#10 Tűnj innen...

66 3 0
                                    

'Hét személy. Hét képesség. Hét élet. Heten vagyunk... Heten, mint a gonoszok.- vigyorodott el.'

Jack lassan elkezdett tapsolni.
-Ez aztán bíztató beszéd volt haver.- mondta unottan, aztán lenéző mosolyra húzta száját.
-Jacky cica ne most.- szólt rá lágy hangon Beth, akaratlanul is beszóltam volna, de valaki megelőzött.
-Grr cica fiú jó a csukád, hol vetted?- kacsintott rá Toby... És itt szakadt el a cérna.
-Bethany...- ajjaj rosszul kezdődik.- Hányszor kell még megkérnelek, hogy ne hívj így mások előtt...- maszírozta csukott szemmel, derékre tett bal karral, orr nyergét.
-De a Jacky ci...- kezdett volna bele a magyarázkodásba Beth, de Jack nem hagyta.
-Nem Bethany!- kezdett el ordítani barátnőjével. Mindennek elhordta őt, aminek csak tudta. Beth csak ott állt, tágra nyílt szemekkel, megszeppenve.
-Hé tesó, mi van veled?- vonta kérdőre Ody, miközben megveregette megértően Jack vállát.
Mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Újabb hangok, a fehér szoba.
Jack szeme megváltozott.
Éles villanások.
Beugró képek.
-Jack!- vísszhangzott hangom.
Lehajtott fejjel egy padon ül.
Hirtelen, mintha a gondolatait látnám.
A temetőben vagyunk feketében, zuhogó esőben.
Csak öten állunk ott és két síremléket bámulunk.
A két síremléken egy lány és egy fiú neve szerepel.
Nem! Az nem lehet!
A levegő megfagyott.
Itt nyugszik Bethany Wood és Toby Vivienne Moon emlékük örökké szívünkben lesz.
A kép köddé vált, eltűnt, mint a kimondott szavak, amik olykor igaznak tűnnek... Egykor.
Ez...
-Lehetetlen?-kérdezte egy ismerős hang mögülem.
Jack volt az. Még mindig a padon ült de mostmár csak vöröslő szemei látszottak.
Lassan, csendesen közelebb lépkedtem hozzá, és helyet foglaltam mellette.
-Mik ezek a látomások Becka? Megfognak halni? Igazak ezek? Mi lesz velünk? Ki tette ezt? Nem elég, hogy megőrültem, hagytam, hogy megszerezzen téged Toby! Hagytam, hogy megszerezzen...-csuklott el a hangja.
Valahogy kezd elegem lenni ebből az egészből. Valóban Jack volt ez? Az én Jackem? Mármint. Bethé...
Hirtelen kipattantak a szemeim. Felálltam és odaszaladtam Jackhez, kinek szeme még mindig érdekes volt. A többiek aggódva figyelték ezt a jelenetet, mert tudták a látomások után labilis szoktam lenni, de ez most valahogy nem érdekelt, csak mentem a magam feje után.
Mielőtt odaértem volna, egy kicsit megtorpantam, de aztán szoros ölelésbe fogtam. Először semmit nem csinált. Egy mozdulatot sem tett... Ne tedd ezt velem Jack. Csak ez járt a fejemben. Ne tedd ezt velem... Lassan szorítást éreztem. Mostmár ő is ölelt. Sőt! Szipogott?! Csodálkozva néztem fel rá.
-Lassan elég lesz!- szólalt meg Toby kelletlenül.
-Igen Becka! Már nem azért, de rohadtul az én pasimat ölelgeted!-emelte föl nyávogósra hangját Bethany.
-Akkora egy fasz vagyok.- suttogta Jack alig hallhatóan és még szorosabban ölelt.- Becka, én...-folytatta volna, de valami félbeszakította.
-Ki kapcsolta be a tv-t?-tettem fel a kérdést.
-Shh, nézném!- szólt le Ody, popcornnal a kezében kukoricát zabálva.
-Azt meg honnan?-tátottam el a számat, mire mindenki odakapta a fejét és ők is elcsodálkoztak.
-Szellem vagyok és nem meg mondtan, hogy kusika van pici szivem?- kérdezett vissza bántóan, amire Toby és Jack egyből visszavágtak.
-Szállj le a csajomról.- mondta Toby, ami valahogy furán hangoztak a szájából.
-Ody kérlek ne beszélj így vele.- kérte meg Jack kedvesen. Mi van vele?
Emma Watson vagyok, az érdekességek a mindennapokban főszerkesztője. A mai adásban egy
Összeomlott a kép.
Szakadozik.
Becka.
Ez Justin hangja.
Hangos recsegés majd gyerek sírás.
-Ez a hugom.-lettem izgatott egy pillanat alatt.
Jack.
Újabb recsegés.
Hagytam hogy megszerezzen. A tv-ben Jacket mutatták, amikor a padon hozzám beszélt.
Toby és Beth.
Recsegés a kép szakadozik.
Nyugodjanak békében.
Mondta a pap.
Odykám.
-Én ezt nem bírom tovább!- Beth haja összekócolódva szállt a levegőben, miközben sikoltva rohant a Tv-hez kikapcsolni azt. Mély levegőt vett, majd zokogva a földre zuhant.
A többiek ledermedve figyelték a jelenetet.
Jackre néztem, majd lassan közeledni kezdtem Bethanyhez.
-Beth nyugodj meg.-simítottam meg vállát.
-Nyugodjak meg? Nyugodjak meg?! Hát persze Rebecka nyugodjak meg, mintha az olyan könnyű lenne! Nem a te halálodat jósolta meg egy hang, ami azt se tudjuk micsoda! Mióta veled lógok csak a baj van! A családom öngyilkos lett és mit tettem? Mit tettem?! Mint ha semmi nem történt volna, veled és két vadidegen sráccal belevágtam a végtelenbe! Ja és Jack! Bazd meg ezt a kurvát, aztán hagyd ott őt is a francba!
-Beth... Mi van veled?- szólalt meg Ody.
Jack csak a cipőjét bámulta. Ilyenkor hol van a drága skizo Deadpool?
Nem bírtam. Én akartam, de nem ment. Ha bocsánatot kért volna. De ez nem az a Beth akit megismertem az oviban... Ő valahogy... Soha nem mondott volna ilyet rám. Vagy csak félreismertem őt. Oké, megértem, hogy a családja meghalt. Megértem, hogy majdnem egyedül maradt. Megértem, hogy nagy erő kell ahhoz, hogy két vadidegennel és a "legjobb barátnőddel" elmenj a nem is tudod hova. De ez nem kizáró ok...
Ökölbe szorítottam a kezem. Nem akartam ezt tenni. Nem akartam rá megharagudni. De ez nagyon is fájt. Fájt amit tett. Szinte csak rá tudtam támaszkodni. Tudtam... Múlt idő... Könnyek szöktek a szememben és csak ezt a két szót tudtam neki elmorogni.
-Tűnj... Innen...- nem mozdult.- Tűnj már!- ordítottam rá, egykori legjobb barátnőmre.
-Hé nyugi Szivem. Csak-próbálta megvédeni őt Toby.
-Akkor menj te is vele!- néztem rá, bár már nem sokat láttam a könnyeimtől.
-Édesem ne mond ezt.
Álltam a nézését. Olyan ridegen néztem rá, mint még senkire azelőtt.
Toby először furán nézett rám, aztán olyat tett amire soha nem számítottam volna. A szívem összeszorult és mégjobban sírtam, zokogtam. A többiek elképedve nézték a jelenetet. Majd Jack elém állt. Nem ordított. Csak magához ölelt és érzelem mentes, kemény hangon ennyit mondott.
-Ha most nem húztok el, én foglak titeket kirugdosni innen.
Toby és Beth gyorsan kislisszoltak, de még Jack utánuk kiáltott.
-És ha mégegyszer meglátlak titeket Becka közelében... Nem állok jót magamért.
Asszem hivatalosan is innen kezdődött a háború.

~Üdv minna! (Skacok)
Mint látjátok új rész van, bár a story még mindig szünetel. Végre kaptam egy kis ihletet a történetemhez. Nem, nem mentem szét a barátommal, viszont annyira boldog vagyok vele, hogy szerintem most többet is fogok tudni írni. Köszi mindenki ❤

Joker és én [SZÜNETEL]Where stories live. Discover now