Joker és én [SZÜNETEL]

#9 Heten, mint a gonoszok

Ha UNOD, olvasd a CSILLAGTÓL.

'-De ha én jövök, ugye jöhet Voodoo is?'

-Voodoo?- húztam fel az egyik szemöldököm, így vette a lapot és folytatta.
-A barátom.- mosolyodott el Alexia.
-Persze, hogy- fogadtam volna be a csapatba, de Jack közbevágott.
-Nem!- mondta egyszerűen.
-Jack!- ordítottunk rá egyszerre Tobyval és Bethel.
-Mondj egy jó indokot, hogy miért ne fogadhatnánk be!- szólt oda neki Toby karba tett kézzel.
-Oké! Oké! Jöhet!- itt már azt hittük vége, de- Egy feltétellel!- tartotta fel mutatóujját.- Voodoo csúnyább mint én, kövér és nem mászik rá Bethre.- karolta át védelmezően barátnőjét. Nem, kicsit se nyálas.
Alexia lassan közelebb lépdelt Jackhez. Tekintete olyan vérfagyasztó volt, hogy azt hittem most fog mindenkit kinyírni, de tévedtem. Elkedzett nevetni, és fekete haja hirtelen szőkévé változott. Mi a...?
Nem bírta, már szinte a földön fetrengett, de hogy ne nézzen ki annyira hülyén, mi is elkezdtünk kínosan nevetgélni. Mikor végre abba bírta hagyni felegyenesedett és bocsánatot kért, hogy nem bírta, majd hozzátette.
-Voodoo élete során csak egy emberbe tud beleszeretni és őt mindentől megóvja... De... Van egy ikertestvére, aki egy szellem...- húzta kínos mosolyra az arcát.
-Egy szellem?- kérdeztük egyszerre meglepődöttséggel teli hangon.
-Aha, de ne tőlem halljátok a storyt, mert így is úgyis elfogja mondani.- mondta, és azzal előhúzott egy babát a zsebéből és megpuszilta. El nem tudjátok képzelni ezután mi történt. A fürdőből hirtelen kijött egy srác. A testét különböző tetoválások fedték be, persze voltak kihagyva területek, sima farmerben volt, és fehér pólóban. Kezein gyűrűk voltak, haja pedig a mai divatnak megfelelően volt levágva. Egy övtáskából különböző babák és ruhák lógtak ki és kezében egy maszkot szorongatott. Odament Alexiához és megcsókolta.
-Szia Babe.- köszöntötte édesen.- Ezek?- nézett ránk lesajnálóan.
Ez meg mit képzel? Lehet igaza volt Jacknek.
-Nyugi Szivi, ők az új családunk.- erre a szóra felcsillant a srác szeme.
-Akkor... Elmondhatom nekik?- ugrándozott boldogan mint egy kis öt éves, akinek az anyukája megengedi, hogy egy órával tovább tévézhessen. Alexia csak bólintott és átváltott barnára a haja. Az állam a padlót súrolta, de ahogy láttam a többiek is hasonló helyzetben vannak.
-Szóval Babáim, minden 18 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megvarrtak.- babáim? Megvarrtak? Ezzel nincs rendben valami.- Alexia 6 éves korunkban talált rám, egy homokozó mélyén, ahova a feltalálóm ásott.
-Az ovónéni- tette hozzá Alexia.
-Aki a feltalálóm volt.- nézett rá Alexiára a fiú.- Beleszerettem Alexiába. Tudjátok, egy voodookat készítő baba, életében egyszer lehet szerelmes... és én 6 évesen szerelmes lettem. Ami csak annyit jelent, ha Alexiának baja esik, nekem is. Olyan mintha ő lenne az én voodoo babám. Ha netán meghalna...- itt meghökkent- én is meghalnék... csak nem fizikailag.
Csönd telepedett a társaságra, majd Voodoo vidáman folytatta.
-És van egy ikerszellemem.
-Egy mid?- néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Egy testvérem, csak ő nem készítő. Ő a példa arra, milyen lennék, ha Alexia meghalna.- röhögte el magát.
-És... Alexia haja?- mutattam a lány hajára óvatosan, aki lassan elmosolyodott és haja világosbarnává vált.
-Hangulat szörny vagyok.- mondta teljes nyugodtsággal.
-Babe, szerinted ebből tudja mi vagy?- szólalt meg mögöttünk egy mély hang, aminek nem Voodoo a tulajdonosa. Akkor ki hívja még Alexiát Babenek?
Lassan hátra fordultam, és előttem egy Voodoo hasonmás állt. Biztos ő az ikertestvére. De akkor ő egy...
-Szellem?- fejezte be a mondatom mélyen a szemembe nézve.
Tobyban megmozdult valami és hirtelen elém állt, tekintetét szellem társunkon tartva.
-Nyugi van! Nem veszem el a csajod. Mint már Voodoo említette Evy meghalt...- mondta a földet bámúlva szomorúan.
-Ő srácok... Nem akarok zavarni, de miaz... ott.- bökött az eddig üresen álló fehér fal felé, ahol egy fekete lény szerű árnyék mozgott ide-oda.
-Mi a...?- kezdett volna bele a Beth a mondandójába, mire a fekete árny hirtelen megindult.
Igen, jól gondoljátok, felém.
Hirtelen mintha minden megállt volna.
☆Újra a fehér szoba. Újra egyedül. Újra a látomásban.
-Becka!- hallottam, Ody ordítását.
Oldalra néztem és ott volt... Véresen a földön. Nem... Az nem lehet...
-Menekülj már a francba is!- Alexia elhaló hangja. Körülötte is csak vér, a fehér szoba kezd megint vörössé válni. Mi történik?
-Meg... Meghalt!- dadogott Voodoo. Térdelt le lassan fejét fogva, mire egy lövés hallatszik és elterül. Ezt nem értem...
-Becka, vigyázz Bethre.- mosolyodott el Jack, mire hirtelen elterült... Ömlött a vér a szájából. Miről beszélsz?
-Rebecka, emlékszel a baglyozásra? Majdnem sikerült.- repült egy kés a fejébe. Bethany! Bethany, kérlek ne halj meg!
-Becka! Becka! Kellj már fel!- lettem figyelmes Toby hangjára, aki lassan simogatja az arcom. Ez olyan igazi volt. Ez már nem a látomás.
Lassan felültem. A kanapén voltam, Toby karjaiban, kisírt szemekkel.
-Mi történt Édesem?- nyugtatgatott szerelmem.
Próbáltam elmondani mindent, de egy hang nem hagyta ezt.
-Mind meghalunk.- meredtem magam elé.
-Hé hé nyugi van! Emberek, illetve Szörnyecském!- kacsintott rá Ody Alexiára.
-Akarod mondani az én szörnyecském.- csókolta meg Voodoo a lányt.
-Nem állok le veszekedni.- mutatta fel mutató ujját.- Hogyan halnánk meg?- tette fel a kérdést nevetve.
-Lelőnek...
-Felnyársalnak...
-Feldarabolnak...
-Megesznek...
-Megmérgeznek...
-Megőrülünk...- mondtunk pár lehetőséget mindannyian.
-Nem, nem, noin, nein, no és ez most komoly?- húzta fel egyik szemöldökét.- Van egy csaj, aki látja a fegyvereket, bárhol vannak. Egy, aki úgy öl amilyen a hangulata. Meneküljetek ha bordó.- tette hozzá halkan.- Egy gondolat olvasónk... Jómagam.- kacérkodott.- Egy, aki ha levágja a babája fejét, az illető akinek a haja ott van kipurcan és még három, akinek képsségéről még nem tudunk. Bármi lehet. Hét személy. Hét képesség. Hét élet. Heten vagyunk... Heten, mint a gonoszok.- vigyorodott el.