Joker és én [SZÜNETEL]

#6 Az első lépések

'mire közelebb hajolt és megcsókolt...'

A csókja olyan lágy volt, olyan megnyugtató. Mint egy kellemes, lágy szellő nyáron, vagy egy tábortűz melegsége a hideg éjszakán.
Halk motoszkálást hallottam magam mögött, mire elváltunk egymástól.
Majd újabb és újabb hangok, immár halk ördögi nevetések, a falon össze-vissza suhanó sötét árnyak, mire hirtelen Beth és Jack szaladtak be az ajtón.
-Azonnal el kell mennünk innen.- mondtam halkan. A többiek csak bólíntottak és hirtelen minden magától történt.
Ösztönösen egy falon díszelgő festmény felé vettem az irányt, pontosabban engem nem a kép érdekelt, hanem ami mögötte a falban van.
Középen szétnyitottam a képet, mire Toby hangját hallottam magam mögött.
-Te meg honnan...- dadogta, mire én félbeszakítottam.
-Tisztán látszik, hogy a fehérségben kirikít, ahogy ott, ott és ott is vannak fegyverek.- mutogattam sorban, az ajtó mellé, a plafonon lógó csillárra és a kanapé aljára, mivel a nappaliban voltunk.
-Én nem látok semmit.- legyintett Beth.
-Becka... Azt hiszem csak te látod ezeket...- mondta Jack- ezt még én sem tudtam, hogy itt van.- húzott elő a kanapé aljából egy MP5-ös gépfegyvert.
Látod a fegyvereket akárhol vannak. Semmit sem értek. Hogy lehet ez? Egy pillanat alatt eltűnt a fejemből ez a gondolat, mert gyorsan kellett cselekednünk.
Mindenki tette a dolgát.
Jack kinyította nagymamája macskájának, Mirci cicának készült üveges szekrényt, amiben az emlékeit őrizték... legalábbis eddig úgy tűnt ezt őrzik benne, ám mikor kinyította az üveg ajtót nem Mirci emlékei voltak a szekrényben, hanem fegyverek, kések és gránátok.
Minden fegyvert össze szedtünk egy nagy spot táskába, és még pár fontos dolgot belle tettünk mindannyiunk Vanses táskájába.
Lila táskámat, zöld zipzar ékesítette és a zsebre egy fekete virág volt felvarva.
Tobynak fekete tákája volt, a zseben vöröslő Joker mosoly virított. Olyan jól nézett ki.
Jacknek fekete táskáján Deadpoolosan vörös csíkok fedték.
Bethnek pedig ugyanolyan táskája volt, mint Jacknek, csak fordítva voltak a színek.
Még elugrottunk venni nekem és Tobynak egy-egy belső zsebes lila vászon kabátot, amit azonnal magunkra vettünk.
Felmásztunk egy magas panel ház tetejére, ugyanis itt ahol élünk, igen sok panel van.
Kifestettük magunkat Jokeresre, és kabátunk belső zsebeibe késeket, pisztolyokat és füstbombákat tettünk.
Bal combom hátsó felére egy Colt46-os pisztolyt erősítettem, mivel a kabát úgyis eltakarja, mégis könnyen elő tudtam kapni. Jobb combomra pedig egy pillangó kést erősítettem.
Parókámat levettem, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi az?- néztem rájuk meglepetten.- Csak kifésülöm.- fogtam bal kezemben a parókát, jobb kezemben egy haj kefét, s hagytam, hogy hajam a vállamra omoljon.
Senki nem szólt egy szót sem. Beth egy tükröt tartott elém, mire én csak elképedve álltam.
-A hajam...-dadogtam.
-Zöld.-fejezte be a mondandómat Beth.
Egyből egy palack víz után kaptam, és elkezdtem beledörzsölni a hajamba, hatha kijön a zöld szín belőle, bár ez a művelet sikertelen volt. Nem ivódott bele a parókából a hajamból. Olyan, mintha mindig is zöld lett volna a hajam.
Hirtelen Toby haja is átváltott ugyan olyan zöldre mint az enyém, mivel a festék már kopott ki alapból szőke hajából, elég feltűnő volt a változás. Világos kék szeme nagyon vilagos szürkés kékre váltott, olyan világosra, mint az én szürkés zöld szemem. Körmeim feketék lettek, míg Bethé vörösek. Mindig is akartam egy olyan köröm lakkot, ami nem csak pár napig marad fent.
-Mint két pszichopata.- röhögött fel Jack.
-Néztél már magadra?- húztam fél mosolyra számat.
Jack és Beth szemei feketén csillogtak, hajuk pedig tejfölszőke volt.
-Ezt így hogy?- mutogattam magamra, majd a többiekre.
-Halvány lila dunsztom sincs.- röhögtek fel a srácok.
Mindenki fegyvereket erősített magára, Deadpoolék pedig bakancsukba késeket rejtettek. Zsebeinkbe raktunk a töltényekből, hátha szükségünk lesz rá.
Mindent kiűrítettünk. Így a panel tetején egy üres sport táskát hagytunk. Beth és Jack fejére húzták maszkjaikat, még egy pillantást vettünk vöröslő ajkainkra, utána a földhöz vágtam a tükröt, ami apró darabokra tört, majd elindultunk.
-Hét év balszerencse!- röhögött oda Beth, miközben szaladtunk a lapos háztetőn.
Közeledett a az első ugrás. A rés a két panel között. Nem volt más választásunk. Vagy ugrunk, vagy zuhanunk. Persze meg is állhattunk volna, de annak semmi értelme nem lenne. Már csak egymásra számíthattunk. Már csak pár méter.
Három...
Kettő...
Egy...
Elugrottam. Repültem... Vagyis olyan volt, mintha repültem volna... Olyan volt, mintha egy madár lennék... Egy ártatlan madárka, akinek nincsenek gondjai... Féltem, hogy a sok fegyver, majd lehúzz a mélybe, de nem így lett. Körübelül fél méterre a tető szélétől értünk földet.
-Ennél azért majd hosszabbat kéne, de egyenlőre megteszi.- mondta Jack, de szerintem inkább csak magának.
-Van egy erdő a közelben. Még kisebb koromban a nővéremmel építettem oda egy faházat. Ott megbújhatunk az éjszaka. A közelében van egy bank, és ha nyitásra ott vagyunk, van egy jó ötletem, hogy hogyan szerezhetnénk pénzt.- mondtam és örsögien vigyorogtam Tobyra.
-Hmm... Ez nem is rossz ötlet Cica.- kacsintott vissza Toby.
Most már én mentem elől. Szaladtunk. Ugrottunk. Össze-vissza a házak tetején. Egyre kisebb házak jöttek így szinte már estünk. Már csak egy panel volt, ezért a külső létra szerűl lépcsőn elkezdtem lemászni, de túl hangos volt, meg sok időnek is tűnt, ezért támadt egy remek ötletem.
Egy beugró vált segítségemre, a két épület között, így nagyjából 1 méter volt a falak között. Megkopogtattam mindkettőt.
Hmm... Jól szigetelt... Gondoltam.
Hirtelen ugrottam és csak csúsztam lefele a mélybe, próbáltam tompítani az esést a kezemmel és a lábaimmal, kisebb-nagyobb sikerrel. Már csak pár méter és földet érek, ezért elengedtem és Batmanesen földet értem... Még néha annak a nyamvadt Batmannek is lehet köszönni valamit. Arréb álltam és vártam a többieket, de nem jöttek.
-Majom! Tudod, hogy utálom, ha késel.- húztam el unottan, mire meghallottam a csúszást a falon. Pár pillanat és ott álltak mind hárman mellettem.- Na? Belehaltatok?- kérdeztem röhögve.