Joker és én [SZÜNETEL]

#8 Bankból Alexia és Voodoo

'-Majd talán máskor.- röhögött Toby és a földön fekvő nő szívébe újjabb kést szúrt, egy Joker kártyával együtt.(...)'

Fogtuk a kaját és az ablakon keresztül haza mentünk.
Otthon egyből falatozni kezdtünk. Hmm, de finom volt.
Beth és Jack a kanapét foglalták be, ami előtt csodával határos módon, egy plazma tv állt. Beth nekidőlt a kanapé karfájának és lábait Jack ölében pihentette, úgy falták pizzáikat.
Én a falba épített olvasó kuckómban ültem, ahonnan rálátni az egész nappalira.
Toby a földön ült és eszegetett, mire egyik pillanatról a másikra felkapta a pizzás dobozát az üditőjével és mellém ült, félig átkarolva, egy puszit hintve arcomra. Muszáj volt mosolyognom. Olyan tökéletes az egész.
Még így, hogy a családunkat megölték is, nyugodtnak éreztem magam, bár ez az érzés hamar elszállt.
Mindig is azt szerettem volna, hogy életem szerelmével egy pizza mellett nézzünk valami horror filmet... Csak nem ilyen körülmények között.
Sose gondoltam volna, hogy beleszeretek egy ilyen fiúba. Szőke haj, kék szem... Legalábbis eredetileg szőke volt a haja.
Mindenki ezt a herceget várja. Jön a szőke herceg, fehér lovon. Én más akartam lenni.
Ahogy belenézek halvány kék szemeibe megnyugszom és melegség fog el.
Elvesztem a szemeiben. Csak néztem ahogy csillogó szemei engem vizslatnak.
-Nem tudom meddig bámultok még egymás szemeibe, de mi meguntuk, szóval nézünk egy filmet a szobánkba.- mondta Jack, mire mind a ketten odakaptuk a fejünket.
-Olyan nyálasak.- mondta röhögve Beth.
-Mi sose legyünk ilyen nyálasak, jó Kicsim?- kérdezte Jack miközben megfogta Beth derekát.
-Én is erre gondoltam Édes.- válaszolta Beth és egy puszit adott a szájára, majd eltüntek az ajtóban.
-Ezek nem látják magukat?- kérdeztem röhögve.
-Ha ők most nem nyálasak, milyenek mikor azok?- kérdezte Toby.
~Reggel nyolc óra ötvennyolc perc
A bank tetején álva ismertettem a tervet.
-Szóval. Jack és Beth. Ti bementek nyitáskor a bankba, pénzügyi tanácsot kérni, mint egy pár akik most költöztek össze.
-Miért nem ti mentek?- kérdezte durcásan Beth.
-Bethany Ross! Nincs idő durcázni, mert csak pár percünk van!- ordítottam rá, majd folytattam monológom.
Pár perc elteltével Beth és Jack már bent ültek a jelzésre várva. Toby épp a mosdóban kötözte meg az embereket, amikor én beléptem az épületbe. A terv szerint haladva, az ajtóra ragasztottam egy sárga lapot. Hogy mi állt a lapon? Komolyan kérditek? Jó, most az egyszer nem röhöglek ki titeket... Csak egy kicsit.
'TECHNIKAI OKOK MIATT ZÁRVA!'
Amint végeztem elkezdtem lassan a portás felé sétálni.
-Jó reggelt hölgyem! Miben segíthetek?- mosolygott rám egy ismerős arc. Így könnyebb lesz mint gondoltam.
-Alexia?- vigyorogtam Joker mosolyommal.
-Ismétlem. Miben segíthetek?- vette elő ördögi nézését.
-Kötél. Emberek. Pénz?- kérdeztem végig nézve az embereken.
Semmit nem szólt. Megnyomott pár gombot, mire azt hittem beköp minket a zsernyákoknak, de nem így lett. Hirtelen az összes kamera lefele fordult.
-Kezdődhet a játék.
Ennyi kellett. Tudtam mire gondol, ezért egyből megadtam a jelet. Tudjátok. A jelet.
-Na végre! Már kezdett cinkessé válni.- állt fel Jack és az előtte lévő asztalt átugorva, elkezdte megkötözni a nőt. Beth se várt túl sokat. Felmászott az asztalra és szépen odatipegett az asztalok mögött álló dolgozókhoz és megkötözte őket. Nem sokan voltak még a bankba, mivel még reggel volt. A telefont Alexia megbabrálta, szóval, ha valaki felhívja a bankot, csak annyit hallani, hogy: 'Tájékoztatjuk kedves ügyfelünket, hogy a bank előre láthatólag három napig technikai okok miatt zárva tart. Köszönjük megértésüket.'
Odasétáltam a hangos bemondóhoz, majd lassú, csábos hangon beleszóltam.
-Drága, ostoba földi halandók! Csak az érvényesség kedvéért tudatom veletek, hogy ha ellenálni mertek, mind meghaltok... Szóval csak okosan! Üdvözlettel a Killing masters!
Láttam az emberek tekintetét. Sokkolódva ült az összes, maguk elé bámulva. Kivéve egyett. Szegényt kicsit sajnáltam. Ott fecergett a földön, amire csak biccentettem Bethnek. Vette a lapot. Elő vette kézi fegyverét és fejbe lőtte. Toby, mint tegnap este, egy kártyát rakott a holttestre.
-Pedig nem is volt csúnya.- szólalt meg Alexia, mire mind elröhögtük magunkat.
-Al! A páncélszekrényt!- adtam ki az utasítást.
Alexia megindult egy ajtó felé, mire mi követtük. Egy hosszú szürke folyosó vezetett a páncélszekrényig, ahol az őrök már kivoltak ütve.
-Szép munka Édes!- vetettem egy elismerő mosolyt Tobyra.
-Mint mindig.- kacsintott rám.
Alexia kinyitotta az ajtót és egyből pakolni kezdtünk. Öt perc alatt, az összes pénzt kipakoltuk és már távoztunk is a hátsó ajtón.
~10 perc elteltével
-A többit is ki kellett volna nyírni.- vitatkozott Jack.- Még csak ti ketten öltetek, mi is kiakarjuk próbálni.- szenvedett tovább.
Nem tudja még mennyit fogunk ölni.
Ráztam meg a fejem.
Otthon a plazma tévé képernyőjét kinyitva, elrejtettem az összes pénzt.
-Mi az, hogy itt tartod a zsozsót?- tátották el a szájukat.
-A könyvespolc mar túl régi trükk. Valami új kellett.- vontam vállat.
Ennyiben ki is merült a beszélgetésünk, mindenki ment a maga dolgára. Toby közelebb jött hozzám, átkarolva a derekam, a fülembe súgott valamit.
-Ki ez a csaj?- kérdezte.
Alexi a falnak dőlve ácsorgott és körmét kémlelte, amin nem volt semmi különös.
-Ő Alexia. Egy suliba jártunk, olyan másfél évig. Mindig is fura lány volt, és már az első nap megmondta, ha valaki bántja, felnőtt korában kinyírja őt. Így halt meg Sebastian.- mondtam semleges hangon.- Nem baj, ha bevesszük a csapatba?- néztem rá boci szemekkel.
-Amígy velem vagy, nincs kifogásom.- ölelt át mégjobban.- Csak találjuk meg Bertát.
-Justin nem marad élve, ha rajtam múlik.- néztem el a semmibe.
Össze hívtuk a csapatot, felálltam egy kis székre, mert így hivatalosabbnak éreztem magam, majd neki kezdtem.
-Tudom, mindenkivel meg kellett volna beszélnem, de Tobyval úgy döntöttünk, hogy bevesszük Alexiát a csapatba. Bárkinek ellen vetés, az most szóljon vagy hallgasson örökre.
Mindenki mosolygott majd Alexia lassan közelebb lépkedett hozzánk.
-De ha én jövök, ugye jöhet Voodoo is?