Egy rövid egybe ruhát vettem fel, ami halványlila színű volt. A hajam kiengedtem, és egy masnit tettem bele. Egy kis mályvaszínű táskát vettem hozzá, és egy lapos sarut.
- Változott a terv, az erdőbe megyünk. Vedd át a ruhád. – utasított lekezelően.
- Moziba megyünk, nem emlékszel? Amúgy is, mit keresnénk az erdőbe.
- Kérlek, muszáj. Akarsz választ kapni? Képben akarsz lenni?- kérdezte.
- Veszem is át. – indultam a szobám felé a lépcsőn.
Pár perc múlva (na jó, lehet hogy fél óra múlva) megjelentem egy farmerben, és egy bakancsban. Dave-val elindultunk az erdő irányába. Anya még utánam kiabálta, hogy ma esti műszakja van, és holnap későn ér haza.
Lori és Debra értetlenül nézett, hiszen ők nem úgy gondolták, hogy az erdőbe vezet a kis nászutunk Dave-val, de azért követtek minket.
- Na, mesélj! –kértem határozottan.
- Ha elértünk odáig, elmesélem. – nézett maga elé, semmivel nem törődve.
Ahogy beértünk az erdőbe, a levegő sokkal frissebb lett. A szél átjárta a hajam, és belemászott az arcomba. Dave csak nevetett rajtam. A fekete szemébe derűt láttam.
A fák hajladoztak az egyre erősödő szélben, és egyszer csak elkezdett csepegni az eső. Dave csak ment tovább, egy szó nélkül. Nem kérdeztem tőle, mert tudtam valami miatt nem akar beszélni.
Eközben Lori és Debra botorkáltak utánunk. Lori a magas sarkúját eltörte, Debra égimeszelő cipője meg még bírta a sarat. Ahogy botorkáltak, a szemeik köré nem csak eső, hanem egy kis könny is folyt. Nem szeretik a túrákat, de a kíváncsiságuk tovább hajtotta őket. Ahogy botorkáltak tovább, egy nagy sercegés volt kivehető az eső hangja mellett. Debra szoknyája úgy döntött, hogy megadja magát egy faágnak, és kettészakadt. Felsikoltottak, de a hangját elnyelte az eső. Szegény Debrának nem volt mit tenni, és maga köré tekerte csuromvizes sálát.
- Sálszoknya, az új divat! – röhögött Lori.
- De ezt a szoknyát most vettem! Méregdrága volt! – hisztizett Debra.
Lori és Debra e tartalmas beszélgetés után a nyomunkba eredtek, gyorsított tempóban.
Én és Dave megálltunk az erdő egy pontján, majd elővett egy botszerű vasakármit, és kettétörte. Ott álltam egy dimenziókapu előtt, és nem hittem el.
Debra és Lori egy fa mögül nézték az imént történteket. A látottakat ők sem tudták megemészteni, és felsikítottak.
- Tudtam, hogy itt lesztek. Mennyetek el!- mordult rájuk Dave.
- DAVE! Ez itt mi? Mit akarsz tenni? – hadartam a kérdéseim.
- Janet, hidd el, ez egy dimenziókapu.
- MIÉRT HIGGYEM EL? Nem mindennapi dolog hogy egy srác egy ilyen kaput mutat nekem.
- Innen át lehet lépni egy másik világba. Kérlek, gyere! Szükség van ott rád. – mondta.
- De fogalmam sincs mi a szitu! – akadtam ki.
- Mi meg itt maradunk Janettel, ha esik, ha fúj. – jelentette ki Lori.
- Márpedig esik is, meg fúj is! – helyeselt Debra.
Ekkor észrevettük Debra oldalá lévő sálat. Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, tuti sírva nevettük volna ki, de hát most hirtelen semmit nem értettünk.
- Janet, én egy démon vagyok. – mondta ki lassan és félelemkeltően Dave.
Erre elnevettük magunkat. Majd ránéztünk Dave fekete szemére, és hirtelen megvilágosodtunk.
Dave elmondott mindent. A teremtőfiákról, Logan-ról és Jane-ről, valamint beszélt Monkswetről, az angyalokról, és magáról.
- Én egy Népbéli családból származtam, mindig szerettem az átlagéletet, de amint beleszerettem Jane-be, eldöntöttem, hogy kitörök a szürke tömegből, és futár leszek. Végül sikerült egy kisebb futárcsapatba bekerülnöm, ahol én lettem a vezérük. – mondta tömören. – De most el kell jönnötök velem, habár csak Janetet kérték, de plusz két főnek biztos nagyon fognak örülni. – mosolygott.
Mi meg hárman csak álltunk ott, lesokkolva, és ha nem lett volna elég, Dave tovább folytatta.
- És Janet, neked különleges feladatod van. Te vagy a megfelelő ember arra, hogyha démon leszel, te leszel az Egy.
Én próbáltam feldolgozni a hallottakat, miközben Dave csak mosolygott.
- Egész kiskorod óta figyeltelek téged, hogy semmi bajod ne essen, és hogy el tudjalak hozni Monkswet-be.
Megfogta a karunkat, és beléptünk a Démoni világba.
YOU ARE READING
Angyali Démonok
FantasyA sztorim Janet-ről szól, aki egy átlagos lány. De az élete felfordul, amint belép egy másik dimenzió kapui mögé. (építő kritikát elfogadok, és megköszönök:))