nap este mentem haza pár sráccal, mikor a buszon megláttak egy lányt, így oda kellett ülnünk. Amit persze késöbb nem bántam, mert ő is ott ült amellett a lány mellett. Annyira szokatlan volt. Tudjátok, nem az a csaj, akin látszik, hogy már a fél város átment rajta és bármikor bevállalna engem is. Hanem pont az ellenkezője. Persze bármikor szívesen lefeküdnék vele, mert kibaszott szexis, de nem ez a célom. Nem tudnám vele ezt tenni, pedig próbálom magamnak bemesélni. De annyira ártatlan és félős, önbizalomhiányos, pedig gyönyörű. Komolyan, nemtudom, hogy láttam-e nála szebb lányt.És megijeszt ez az egész, állandóan ezen gondolkodom- mondom el gyorsan és nagyon kimerültnek érzem magamat a monológ végére. Pedig még szinte semmit nem mondtam. A fiúkra nézek, akik megilletődötten néznek rám, miközben vigyorognak.
-Te szerelmes vagy-nevet fel Niall, mire megrázom a fejemet, ahogy a többiek is csatlakoznak hozzá és egyetértően bólogatnak.
-Nem, ezt már az elején elmondtam. Idióták-morgok magamban.
-Akkor ezt minek neveznéd-vonja fel a szemöldökét Lou.
-Csak nagyon érdekel a lány. Nem lehetek szerelmes, miközben nem is ismerem-sóhajtok fel.
-Nem, nem, te belehabarodtál ebbe a lányba-rázza a fejét Zayn- mikor ismerhetjük meg? Kíváncsi vagyok ki tudta az én Haroldom szívét meghódítani-
-Tényleg, muszáj lesz bemutatnod. Biztosan különleges-kacsint rám Louis.
-Srácok, hagyjátok már Harryt. Különösen érdeklődik a lány iránt, de az még nem rögtön szerelem-mondja Liam, aki talán a legérettebb közülünk felfogásilag.
-Köszönöm Liam-
-Jó oké, és mesélj még róla. Hogyan ismerkedtetek meg?-
-Hát kiderült, hogy viszonylag közel lakik hozzám, így a suliból hazafelé ismét láttam a buszon. Aztán oda mentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni. Mármint amennyire tudtunk, mert mint említettem, elég szégyenlős-mosolyodtam el.
-Na és mi a neve?-
-Úgy tudtam, hogy Kate, mivel aznap este a buszon ezt mondta. Gondolom nem akarta, hogy azok az idióták meg tudják, hogy hívják. De mikor újra találkoztunk, elmondta nagy nehezen, hogy Leia-erre halkan felnevettek.
-Hmm, szép név. Még sosem hallottam-
-Na és hogy néz ki? Nincs róla fotód?- érdeklődik kíváncsian Liam.
-Honnan lenne?- nevetem el magamat.
-Valamelyik közösségi oldalon biztosan van. Facebook, Twitter, Instagram. Nem?- érthetően kérdezi ezt Niall, mivel manapság mindenki fennvan a neten.
-Semmi. Instán és Twitteren nem is találtam meg. Facebookja van, de fotója az nincs. Nem is értem miért-
-Ajj nemár. Akkor muszáj nekünk leírnod-
-Előbb tippeljetek-vigyorgok rájuk.
-Oké, nos tuti magas. Mindig is imádtad a magas lányokat-bólintok Zaynnek beleegyezésül. Mindannyiunk szereti a magas lányokat. Valamiért szexisebbnek tartjuk őket. Persze volt már dolgunk alacsonyabbakkal is.
-Szerintem szőke lehet. Általában szőke csajaid voltak-von vállat Niall, mire megrázom a fejemet.
-Már mondtam, hogy nem olyan, mint az eddigi "csajaim".-
-Harry mond már el- forgatja szemeit Liam.
-Oké, szóval igen, tényleg magas. Gyönyörű hosszú lábai vannak, olyan igazán formásak. Kb. a háta közepéig érő, világosbarna göndör haja van. Kreolos bőre, szinte fekete szemei, vastag ajkai és... -itt megállok és rájövök, nagyobb meglepetés lesz a fiúknak, ha majd a saját szemükkel látják. Már ha látni fogják. De el fogom érni, hogy biztosan találkozzanak vele. Szent Isten. Miken gondolkodom én? Ahhoz elég komoly kapcsolatnak kellene közöttünk lennie, hogy elhozzam és bemutassam. Mégis ezt akartam tenni. Nem tudom mi lesz ebből, de inkább nem gondolom túl a dolgot. Hagyom, had sodródjak az árral.