Sweetness (befejezett)

Új remények

    Hamar eljött a hétfő, hamarabb, mint gondoltam. Meglepő izgatottsággal keltem fel, és kivételesen még csak nem is egy rémálom ébresztett, hanem az a kellemes bizsergető érzés, amely beköltözött a szívembe és a tudatomba. Mosolyogva kelek ki az ágyból és indulok át a fürdőbe. Igazából még csak reggel fél nyolc van, nem tudom, miért keltem ilyen korán, de nem érzem magam olyan fáradtnak, mint az elmúlt napokban. Gyorsan lezuhanyozom, majd a szobámba visszatérve keresek valami munkára is alkalmas ruhát. Egy bézs nadrág és egy fekete a hátán kicsit csipkés blúz mellett döntök egy fekete kis kardigánnal és hasonlóan fekete övvel. Bár hangulatomhoz mérten kicsit sötétnek tartom az összeállításom, de a gyász nem engedi, hogy más színeket válasszak. Magamra kapom a ruháimat, és a konyhába sétálva állok neki a reggeli készítésének. YunSeo még nincs fent, ami nem is meglepő, hétfőnként általában szabadnapos. Miután megcsináltam a reggeli palacsintát és főztem egy adag kávét, leültem megreggelizni és meglepődve konstatáltam, hogy napok óta most eszek magamtól először. Az étkezés befejeztével az órára pillantok. pár perccel múlt fél kilenc, de már nem igen tudok mit csinálni itthon. YunSeot nem akarom felkelteni, ezért úgy döntök, írok neki egy kis üzenetet, amiben tájékoztatom elmentem dolgozni- habár a találkozót tízre beszéltük meg MinSeokkal -, kaja a helyén, és felrakom a hűtőre. Mivel még rengeteg időm van, úgy döntök sétálok egy-két megállónyit, és még úgy is bőven elérem a metrót, arról nem is beszélve, hogy bőven tíz előtt leszek bent a boltban, de ez nem igazán zavar. Szeretem azt a boltot, még akkor is, ha most kissé más lesz belépni a megszokott ajtón.
Végül húsz perccel tíz előtt érkezem meg a SWEETNESS-hez. Hmm, sokkal előbb ideértem, mint MinSeok, gondolkozom el és a szívem izgatottan dobbant a gondolatra, hogy nemsokára újra láthatom. Vajon mi van velem? Hogy sikerült egyetlen találkozással ennyire megkedvelnem téged? Mit tettél velem MinSeok? És ami a legfontosabb, miért érzem melletted biztonságban magam? Ezekkel a gondolatokkal a fejemben vettem fel a kötényem, és jobb dolgom nem lévén, kezdtem el pakolászni a boltban. Végül tíz perccel tíz előtt megcsendül a bejárat feletti csengő.
- Áh, te is korábban jöttél? – fordulok az ajtó felé, de lefagy az arcomról a mosoly, amikor meglátom ki lépett be az ajtón.
- Mi az? Nem engem vártál? – kérdezi gúnyosan.
- T-te meg mit... Mit keresel itt? – nyögöm.
- Jaj, ne add itt a butát, nagyon jól tudod miért jöttem – indul meg felém vészjósló mosollyal. Én csak a pult mögé lépve próbálok a lehető legtávolabb húzódni tőle. De ez az aprócska akadály nem állja útját, könnyedén megkerülve azt lép elém és én próbálom minél kisebbre összehúzni magam, miközben könnyeim megállíthatatlanul kezdenek el hullani. JaeBum felemeli a kezét én pedig behunyt szemekkel rezdülök össze, de nem üt meg, még.
- JaeBum kérlek – kérem halkan, nem merve a szemébe nézni – menj el.
- Hát így kell... – kezdi, de az ajtócsengő megzavarja mondatában, és hátrébb lépve néz fel az érkezőre. Én reménykedve és hálásan kapom fejemet az ajtó felé.
- MingSoo drágám – lép beljebb az érkező. – Minden rendben?
- Igen ChanYeol, most már igen – felelem és elsuhanva JaeBum mellet állok mellé. – De te hogy-hogy...? – kérdezek rá, nehogy itt hagyjon, bár az arckifejezéséből ítélve, ez meg sem fordult a fejében.
- Hát a tegnap este után, azt ígérted, hogy hívsz, de nem tetted – biggyeszti le ajkait. Komolyan színésznek kéne lennie. – Ezért gondoltam megleplek.
- Sikerült is. – mondom, majd arra eszmélek fel, hogy JaeBum mellénk lép.
- Majd még beszélünk – mondja, majd épp akkor lép ki az utcára, mikor megérkezik újdonsült főnököm is.
- Annyeong! – köszön, amint belép, majd kezet ráz ChanYeollal. Ismeri?
- Annyeong! – köszönök én is kissé meghajolva.
- Öhm, mi volt itt az előbb? – néz felém kérdőn Xiumin.
- Csak egy régi ismerős, és rossz hírt hozott – magyarázom. Igen, azt a hírt, hogy itt van. MinSeok csak bólint, majd ChanYeolhoz fordul.
- Elhoztad, amit kértem? – a kérdezett csak bólint, majd az aktatáskájához nyúl. Ezek szerint ismerik egymást. És akkor ezért jött ilyen korán, amiért jelen helyzetben nagyon hálás vagyok. ChanYeol átnyújt egy vaskos mappát Xuminnak, aki a pult felé veszi az irányt, így én az ajtóban állóhoz fordulok.
- Köszönöm- suttogom, mire a srác csak rám mosolyog, de mellékesen kapok egy „erről még beszélünk" pillantást is, amit nem igen értek, hiszen alig ismer. A továbbiakban nem esik szó a reggeli eseményekről, aminek örülök. Kiderül viszont az ismeretség oka - ChanYeol-shi apja a Kim család ügyvédje, innen ismerik egymást a srácok, és mivel ChanYeol maga is ügyvéd, ezért MinSeok őt kéri meg, hogy segítsen a jogi dolgokban. Akárhogy is, hálás vagyok, amiért épp akkor jött amikor jött, és azért is miszerint MinSeok is rengeteg időt tölt majd a boltban. Így, hogy JaeBum tudja, hogy itt dolgozom, jobb is, ha nem leszek egyedül.

****

Helló Kedves Olvasók!:D
Itt lenne a következő kis fejezetem is. Nagyon köszönöm a vote-okat és az olvasásokat is, de tényleg nagyon örülnék, ha kapnék egy két kommentet is * könyörög*. :D Remélem tetszeni fog ez a fejezet is.
Várlak titeket a következő részben! ( Amire talán nem is kell olyan sokat várni;) )