Sweetness (befejezett)

Nézzünk szembe a múltal

    YunSeo távozás után még ültem az ágyban egy percet, majd erőt véve magamon, mászok ki az ágyból és indulok a fürdő felé. Kissé félve nézek a tükörbe, de a látvány nem is olyan szörnyű, mint vártam. Volt már rosszabb is. Az arcomról eltűnt a duzzanat és már csak egy halványlilás árnyalat mutatta az ütközés helyét, hála a kezelésnek és borogatásnak, bár még így is pokolian fájt. A számon lévő repedés, már sokkal inkább felhívta magára a figyelmet, de azt foghatom arra, hogy kiszáradás miatt repedt fel. És szerencsére – már amennyire ez szerencse – egy oldalon volt a folttal, így a fotókon nem is fog látszani, ha az arcom másik oldalát vesszük. Azért remélem, mire Linda végez a sminkeléssel, ennyire sem fog látszani. Ami a kezemet illeti, már nem is látszott a keze nyoma, csak kicsit érzékenyebb volt ott a bőröm, ott ahol hozzám ért. Miután megvizsgáltam tegnapi sérüléseim, beálltam a zuhany alá, úgy éreztem le kell mosnom magamról a mocskot, ami az évek során rám ragadt. De nem állhattam sokáig a tisztító vízsugár alatt, mert YunSeo kopogott az ajtómon. Megérkezett Linda. Mikor az egyetem alatt megismertem a lányt, nem gondoltam volna, hogy egyszer még jól fog jönni, ha az embernek van egy profi sminkes ismerőse, aki sztárokat, modelleket és énekeseket sminkel. És nem csak a sebek elővarázsolásához, de eltüntetésükhöz is remekül ért. Szerencsémre. Kilépek a zuhany alól és megszárítkozva kapok magamra valamit, majd lesétálok a nappaliba, ahol Linda és YunSeo beszélgetnek.
- MingSoo! – Ölel meg régen látott barátnőm – Örülök, hogy újra látlak, de annak már kevésbé, hogy megint ilyen ügyben találkozunk. – Igen, sajnos nem ez az első eset, hogy Lin varázstudományára van szükségem. Halványan elmosolyodva üdvözlöm én is a vendéget, majd helyet foglalok a dohányzó asztal mellett számomra elhelyezett széken. Miközben Linda sminkel, azon gondolkozom, hogyan is mondjam el MinSeoknak, hogy fel kell mondanom, az ő érdekében. Fogalmam sincs, olyannyira, hogy egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy mindent elmondok neki, de végül elvetem az ötletet. Addig gondolkodom, még eljutok odáig, nem mondok fel. Lesz, ami lesz. Meg kell próbálnom szembeszállni a félelmemmel és egyúttal JaeBummal is. Mire elhatározásra jutok, Lin is végez a sminkeléssel, így megcsodálhatom a végkifejletet. Ez a lány valóban varázsol. Ha nem tudnám, hogy ott vannak a sebeim, el is hinném, hogy nincsenek. És bár kicsit erősebb a smink, annál, amit általában használok, foghatom a fotózásra a dolgot. Végül is annyira nem nagy az eltérés.
- Köszönöm! – Ölelem magamhoz Lindát, amit egy gyors búcsú követ. Hiába, ha az ember Korea egyik legkeresettebb sminkese, nincs sok ideje, meg hát nekem is sietnem kell. Még ruhát kell választanom, MinSeok, azt mondta, bízik az ízlésemben, ezért én választhatok ruhát a reklámhoz. Nagyrészt úgy sem látszik, azt hiszem.
A szekrényhez lépve kezdem el kipakolni a ruhákat, hogy megtalálhassam a megfelelő öltözéket erre a napra. Végül egy kicsivel combközép alatt végződő fekete szoknyát választok, amit fehér pöttyök borítanak. Mellé pedig egy fehér ujjatlan felsőt, aminek az elején kézzel készített csipkeminta van. Felveszem a felsőt, majd a szoknyát is. Egy ideig nézem magam a tükörben, majd úgy döntök, betűröm a felsőt a szoknyába, és késznek nyilvánítom a ruházatomat. Visszamegyek a fürdőbe megcsinálni a hajam. Egy ideig vacillálok, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb, végül úgy döntök, két vékony tincset befonok és oldalra csatolom, így hajam nagy része szabadon marad, tovább takarva arcomat. Azt hiszem a lehető legjobbat hoztam ki a helyzetből. Beteszek még egy ezüst gombfülbevalót és visszateszem mindig hordott láncomat a violinkulcs medállal.
Letrappolok a nappaliba, majd a konyhába sétálva főzök egy kávét.
- Nem eszel? – Kérdi lakótársam, de látom rajta, tudja a választ.
- Nem, egy falat sem menne le a torkomon – felelek, majd várom, hogy lefőjön a kávé, bár lehet, azt sem iszom meg, már csak az illatától is émelygek. Végül valóban nem iszom meg a kávémat sem, csak a konyha asztalnál ülve kémlelem a nagy fali órát. Negyed tizenkettő. Ma a fotózásra való tekintettel csak délre kell bemennem a boltba, és mivel YunSeo bevisz, mert idézem: „egyedül nem mehetek sehova ezek után", amit meg is értek és kicsit örülök is neki. Az indulásig még van negyed óra, mert kocsival hamar be lehet érni innen. Végül lassan fél tizenkettőt üt az óra, így YunSeo felszólít az indulásra. Igazából most dolgoznia kéne, de felhívta SiWont, hogy családi okok miatt nem megy, aki nagyon megértő volt. Tudta, hogy rólam van szó.
Kilépve a lakásból elfog a félelem, de igyekszem figyelmen kívül hagyni. Itt van YunSeo, és nemsokára MinSeok mellett leszek, így nincs mitől félnem. Erősnek kell lennem, ha szembe akarok nézni a múlttal. Ezért erős leszek!
Mire megérkezünk a SWEETNESS-hez, addigra MinSeok már bent van, és a fotósokkal beszélget.
- Ügyes legyél – fordul felém barátnőm – Én most elmegyek elintézni pár dolgot, rendben? – Bólintok. – Ha kellek, azonnal hívj!
- Rendben – felelem halkan, majd nagyot sóhajtva szállok ki a kocsiból. A bolt ajtaja előtt még megállom egy pillanatra, mosolyt erőltetek az arcomra, majd lenyomva a kilincset lépek be, és veszi kezdetét a színjáték, hogy minden rendben van. Legalább még a fotósok elmennek.
- Annyong, MingSoo! – köszön Xiumin, majd mellém lépve ad egy puszit az arcomra, sajnos a rossz oldalra, így kicsit eltorzul az arcom a fájdalomtól, amit szerencsére sem ő, sem a fotósok nem vesznek észre.
- Szia – mosolygok fel rá, és ez már őszinte mosoly. Mert itt van, mellettem áll és biztonságot nyújt. Pusztán azzal, hogy létezik.

****

Helló!
Hát igen. Ez a történet vészesen közeledik a végéhez, és ez igen vegyes érzelmekkel tölt el.
Tudom, szemét dolog úgy félbehagyni a fejezeteket, ahogy mostanában szoktam, de ha minden egy fejezetben van, akkor miért várnátok a következőt? :P Mert remélem, várjátok, mint ahogy, azt is mi lesz a vége a történetnek. Remélem tetszett a fejezet.
Várlak titeket a következő feltöltésnél!