Joker és én [SZÜNETEL]

#5 Hófehérből Vérvörös

-Hahahaha!- nevettem fel sátánian.- Hidd el meg talállak, és akkor nem úszod meg szárazon.- néztem az ég felé.

Tovább mentünk, egyenesen a hármas ajtó fele, ami a szüleim szobája után volt. A fehér ajtón egy rózsaszín plüss maci volt, fejében egy késsel.
Itt mindent kinyírtak...
Mikor beléptem ledermedtem.
-Katie? Miért nem voltam itt? Oh, istenem! Meg menthettem volna őket!- ordítottam, de az utolsó mondatnál elhalt a hangom. Olyan hangulat ingadozásaim vannak, egyik pillanatban pszichopata vagyok, a másikban bőgő masina.
Legidősebb húgom az ágy alatt volt, egyik oldala félig kint volt. Elbújt, mégis megtalálták. Vér folyt ki az ágy alól. Egy hatalmas pocsolya. Ber? A falra felvolt írva egy 'R' betű.
-Toby, nem tudom mi folyik itt, de rohadt gyorsan el akarok innen menni! Szóval nézzük meg a másik három szobát, utána húzzunk hozzátok, jó?- néztem rá. Ő nem félt, legalábbis nem látszott rajta. Csak bólintott, majd tovább mentünk a négyes számmal jelölt ajtóhoz.
-Alise...- suttogtam.
Nővéremmel változó volt a kapcsolatom. Egyszer azt kívántuk, bárcsak elköltözhetnénk a francba, hogy soha ne lássuk egymást, egyszer pedig minta tesók voltunk.
Az ágyhoz volt kötözve. Pólója szétszaggatva, és a hasa fel volt vágva, a szervei a földön hevertek. A sötét falra egy 'T' betű volt felrajzolva.
Mi lehet ez?
Meg sem szólalva magam után húztam Tobyt.
Az ötös ajtón belépve megpillantottam Rachelt. Fejjel lefele fel volt kötve lábainál fogva a csillárra. Erei fel voltak vágva, és csak csöpögött belőle a vér.
-Berta?! Ki a franc az a Berta?- mondtam zavartan.
-Még ott van a hatos.- mormogta Toby.
Belépve a szobába, sehol sem láttunk vért.
A szoba üres volt, csak a bútorok voltak a helyükön. Közelebb léptem az ágyhoz, melyen egy papír volt. Azonnal felkaptam és olvasni kezdtem.

Szóval meg találtátok a papírt.
Igen tudom, hogy te vagy az Becka, és hogy ott van veled Toby. Én megmondtam, hogy egyszer vissza adom a fájdalmat, amit okoztál.
Saraht nem öltem meg, mert tudom így még jobban fáj.
Szóval ha épségben akarod vissza szerezni, akkor hajrá, próbálkozz!
A Best Friend Foreverödnél is jártam. Kiváncsi vagyok az arcára ahogy látja a családját meghalni.
Tobyéknál sajnos senkit nem tudok kinyírni, de majd gondoskodom róla, hogy nekik is fájjon.
Egyszer az enyém leszel!
Üdvözlettel, drága "jó" barátod.
Berta

-Nem! Nem! Az nem lehet!- ordítottam- Dögölj meg Justin! Hogy lehetsz ekkora nagy...- nem tudtam folytatni, el szállt minden erőm, már csak egy kezet éreztem a derekam köré fonódni.
Nem tudtan meddig aludtam, de tudtam, hogy csak alszom. Nem voltam kómában és nem is haltam meg. Csak aludtam. Belefáradtam az egészbe.
Rémálmom volt, de nem az a kis rémálom, ami nem félmetes. Nem tudtam felébredni.
Egy üres, fehér szobában voltam. Minden fehér volt. Egyszerre csak meg hallottam egy irritáló, undorító nevetést. Hirtelen megláttam édesanyámat, és rohanni kezdtem felé, aztán a fehér szobában csak egy vörös folt volt a helyén. Apám is ott volt a másik irányban, majd mikor elkezdtem közelebb lépni felé. Ő is eltűnt, és megint csak egy vörös folt volt a falon. Ugyanez játszódott le, két nagyobbik hugomnál és a nővéremnél is. Az egész szoba vörös volt. Hófehérből vérvörös lett. A földre rogytam és csak zokogtam.
-Milyen szép lány lettél Sarah.- hallottam egy hangot, mire felnéztem.
Ott állt Justin, Sarah derekát fogva, majd elkezdett felé hajolni.
-Becka! Édesem, kelj fel kérlek!- hallottam Toby hangját, mire lassan kinyitottam a szemem.
-Toby...- nyöszörögtem.
-Psszt, nyugi! Beth és Jack jól vannak... Nagyjábból... Beth családját is meg gyilkolták, pontosabban az apja öngyilkos lett, a többieket videón keresztül láthatta csak, ahogy meghalnak... Jacknek és nekem meg nem tudtak mit tenni... 8 évvel ez előtt, autóbalesetet szenvedtek a szüleim... Még csak 10 éves voltam...- ide-oda sétálgatott és közben nagyban mutogatott, de a végén el szorult a torka, majd erőt vett magán és folytatta lehajtott fejjel.- Már csak ti vagytok nekünk és bármi áron megvédelek.- szorította ökölbe a kezét.
Felé sétáltam, majd felemeltem a fejét, mire Ő felnézett rám csodás kék szemeivel. Soha nem szerettem a kék szemű fiúkat, de Ő más volt.
A szemei csillogtak, mire hirtelen elkezdtem közelebb hajolni hozzá, nem tudtam ellene tenni, csak úgy jött. Mikor már öt centi volt a szánk közt megálltam, és a szemeibe néztem. Olyan semleges arcot vágott, ezért elszomorodtam és megfordultam...
-Ne haragudj.-mondtam szomorúan.
Hirtelen egy kézt éreztem a csuklóm köré fonódni, mire vissza fordított, a mellkasának ütköztem, és ismét pár centi volt a szánk között, mire közelebb hajolt és megcsókolt...