Joker és én [SZÜNETEL]

#3 Ez csak egy rossz vicc

-Tőled bármelyik megfelel.- mondta mosolyogva.
-Ezt most hangosan mondtad!- röhögtem el magam.
-Hopsz...- vakargatta tarkóját.- Jack bazdmeg, ne csorgasd már ennyire a nyálad, inkább csinálj rólunk egy képet aztán hívd meg pockyzni vagy nem tom!- kiáltott oda Jacknek (alias Deadpool).-Utána mi is elmehetnénk, ha nincs ellenedre.- mosolygott ellenállhatatlanul Joker.
-Benne vagyok!- mosolyogtam vissza.
-Héé! Jokerkéim, álljatok már be egy képre, mert szeretnénk menni!- nézett ránk csúnyán Jack, és közben Bath fele mutatott.
-Jokerkéim?!- kiáltottunk rá egyszerre.
-Deadpoolkám, ugye nem akarod, hogy megtudja tegnap előtt mit csináltál részegen?- vigyorgott gonoszul, tesójára.
-Ohooo! Nem mered!- ijedt meg.
-Azt hiszed?- gonosz, nagyon gonosz... Ez tetszik.
-Tudood, van egy tavalyi képem rólad.-gonoszkodott.
-Jó, jó! Abba hagytam!- röhögték el magukat.
Vállára tettem kezeimet, mire felém kapta fejét, majd másodperc töredéke alatt vette a lapot, és átkarolta a derekamat.
-Milyen édesek vagytok így.- nyomott pár képet, majd lepasszolta a telót Jokernek és elindult Bathel az E csarnok fele.
-Majd később találkozunk!- kiáltottam Bethnek, mire ő csak vadul intett egy okét.
Mi elindultunk az K épület fele, szépen-lassan.
-Amúgy... mi baj volt reggel a buszon?-nézett rám ártatlanul.
-A buszon? Te ott voltál?- kérdeztem meglepődve.
-Ehh, szóval ennyire érdekellek...- nevette el, de hallottam a hangjában a csalódottságot. Nem! Én nem ezt akartam!
-Nem, nem az! Csak tudod... Ma mikor eljöttem otthonról, anyám azt mondta, hogy nem fog segíteni idegen emberek ölelgetése, mert azok is ugyan úgy átvágnak, mint...- elszorult a hangom, de folytattam- mint Shean... és ha elmerek jönni ide, akkor soha többet nem enged haza, hanem mennyek ahova akarok...- mondtam, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Héé.- állított meg-Ha anyukád nem enged haza, akkor nem szeret, és biztos vagyok benne, hogy szeret téged... De, ha nem enged haza, akkor majd jössz hozzánk!-mosolygott rám, miközben meg törölte az arcom.
-De- érveltem volna, de félbe szakított.
-Nincs semmi de! Itt a számom, ha bármi van, csak hívj, és ott leszek!- nyomott egy papír fecnit a kezembe.
-De hát nem is ismersz.- mondtam szomorúan, és meg néztem a fecnit. Egy név állt rajta és egy telefon szám. Toby, milyen szép név.
-De érzem, hogy szükségünk van egymásra... Nem tudom mi ez, de mióta megláttalak, olyan mintha valaki "jósolna" nekem.- mutatott idéző jeleket a levegőbe.
-Ko-komolyan?- néztem rá.
-Komolyan.- fogta meg a kezem és tovább mentünk.
Nem szerethetek bele... De máris annyira...
Mindegy.
Már meg tettük az út három negyedét, amikor már a harmadik képet kérték tőlünk. Aztán... Aztán meg láttam Sheant... Nem! Ez nem lehet!
Toby biztosan észrevett, mert lassabban kezdett lépkedni.
-Ő az?- kérdezte rideg mégis dühös hangon. Csak bólintottam.- Ha egy újjal is hozzád mer érni...
-Ne, csak menyjünk tovább, jó?- mondtam magabiztosan, hazudva magamnak, mert egyébként rohadtul féltem.
-Rendben, de akkor vedd elő azt a pszichopata mosolyodat, okés?- mosolygott rám, ami eltűntetett minden félelmet.
Már csak pár lépés volt köztünk, és a két srác között.
Az alacsonyabbik srác, körülbelül velem egy magas, Gray Fullbuster volt a Fairy tailből, fekete farmerben, oldalláncal, és egy fekete cipővel.
A magasabbik, aki csak pár centivel volt tőlem magasabb civil ruhában volt, katona nadrág, zöld trikó és egy fekete flip-flop papucs.
-Hé skacok! Csinálhatunk pár képet?- mondta mosolyogva a magasabbik.
-Persze!- mondta Toby.
-Oké! Nekem most le kell lépnem, szóval Shean majd tali, sziasztok!- adta át a kamerát Tobynak, aki csak meg szeppenve állt. Ez most mi a franc volt?
-Csak pszichopatán, aztán lépünk, jó?- súgta oda, én csak bólintottam.
Csípőre tettem bal kezemet, és áthelyeztem a test súlyom a bal lábamra, jobb kezemmel mutattam a Joker kártyámat, ügyelve arra, hogy még véletlenül se érjek hozzá Sheanhoz. Undorodtam tőle.
De sajnos nem úsztam meg. Átkarolta a derekamat, ami se nekem, se Tobynak nem tetszett, ezért gyorsan csinált pár képet.
-Ha gondolod elmehetnénk pockyzni.- mondta kacér mosollyal Shean.
-Mint látod! Oda tartunk!- emelte fel össze kulcsolt kezünket.- mostmár leszállhatsz Beccáról azok után amit tettél vele! Húzz el innen a francba, mi előtt még beverek neked egyett!- kiáltott Zoby, de mivel hangzavar volt, senki nem figyelt ránk.
-Be-Becca?- dadogott.
-Ja! Szóval most tűnés! Keresd meg magadnak a kis kurvád, és szállj le Beccáról te balfasz!- fejezte be, és elhúzott onnan.- Ne haragudj... Nem tudom mi ütött belém.
-Nem! Inkább köszönöm, hogy... Ki álltál mellettem... Még senki sem állt ki mellettem...- egyszer csak átölelt. Szorosan öleltem immár én is, mintha csak egymásban bíznánk meg. Az ölelése közben ledermedtem. De szerintem nem csak én, hanem ő is.
Nem halhatnak meg...
Egy hang?!
Mi ez a hang?!
Anyám sikoltása?!
Apa?!
Lányok?!
Nem?!
Nem halhatnak meg?!
Kérlek?!
Ne, Sarah?! Alise?! Katie?!
Mama?!
Ez nem lehet!
-Nem halhatnak meg!- mondtuk egyszerre, és belefúrtam az arcom Toby vállába. Zokogtam, de ő se bírta.
-Toby? Mik ezek a hangok?- néztem rá könnyes szemmel.