Joker és én [SZÜNETEL]

#1 Mindenki mégis senki

Minden akkor kezdődött mikor egy Deadpool maskarás srác oda jött hozzám, hogy a beszari öccse nem mer képet kérni, de ezt majd később.

Reggel öt óra hét perc.
Hogy miért kelek ilyen korán?
Hogy normálisan nézzek ki mondoconon.
Igen, igen, tudom. Karikásak lesznek a szemeim. De ugyan! Mrs Jokernél számít ez? Vagyis, bocsi. Igazad van, én egy hercegnő vagyok, ezért a karikás szemek tiltottak. Csak hogy én nem egy átlagos hercegnő vagyok.

Mrs Joker szolgálatodra! Ahol a karikás szemek elfogadottak, és korrektor helyett fekete arcfestéket használunk!
Ez most úgy hangzott mint egy teleshop reklám.
Szóval folytatom is a reggeli rutinom, ahogy szokás mondani a menő csajoknál. Először is felviszek egy kis korrektort, aztán kis púder, majd kész is... lenne, de ez esetben én máshogy járok el.
Fehér arcfestékkel bekenem az egész arcomat, majd szintén fehér púderrel fixálom. Jöhet a fekete szemceruza, amellyel meghúzom csodálatos szürkés-zöld szemeim körül a vonalat, majd fekete arcfestékkel ki töltöm az egész felületet. És végül, de nem utolsó sorban, az ajkak. Ami elmaradhatatlan e csodás Jokerné sminkben. Szóval eldöntöttem, hogy milyen pszichopata akarok lenni. A letisztult, vagy a nem baj ha elmosódik fajta. Utóbbit választva írtó dögös, mégis ijesztő sminkem lett.
Vigyázva a sminkre, felvettem a zöld rövid nadrágom egy össze-vissza foltos, kockás, színes fele más hosszúságú zoknival, és egy lila-fekete fűzővel, meg persze egy zöld nyakkendővel.
Most biztosan ribancosan képzeltek el, de rohadt jól nézek ki, pedig sosem vagyok magammal teljesen meg elégedve.
Jöhet a haj! Az a csodás zöld haj!
Mr Joker biztosan hajvestéket használ, de az nekem nem áll jól, ezért muszáj parókát hordanom, alapból barna hajamat elrejtve. Gyorsan magamra igazítva, a hajamba tűztem egy lila mini kalapocskát, hogy dobjak a külsőmön. Csináltam pár szendvicset, bedoptam a táskámba az elmaradhatatlan kellékekkel, gondolok itt fésűre, arcfestékre, a Jokerné kártyámra és a többi apróságra.
Hét óra van és a buszmegállóban állok egyedül.
Mindenki engem néz, pedig csak hárman állunk itt.
Felszálltam a buszra, majd beültem egy kétszemélyes hely, belső ülésére.
-Anya! Anya! Nézd! Az ott egy szörnyeteg néni?- hallom két zene között, egy kislány hangját.
-Kislányom! Ilyet nem illik mondani. Szégyeld el magad, biztos csak egy jelmezes bulira megy.- mondta az anyukája.
Vannak még jó emberek.
Rá néztem a telefonomra, majd szomorúan, de inkább idegesen fel hangosítottam a zenét, mindent és mindenkit kizárva néztem ki a fejemből.
Hirtelen bevágódott mellém valaki, aki később még sokat fog számítani.
Nem néztem oldalra. El ment a kedvem mindentől. Egyedül azért nem megyek haza, mert Majommal (legjobb barátnőm) találkozok, és ma ünnepeljük a szülinapomat.
Most biztos kérdezitek miért lettem ennyire ideges.
Ahogy görgettem lefele, minden második poszt ilyen "jajj de szeretlek édesem", "szerelmemmel" poszt volt, én meg itt ülök a buszon Joker jelmezben, és viccelődök azzal a haverjaimnak, hogy majd jön az én "hercegem". De nem a szőke hajú kék szemű, hanem a barna hajú, sötét barna szemű "herceg".
Már senki nem volt a buszon, ezért le szálltam, ahol Beth várt rám, Modern Mrs Deadpool cosplayben.
-Hé Sanyi, mi a baj?- kérdezte Beth aggódva, egy kis viccel meg fűszerezve, amin muszáj volt mosolyognom.
Elő kaptam a telóm és elkezdtem lefele görgetni.
-Aha, értem! Küldjük Máté Péter, Egyszer véget ér című dalát az összes szerelmesnek.- formálta úgy a kezét mintha mikrofont fogna.
-Tiszta hülye vagy Majom!- mondtam röhögve.- Na induljunk.- mosolyogtam Bethre.
-Becka, tuti jól vagy?- kérdezte út közben, komolyra véve a szót.
-Persze!- nyugtattam meg.-Nem fogok azért szomorú lenni a szülinapomon, mert a többiek úsznak a boldog szerelemben.- mondtam röhögve.
-Rendben.- várt egy kicsit, majd újra megszólalt.- Ki űrítetted a memó kártyád?-kérdezte mosolyogva.
-Viccelsz?-húztam fel kétszer a szemöldököm, majd mind ketten el röhögtük magunkat.