Joker és én [SZÜNETEL]

#7 A macskás néni

Szóval most kivételesen írok ide.
Hosszabb rész, az eleje számomra kicsit unalmas, de ilyen is kell bele. Jó olvasást! 😱

'Na? Belehaltatok?- kérdeztem röhögve.'

-Hahaha. Látom vicces kedvében van valaki.- mondta Beth.
Csak vállat vontam és már indultam is el. Mielőtt kiértünk volna az útra, kinéztem a falak közül. Nem mintha tartanunk kellett volna valamitől, de a megszokás az megszokás. Vissza húztam a fejem, majd lassú, monoton léptekkel elindultunk az erdő irányába. Pontosobban én és Toby nyugodtan lépkedtünk, Beth és Jack pedig konkrétan egymást kergették vihorászva, de mennyivel jobban hangzik már az előbbi?
Lassan beértünk az erdő közepére, mire felcsimpaszkodtam az egyik fa lelógó ágára és elkezdtem mászni.
-Öhm... Becka? Nem most kéne visszafejlődni.- mondta röhögve Beth.
-Azt meghagyom neked Majom.- kacsintottam rá.- Amúgy meg, így nem találnak letaposott füvet, hogy utánunk jöjjenek.- mondtam. Most biztos azt kérdezed, hogy ki a franc akar követni négy maskarás embert? Én sem tudom, de valahogy ezt kellett mondanom.- Alissel is mindig erre jöttünk...- szorítottam ökölbe kezem.
-Ne haragudj, én- mondta volna Beth, de félbeszakítottam.
-Nincs probléma.- mosolyogtam.- Csak gyertek.- tartottam kezem feléjük, mire Beth belekapaszkodott és felhúztam.
Elkezdtem mászni. Egyre feljebb, majd egyre beljebb, mire megláttam azt a fát.
Egy óriási fa, óriási lombkoronával, óriási törzzsel és óriási üreggel, amit persze senki nem tudott és nem is látszott.
Mikor oda értem, egyszerűen elhúztam a moha függönyt és odaszóltam a többieknek.
-Ha baglyozom, gyertek!
A fiúk furcsán néztek rám, de Beth bólintott. Tudta miről van szó. Csak ő tudja, meg mostmár valószínűleg Jack és Toby is tudni fogják.
Leugrottam. Zuhantam olyan nyolc métert, mire egy rugalmas matracra érkeztem. Behajoltam az üreghez, ahol még az előbb zuhantam és baglyoztam egyet.
Kezeimet egymás felé fordítottam, kissé egymásra hajtva, úgy, hogy egy üreg keletkezzen. A hüvelyk ujjaimnál egy kis lyukon keresztül belefújtam a kezembe, aminek hatására bagoly huhogást tudtam imitálni. Igen. Ez, a baglyozás.
~Visszaemlékezés
-Bethany! Bethany! Találjunk ki titkos kézfogást magunknak!- szaladtam oda Bethanyhez.
-Rebecka!
-Ne hívj így, tudod, hogy nem szeretem!- nyafogtam.- Már nagyok vagyunk! A másodikosok kifognak röhögni!
-Becka... Akkor már ne kézfogás legyen...- fogta a fejét Beth.
Hmm... Ne kézfogás. Mi van még?
A homokozóban ülve ezen gondolkoztam, de meguntam ezért leültem a fa alá és elkezdtem dudolászni, majd később próbáltam állat hangokat utánozni. Kutya. Cica. Majd jött a madár. Próbálkoztam a két újjas fütyüléssel de nem jött össze, ezért össze tettem a kezem, kissé egymásra hajtva és megfújtam.
-Hallottátok?- kiálltott fel Max, mire a többiek csak furcsán néztek.- Egy bagoly! Biztos vagyok benne!
Mikor tudatosult bennem az ötlet, kiszaladtam Bethanyért és oda ráncigáltam a fa alá.
-Bethany!- kaptam egy csúnya nézést.- Illetve Beth.-vakartam meg a tarkóm.- Kitaláltam!- ugráltam össze-vissza.
-Mit?- nézett rám furcsán, mire én belefújtam a kezembe. Beth nagy szemekkel nézett.
-Ez lehetne a mi titkos hangunk! A Baglyozás!- mondtam halkan, izgatotsággal teli hangon.
-Baglyozás?- töprengett Beth.- Baglyozás! Ez tök jó! De senkinek nem mondhatjuk el.
~Visszaemlékezés vége
Arréb álltam, hogy Beth ne essen rám. Egy percbe se tellet, mind négyen itt álltunk a talajon.
-Üdvözöllek benneteket szerény hajlékomban!- mondtam és a kapcsoló felé nyúltam. Hirtelen nagy világosság támadt.- A föld alatt vagyunk 4 méterrel. Alissel untuk a fa tetején lévő házakat, ezért kiépítettünk ide a föld alá egyet. De ez is faház!- mosolyogtam rájuk, majd folytattam.- Száz négyzet méteres, két hálószobával, egy fürdővel, egy mosdóval, konyhával, ami egyben van az ebédlővel, nappalival és egy raktár szerűséggel. Beth te már voltál itt, körbe vezetnéd Jacket?- tettem a kérdést, amire csak egy bólintást kaptam és már el is tüntek, de utánam kiabáltak még valamit.
-A piros a miénk!- hallottam tompított hangját.
A piros szobára gondol amiben fekete bútorok vannak. Egy fekete francia ágy, piros díszpárnákkal. Deadpool hatása van az egész szobának. Van bent egy nagy szekrény amiben különféle ruha anyagok vannak, zipzárok, tűk, cérnak. Egyszóval minden, ami egy cosplay készítéshez kell. Erre most kimondottan szükségünk van.
Ezek szerint a mienk az én szobám, ami annyira nem is meglepő. Mindig is szerettem más lenni mint a többiek. Ha belépünk a szobába fehér falakat látunk, vörös, vér hatású pöttyökkel. Mintha a fal előtt öltek volna meg valakit, úgy, hogy a vér minden fele fröcskölt. A bútorok fehérek voltak a változatosság kedvéért, mert Alise azt mondta, ha feketét kérek akkor lekopizom őt, ezért fehéret kértem.
Az ajtóval szemben egy hatalmas francia ágy van, vér vörös lepedővel és párnákkal. Az ágy lábánál egy fehér komód van, aminek elején egy Joker mosoly virít díszítésként. A komódban vannak a rajz cuccaim, festékek, ecsetek, minden ami a művészethez kell, bár az üres vásznakat az ágy alatt tartom.
A falon az egyik festményem volt, amit Toby azonnal ki is szúrt.
-Ezt te festetted?- kérdezte meglepetten.
-Igen, ahogy minden más díszítést is én csináltam.- mosolyogtam rá büszkén.
A képen egy mesebeli macska volt, kék bundával, ördögi kék szemekkel és Joker mosollyal. A fogai háromszög alakúak voltak, mivel vicsorgott. Szemöldöke mérges mimikát varázsolt neki, testén és farkán egyaránt összevarrt sebek voltak.
-Ez fantasztikus.- tátotta száját.
-Tizenhárom éves voltam. Egyik barátnőmmel összevesztem és ének óra volt. A leghátsó padba bevágtam magam és csak rajzoltam. Aztán idejöttem és elkezdtem festeni. Akkor döntöttem el, hogy ez lesz a hobbim.- mondtam a képet nézve.- Nem vagy éhes?- kordult meg a gyomrom.
-De, együnk valamit.- és a konyha felé vettük az irányt.
~Kis idő elteltével
-Szerintem rendeljünk pizzát.- vetettem fel az ötletet, miután rájöttünk, hogy nincs itthon semmi ehető. Igen itthon, mivel már ez az otthonunk.
-De ide nem rendelhetünk.- mondta Beth.
-Van egy ötletem! Kövessetek!- mondta Jack és elindult abba az irányba ahonnan jöttünk ide.
-Ha ki akarsz innen jutni, akkor inkább erre gyere.- mutattam a másik irányba, ahol a falon egy lyuk volt. Bemásztam és elkezdtem fel mászni az ott lévő, hosszú létrán. Egy fa tetejére értünk, egy törzs belsején át.
~Negyed óra múlva
Egy panel tetején voltunk és néztünk be az ablakokba.
-Ott egy öreg nő lakik négy macskával.- mondta Toby.
-Hattal! Megszámoltam!- mondta, miközben a maszkjávál bajlódott.
Átmentünk a velünk szemben lévő ház tetejére, ahol a mi kiszemelt macskás nénink pont szellőztetett.
-Igen! Egy Hawaii, egy Songoku, két Hannibál és négy coca cola lesz. Köszönjük!- beszélt a telefonba Jack.- 20 perc és itt van.
Csak két emeletet kellett ereszkednünk, hogy bemászhassunk az ablakon.
A nappaliban voltunk, mikor a macskás néni végzett a mosdóban.
-Gyorsan bújjatok el!- parancsoltam suttogva, mire az a hülye Jack leült török ülésben a kanapéra. A nő kijött és furcsán nézett rá.
-Ö... Miaú?- nyávogott Jack, mire meglepett a nő reakciója.
-Ó! Mircikém haza jöttél?- kezdte el puszilgatni Jacket.
-Igen, miau és rendeltünk pizzát miau, szóval kifizeted, miau.- ezt nem tudom, hogy gondolhatta komolyan Jack, de bejött.
-Persze Mirci, neked bármit.- simogatta meg az állát.
Fura volt ezt látni, de Toby gondolt egyet és kimászott a függöny mögül nyávogva.
-Pamacskám.- vigyorgott a néni.
Ekkor már minden mindegy alapon mi is előmásztunk nyávogva Bethhel.
-Hópihe! Picúr! Ti éltek?- sírta el magát.
Sajnáltam szegényt, de a pizza a legfontosabb.
Pár perc múlva meg is jött a pizza, a nő pedig oda adta nekünk. Mire én felegyenesedtem és mögé sétáltam.
-És neked most annyi!- fogtam be a száját és vágtam szívébe a késemet.
-Naaa, még játszhattunk volna velee!- nyafogott Beth.
-Majd talán máskor.- röhögött Toby és a földön fekvő nő szívébe újjabb kést szúrt, egy Joker kártyával együtt.- Szép vagy, mikor megölsz valakit!- kacsintott rám.