Ha Akarnám... (BEFEJEZETT)

25.Martin vagy Scott?

Luna szemszöge:
Hál' istennek hamar beértünk a kórházba. Ott le kellett adnom Scott adatait:
– Tehát hány éves a fiatal ember? – kérdezte a recepciós nővér.
– 18. – feleltem.
– Rendben. És maga a barátnője? – tette fel az újabb, véleményem szerint teljesen felesleges kérdést.
– Hát ez egy bonyolult kérdés... – mondtam.
– Kisasszony, ha nem a beteg közeli hozzátartozója, attól tartok nem mehet be hozzá...Esetleg a testvére? – nézett kérdőn rám.
– Nem.
– Sajnálom. Akkor itt kell maradnia a váróteremben. – mondta a nő.
Idegesen a hajamba túrtam, majd dühösen ráförmedtem:
– Na ide figyeljen maga majom állat. Most azonnal be enged Scotthoz, különben itt, és most ki fogom kaparni a szemét. Én azt ajánlom ne húzzon fel, mert ne tudja meg milyen az, amikor ideges vagyok. Csak úgy mondom, hogy, ha nem enged be most azonnal, akkor meg fogja tapasztalni. És nem lesz kellemes. – ordítottam.
– Jól van kisasszony. Nyugodjon meg, üljön le, és igyon egy pohár vizet. – mondta rémülten a recepciós.
– NE MONDJA MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! NEM KÉREK VIZET! MIÉRT JÖN MINDENKI EZZEL? ELEGEM VAN. MOST AZONNAL ENGEDJEN BE SCOTT BLACK-HEZ!!!!!! – ordítottam.
A nő ijedten hőkölt hátra:
– Hívom a biztonságiakat!
– Luna nyugodj le. És ne ordibálj ezzel a szerencsétlen emberrel. – mondta Adam, aki éppen akkor fordult be a sarkon.
– Adam ez a szerencsétlen "ember" ahogy te mondtad, nem akar beengedni Scotthoz. – magyaráztam dühösen, mire Adam a nőhöz fordult:
– Hölgyem ,kérem bemehetünk Scott Black-hez?
– Nézze. Én csak a munkámat végzem és, ahogy már a kisasszonynak is mondtam, csak a közeli hozzátartozókat engedhetem be. – mondta a már unalomig ismételt szövegét.
– Én a páciens testvére vagyok, a hölgy itt mellettem a páciens barátnője. Kérem engedjen be. – mondta Adam a nőnek.
– De, hát miért nem ezzel kezdték. Menjenek csak. Ja és kisasszony szüksége van egy kis nyugtatóra? Szívesen szolgálunk vele önnek... – szólt utánam gúnyosan.
– Nagyon vicces. Nem nincs szükségem rá. Ribanc.
– Hogy mondta kérem? – kérdezte felháborodva.
– Én ugyan nem mondtam semmit... – adtam az ártatlant.
– Luna,hagyd már békén, gyere inkább menjünk be Scotthoz. – húzott maga után Adam.
-Ezt most megúszta. Ringyó! – vágtam még oda utoljára.
Istenem, miért bünteted a világot ilyen hülye majmokkal?