6.fejezet

466 24 3
                                    

Még nem volt vége a beszélgetésünknek a napra, ugyanis...



ugyanis még vágytam a társaságára. És tovább jött egy megállóval.

-Ohh basszus, vigyázz légyszi- kapta fel hirtelen a cuccait és állt fel,hogy leszállhasson. Felpattantam a helyemről és én is az ajtóhoz lépkedtem.
-Te is most szállsz le?-
-Aha, én itt lakom, vagyis erre- kiléptem a busz ajtaján, amint az megállt és persze magam elé engedtem Leiat. Már ment is haza felé, ezért gyorsan mellésiettem. Erre megállt és kérdően nézett rám. Elkezdett vizslatni, kettőnk között cikázott tekintete,majd hirtelen elmosolyodott és cipőjét kémlelte. Nem igazán értettem reakcióját,tehát rá is kérdeztem a dologra.
-Mi az?-
-Semmi, csak.. Nos .. Magasabb vagy,mint én- felnevettem mondani valóján.
- Nagyon úgy tűnik. Miért örülsz ennek ennyire?- kérdeztem visszafolytott nevetéssel.
- Hát, tudod nekem nem nagyon vannak magas ismerőseim. Mindig én vagyok mindenhol a legmagasabb, amit utálok, szóval ennek kifejezetten örülök- mosolygott aranyosan. El sem tudtam képzelni, mennyire bánthatja ez a dolog, ha így örül egy ilyen kis apróságnak.
- Ha vágysz egy magas ember társaságára, csak nyugodtan hívj. Ja és megadhatnád az igazi számodat. És kérlek ne a nővéredét.- néztem rá nyomatékosan. Erre kicsit elpirult és megköszörülte a torkát.

-Rendben, megadom. És amúgy bocsi ha kellemetlen helyzetbe hoztalak vagy valami-

-Áhh, én nem olyan vagyok. Amúgy semmi gáz, nem tudhattad.-

-Egyébként hány éves vagy?-

-19, te?-

-17-

-Idősebbnek tűnsz. Sőt a nővérednél is.-

-Csak a magasság teszi- nevetett fel édesen. Édesen? Jézus nevetséges vagyok.

-Emiatt nem kell kellemetlenül érezned magad. Én például kifejezetten a magas lányokat kedvelem-kacsintottam rá, mire ismét átment pirosba az arca.

-Mi óta élsz ezen a környéken? Mármint eddig nem láttalak erre, most meg minden délután együtt jövünk haza.-

- Nem rég költöztünk át erre a környékre.De azt hiszem megérte.-néztem rá, hogy vegye ,mire is értem. És megint elpirult.
-Nem vagy hozzászokva a bókokhoz?- kérdeztem kíváncsian és kissé értetlenül. Nem értettem miért van ez így.

- Nem igazán. És szörnyen is kezelem őket, szóval bocsi- nevetett fel.

-Akkor majd hozzá szoktatlak- erre csak megforgatta a szemét. A táskájába nyúlva kivette a telefonját.

-Mi a számod?- lediktáltam a jól ismert számom, mire hallottam, hogy elkezdek csörögni. Kihalásztam a zsebemből a telóm és elmentettem a számát.

-Köszi-mosolyogtam, miközben beírtam nevét.

-Hát itt is lennénk-állt meg egy kertes ház előtt. Én is megtorpantam és őt vizslattam.- Figyelj, én.. köszönöm.-

-Ugyan mit?-

-Csak, hogy nem olyan voltál mint a többiek... Na jó én szerintem megyek. Viszlát Harry.- sietett be. Valószínűleg kínosan érezte magát azért, amit mondott nekem. Pedig idiótán vigyorogtam miatta és következő találkánkat terveztem fejben( a délutáni buszos találkákat leszámítva). Szokatlan volt számomra az ártatlansága és óvatossága. Valójában kifejezetten kellemes volt. És szokatlan. Általában egy éjszakás kalandjaim során, csak szintén hozzám hasonlóan kiéhezett lányokkal szűröm össze a levet, nem tart sokáig a megfűzésük. De sosem tudtam érezni egyik iránt sem semmi komolyabbat, egy kis testi vonzalomnál. Nem is nagyon akartam és ez most sem igazán változott, csak vonzott az "ismeretlen". Úgy éreztem kicsit be kell mocskoljam, amire nem titkolom rengeteg ötletem lett volna.

Leia szemszöge

Annyira szokatlan volt számomra a közeledése, hogy komolyan nem igazán tudtam, mihez is kezdjek vele. Nagyon jól estek szavai, főleg, hogy egy ilyen jó pasi mondta őket. Különleges volt, egyáltalán nem átlagos. A külseje amolyan rocker féle, de mégsem, nem tudtam volna behatárolni, neki mégis istenien állt. Ehhez még jött a dús, göndör haja, ajkai, mosolya,tetkói és nem utolsó sorban magas, izmos alkata. Nem tagadom, nagyon tetszett. De a pasizás nem az én terepem és nem hinném, hogy egy ilyen fiú, egy olyan lány iránt érdeklődne, mint én. Figyelmemet inkább könyvemre fordítottam és elmerültem annak történetében. Titkon vártam, hogy a telefonom jelezzen üzenet, illetve hívás gyanánt,de ezt még magamnak sem igazán akartam bevallani. Mégis, mikor felvillant a képernyőm, és egy bizonyos Harry név villogott az üzenet küldője gyanánt,gyorsan a telefon után kaptam.

Harry

Szia,szombaton foglalt vagy?

Én

Valószínűleg nem. Maximum a barátnőimmel találkoznék vagy ilyesmi.

Harry

Amit szívesen kihagysz, hogy velem lehess, igaz?

Kétszer olyan gyorsan kezdett dobogni a szívem. Izgultam nagyon. Nem szoktam kettesben fiúkkal találkozni, még barátokkal sem. Mindig kitaláltam valami kibújót ezek alól. De elhatároztam, hogy most nem teszem azt, amit egyébként csinálnék. Hiszen mindenki ellenzi szokásaimat és ha ezt is kihagynám, valószínűleg megbánnám. A végén még szűzen halnék meg.

Én

Hát, végül is kihagyhatom.

Harry

Ez a beszéd. Majd érted megyek.

Én

Ezt amúgy majd a buszon is megbeszélhetnénk, nem?

Harry

Elutazom, de hétvégére itt leszek.

Én

Ohh, értem. És mit csinálnánk?

Harry

Majd megírom a részleteket pénteken. Addig is sajnos mellőznöd kell délutáni társaságom.

Én

Azt hiszem, valahogy majd kibírom.

Harry

Ezt szomorúan hallom:D na akkor majd szombaton, szia

Én

Szia Harry:D

Már most vártam, de tartottam is a hétvégétől.

Curly Girl ~Harry Styles fanfictionHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin