Angyali Démonok

Ismét visszatérve

Másnap reggel korán ébresztett minket Jane. Amint felkeltünk már el is készített egy kis reggelit.

- Májkrém-mogyorókrém szósz, egy kis sajttal! A specialitásom!- jelentette ki elégedetten.

Mivel nem akartuk megbántani, ezért mind a hárman leülünk az asztalhoz. Enni. Alig vettük be a szánkba e különleges ételt, máris beleborzongtunk.

Hogy lehet a démonoknak ilyen ízlésük?

Amikor már a pár falat földöntúli kajától- jóllaktunk, akkor megpróbáltunk csendben a szobába lopódzni. Jane egy teljes ruha szettet rakott ki elénk. Hiába,a démonok lehet hogy nem a legjobb szakácsok, de nagyon jó a divatérzékük!

El is készültünk. Jane mondta, hogy most már el kellene mennünk a dimenziókapuhoz, Dave ott vár majd minket. Adott is egy térképet a körülbelül 10 méterre lévő, vakítóan világító kapuhoz. Hát igen, nagyon gondoskodó típus.

Dave már ott állt. Odaléptünk, majd egyből a túlvilág erdejében találtuk magunkat. Mindannyian hazamentünk a táskánkért. Debra és Lori szülei nagyon megszidták őket, hiszen azt hitték, egész este buliztak. Ha ők azt tudnák...

A suliban képtelen voltam bármilyen óra anyagával is foglalkozni. Nekem csak és kizárólag egy dolgon járt az agyam. Logenen. Vagyis Logenen és az országon. Ha már itt tartunk, Logannal kapcsolatban, hát, nem is tudom, de hihetetlenül aranyos. Megpróbálom majd felvidítani őt, és a szürke hétköznapjait. Ki tudja, lehet bírni fog engem. Monkswet, hát elég furcsa világ. Nem is gondoltam volna hogy ilyen létezik. De nincs is időm arra, hogy lesokkoljak, most megint mennem kell vissza, Monkswet-be. Az alibim az, hogy nyaralni megyek egy hétre. Szerencsére anyum elengedett, Debrat is elengedték, de Lorit nem engedték a szülei, mert így is többet hiányzott, mint bárki más ebben a szerencsétlen osztályban.

A suli végeztével Debraval megbeszéltük, hogy összerakunk egy bőröndöt, és találkozunk Dave-vel az erdőben. Lori pedig durcásan hazament.

Én már ott várakoztam Dave-vel a kis erdei-tisztáson, amikor még Debranak nyoma sem volt. Nem bírtam ki, ezért rákérdeztem:

- Loga....Logan már volt szerelmes? Esetleg ... nem is tudom....- keztem hebegni.

- Tetszik, mi? Hidd el, régebb óta ismerlek, mint ahogy azt gondolod. Minden rezdülésed látom, és tudom, hogy mit jelent. – itt azért kicsit megijedtem- Kérdésedre válaszolva, voltak futó kalandjai, de lelkileg ez sok volt neki, ezért inkább nem is próbál szemkontaktust teremteni démonnővel. – vette viccesre a témát.

- Oooo- modtam, majd szégyenemben lesütöttem a szemem. Hát igen, egy démon elől nem lehet csak úgy titkolózni.- De ezt ne mondd el senkinek! Kérlek!
- Van jobb dolgom is. – kacsintott Dave.

Debra odaesett a kis rózsaszín, ízlésesen sárfoltokkal tarkított bőröndjével hozzánk.

- Mehetünk! - szuszogta.

Átléptünk Monkswet-be. Jane már ott is volt, egy nagy, nyomtatott betűkkel írt TEENDŐLISTÁVAL a kezében.

- Jane, ez mi?- kérdeztem elbizonytalanodva.

- Hát, mielőtt még démonná változtatnánk, ki kell derítenünk, alkalmas vagy-e testileg, lelkileg, habár biztos. De azért megnézzük. Szóval, első: Hopp, az a Királyi terembe lesz. Gyertek menjünk.

„Oke Jane, csak mondd , mondd, mi itt elvagyunk"- gondoltam magamban.

Ahogy odaértünk, egy hatalmas csarnok tátongott előttünk. Csodálatos volt. Ha nem tudnám, hogy démonok között vagyunk, esküdni mertem volna, hogy ez a Földön van. Elképesztő volt. A falak márvánnyal voltak beborítva, mely minden apró darabja kézzel volt lecsiszolva. Szobrok igényes tömkelege nézett ránk, és egy-két restaurátor is tartózkodott a teremben.

- Itt tartom a gyűléseket- mondta – Itt fogsz majd parancsolgatni – mosolygott.

- Huhh, az jó lesz. – szólaltam meg.

A levegőben vágni lehetett az irigységet, bizony, Debra nem szívlelte, hogy ő nem fog itt uralkodni.

- Na, és a feladatod....

- Teljesítve.- vágott közbe Dave.

- Azt hittem az ÉN feladatom! – morogtam bosszúsan Dave-nak. – Na de mi?

- A feladat az volt, hogy kedvedre való legyen a kultúránk. De Dave mondta, hogy eléggé tetszett neked.

- Igaz, az nem kifejezés- habogtam még mindig a látványtól lesokkolva.

Megnéztünk pár dolgott itt. Az iratokat, a képeket, a szobrokat, mindent. Mostmár tisztában vagyok Monkswet minden írójával, szobrászával, és költőjével egyaránt. De nagyon elszaladt a nap, így visszamentünk Jane lakosztályába. Dave és Jade eloldalogtak a szobájukba kettesben, mi Debraval és Logannal a nappaliban bámultunk magunk elé – Logan ugyan csak az acéllapja elé -.

- És Logan, hogy telt a napod? – kérdeztem kicsit sem erőltetetten.

- Nagyon jó volt. Csupa munka. De gondolom téged ez nem érdekel.

- Dehogynem, mondjad! Egyszer nekem is ez lesz a feladatom! – viccelődtem.

- Ha megéled. – mondta rezzenéstelen arccal.

Na, egy kicsit beijesztett. De végül is, igaza van. Jesszus. Mibe keveredtem?!

G1Vϭx"