Dave ahogy kiugrott az időkapuból, futott is Jane és Logan elé. A vár nagyon modern kialakítású volt. Egy hosszú folyosón ment keresztül, majd ott egy hatalmas teremben találta magát, ahonnan több ajtó is nyílt. A középső vezetett Jane lakóhelye felé. Kanyargott egyet-kettőt, mire odaért a lakosztályára. Becsöngetett, majd várta hogy nyissanak ajtót. Jane nyitotta ki személyesen. És a háttérben ott ült Logan. Mint mindig, letakart szemekkel. Sötét múltja van. Amikor Népbéliből felavatták Teremtőfiává, akkor Richard, a démonvarázsló koronázta meg. Egy-egy varázsigét elmondott az ifjú Teremtőfiaknak. Jane meg is kapta az áldást, de Logannak véletlenül rossz varázsigét mondott, amivel tulajdonképpen megátkozta. Az átka az volt, hogy egy démon sem nézhet a szemébe, ugyanis aki megteszi, az meghal. Ez emberekre pedig nem hat. Loggannak viszont esze ágában sincs megölni szeretett társait, ezért leragasztotta acéllapokkal. Ez azzal jár, hogy már lassan 2000 éve nem látott démont, csak akkor veszi le a szemfedőt, ha egyedül van. Logan Richardot nem büntette meg, de Richard azóta is utálja magát, és mindent megtesz Logan érdekében, amit csak tud.
Jane kedves mosollyal köszöntötte Dave-t.
- Bújj be! – vigyorgott a lány. Fekete haja a derekáig ért, és fekete szeme csillogott, de nem a dühtől, hanem a szeretettől.
Jane mindig is híres volt a kedvességéről. De amikor még 600 évvel ezelőtt volt egy kis nézeteltérésük a Meldákkal, akkor szinte rá se lehetett ismerni. Olyan vérszomjas démonná változott, mint a legtöbb Ostarin. Felő volt, hogy őt is száműzni kell, de szerencsére nem került erre sor.
Az Ostarinok azok a démonok, akiknek a düh elterjedt az egész lelkében, és nem lehetett megállítani őket. Gyilkoltak, pusztítottak ezek a fenevadak, így el kellett küldeni őket egy másik dimenzióóba, egy másik világba, ahonnan nem térhetnek vissza, ameddig le nem nyugszanak. Idáig még egy sem tért vissza Monswet-be.
A Meldák egy más faj, nekik nem emberi testfelépítésük van. Emberek felett nincs hatalmuk, de sokszor járják a Földet állat formában. A démonoknak le kellett verniük egy lázadást velük szemben, mert ők is hatalmat akartak gyakorolni az emberi faj felett. De ennek már 600 éve vége.
Dave belépett az ajtón, majd leült a fotelbe, Jane pedig mellé. Logan meg valahol ott volt a háttérben, és fülelt.
- Na mi újság Janet-tal?- kezdte volna a kérdésáradatot, de Dave megállította.
- Egyszerűen utálom. Nem akarom idehozni. Kész. – mondta egyszerűen.
- Nah, féltékeny lettél, mert ő lesz az Egy? Hmmmmmm?- kérdezte, majd Dave-t karon fogta, és megcsókolta.
- Jane, de annyira bunkó, és olyan ember. Nem tudom elképzelni, hogy lehet belőle majd Egy.
- Bízz bennem, megteszed a kedvemért?- suttogta Davenek.
- Csak, és kizárólag a te kedvedért.
Ebben a pillanatban Logan felköhögött, de csak azért mert utálja a romantikát. Jane rég rátalált a szerelemre, de ő még nem, és szerinte sosem fog.
- Akkor kérlek hozd majd el ide nekünk, a lányt. – mondta komoran Logan.
- Hát, már indulok is. – mondta Dave.
- Szeretlek, ugye tudod. – mosolygott Jane.
- Öhm, tudom.
Ezzel Dave elviharzott. Visszament ahhoz a dimenziókapuhoz, ami a démoni világban mindig nyitva van, és visszatért az emberi világba.
Erről én mit sem tudtam.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Angyali Démonok
FantastikA sztorim Janet-ről szól, aki egy átlagos lány. De az élete felfordul, amint belép egy másik dimenzió kapui mögé. (építő kritikát elfogadok, és megköszönök:))
