Ha Akarnám... (BEFEJEZETT)

5.Újabb kínzások!

Luna szemszöge:
Reggel félve nyitottam ki a szememet. Azt akartam, hogy ez az egész, egy rossz álom legyen, hogy, amikor kinyitom a szememet, akkor a szobámban ébredjek, a saját ágyamban. Hát ez sajnos lehetetlen! Abban a szobában ébredtem, amiben tegnap lefeküdtem. Scott nem volt mellettem, és akkor vettem észre, hogy résnyire nyitva van az ajtó. Egy gondolat járt a fejemben, egy apró szócska, de számomra nagy dolog: SZABADSÁG.
Halkan elindultam a kijárat felé. Végig mentem a folyóson, amin Scott végig vezetett a tegnap. Leértem a szabadba vezető ajtóig, de mielőtt kisurranhattam volna, Scott elkapta a derekam, és magához szorítva suttogta a fülembe, azokat a szavakat, amelyektől kirázott a hideg:
– Hová készülsz kicsim? Úgy-e nem akartál elszökni?
Megremegtem ezeknek a szavaknak a hallatán.
– Nem – suttogtam.
Scott pszichopata módon elmosolyodott, majd a pince felé kezdett húzni. Leültetett arra a székre, és megkötözte a lábam.
– Úgy néz ki nem igazán érted meg, hogy most már ez az otthonod, és az enyém vagy! Nem mehetsz ki az engedélyem nélkül. Ezért büntetés jár! – mondta majd egy késsel egy s betűt vágott a combomba. A fájdalomtól felsikítottam. Nem tűröm a fájdalmat. Nagyon nem.
– Remélem ebből megtanulod, hogy ne ellenkezz! – kiáltotta. Ijedten bólintottam, de éreztem, hogy egy nagy, sós könny csorog le az arcomon. Scott lefertőtlenítette a sebem, majd felvezetett a lépcsőn. A szobánkba érve a falhoz szorított, és megcsókolt.
– Most mennem kell, mert dolgom van. Maradj itt, és várj meg.
– Hová mész? – kérdeztem.
– Nem áll szándékomban beszámolni neked az ügyeimről. Viselkedj jól – mondta majd megcsókolt.
Scott szemszöge:
Nem hiszem el, hogy megakart szökni! Nagyon kell figyeljek rá. Igazából eredetileg nem akartam elrabolni Luna-t.
Visszaemlékezés:
Este nyolc körül sétálgattam szomorúan az úton. Nem hiszem el, hogy Sarah szakított velem. Pedig én tiszta szívből szerettem. Az úton sétálgattam tovább. Egyszer csak megláttam egy gyönyörű lányt, amint megláttam első látásra beleszerettem. Hosszú barna haja kiemelte a gyönyörű  szemeit... Kell nekem ez a lány" – gondoltam. Hirtelen felindultságból a háta mögé lopoztam, és egy kendővel befogtam a száját azonnal elájult. Felkaptam az ölembe, és a házam felé vittem, leraktam a pincében egy székre, és megkötöztem majd felmentem. Leültem a kanapéra, és a lányon gondolkoztam. Talán rossz ötlet volt elrabolni. Most már mindegy.
Visszaemlékezés vége.
Felvettem a kabátom, és elsétáltam a szokásos helyemre. Mindig ide jövök gondolkozni a körtefám alá. Sokat gondolkoztam, és rájöttem, hogy nem akarom többet bántani Luna-t. Szeretem, és azt akarom, hogy ő is viszont szeressen...