Ha Akarnám... (BEFEJEZETT)

4.Szükségem van rád...

...felvezetett azon a lépcsőn, amin először megláttam jég kék szemeit.
Scott utolsó mondata csengett a fülemben: " Szükségem van rád ". Nem akartam jobban felidegesíteni, ezért nem kérdeztem rá ennek a mondatnak a jelentőségére.
Amikor felértünk, egy hófehér falú szobát pillantottam meg. Hirtelen megragadta a karom, és erőszakosan felvonszolt az emeletre egy hosszú csigalépcsőn keresztül. Egy folyosó szerűség tárult a szemem elé, ami így első ránézésre végtelennek tűnt. Scott a folyosó végére vonszolt, ahol egy barna ajtó díszelgett. Durván belökött a szobába. Nagyon féltem tőle.
– Ez lesz a szobád mostantól – mondta komoran.
A szobában egy óriási franciaágy díszelgett fekete ágyneművel, ami kiemelte a fekete falakat. Az ágy mellett egy barna éjjeliszekrény díszelgett. A szobában volt egy szekrény, ami szintén feketén pompázott. Ami a legjobban meglepett, az az ablak volt, mert egy rács ékeskedett rajta. Scott észrevehette, hogy sokáig bámulom az ablakot, mert szólásra nyitotta a száját:
– Ez a rács csak ideiglenes, ha már megbízhatok benned, akkor lekerül az ablakról. Most pedig gyere velem.
Megfogta a csuklómat, és elkezdett húzni megint a pince felé.
– Mit akarsz Scott? – kérdeztem kábán, mert azt hittem megint vissza akar zárni a pincébe. Leültetett arra a székre, amelyen felébredtem, majd magához húzta egyik karomat. Feltűrte a blúzom ujját, és a fegyveres asztalhoz ment, majd egy szikét emelt le róla. A nyugodtságomat hirtelen felváltotta a félelem
– M-m-mit akarsz a-azzal a szikével Scott?
Nem válaszolt, hanem felemelte azt a karom, amelyiken felhúzta a pólóm ujját. Ijedtemben jobbnak láttam, ha becsukom a szemem.Hirtelen fájdalom hasított az alkaromba. Ez úgy tíz percig tartott kinyitottam a szemem, és Scott jég kék szemeivel találtam szembe magam. Hirtelen felindultságomban lenéztem az alkaromra, ami véres volt. Scott fertőtlenítővel letörölte, és ekkor vettem észre, hogy mit művelt. A karomon egy név díszelgett"Scott".
– Miért? – kérdeztem a sírás határán. Ő csak elmebeteg módon elvigyorodott, és ennyit mondott:
– Mert az enyém vagy! Ezt jegyezd meg! – mondta, és erőszakosan magához rántott, majd durván megcsókolt. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erősnek bizonyult.
– Ne erőlködj baba! Úgy sem engedlek el – mondta, majd menyasszony pózban felemelt, és felvitt a szobámba. Amikor felértünk ő nem ment át a saját szobájába.
– Te nem mész a saját szobádba – kérdeztem.
– Nem! Ez az én szobám is. Együtt alszunk majd aranyom!
Na azt már nem!
– Nem! Menj át egy másik szobába. – mondtam. Scott mérgesen megragadta a karom, és rá mutatott:
– Látod ezt? Ez azt jelenti, hogy az enyém vagy, és azt teszed, amit mondok! Megértetted? Ijedten bólintottam.
– Jó kislány! Most pedig csókolj meg!
Nem mertem ellenkezni, nehogy megkínozzon, ezért magamhoz húzva megcsókoltam. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal meg is adtam. Gyengéden eltolt magától, majd önelégült mosoly ült ki az arcára:
– Látod, tudsz te jó kislány is lenni! – mondta, majd egy csókot nyomot az ajkaimra. Most pedig feküdjünk le késő van – mondta.
Én elmentem fürdeni, és, amire visszatértem, Scott egy boxerben feküdt az ágyon.
– Gyere Luna aludjunk.
Félve befeküdtem mellé, mire Scott magához húzott, és az ölelésében aludtam el.