Angyali Démonok

A helyzet az, hogy...

Logannal elbeszélgettünk egy vagy két órát, és mint kiderült: Hihetetlenül érző szív párosul ahhoz a vadító testhez. Jókedvű volt, és látszott rajta, hogy nem csak álcázza derűjét. Mintha csak egy álomba csöppentem volna bele.

Majd elnyomott minket az álom a kanapén. 

Ahogy Debráék benyitottak a nappaliba, különös látvány tárult eléjük: Logan fogja a kezem és közben vigyorral az arcán alszik a földön. Én meg hihetetlen pózokat gyártottam a gyönyörű, démoni ülőgarnitúrán. 

- HAHÓÓ- üvöltött Debra.

- Istenem! Hogy-hogy most jöttetek meg!Már este van!- ugrottam ki az ágyból.

Logan is felkapta a fejét a hangos zajos bandára. 

- Nagyonzeretlek TITEKEEET! - üvöltözött tovább. - MANÓKÁIM AGGGYATOK MÁRR EGY PUSZYT! NAAAAAAA.... Ki nem zereeeeeet? Heh...

- Debra, mit csinálsz? - berúgtál!????

- Bocs Janet, csak egy teát ivott, de úgy látszik megártott neki... - tuszkolta be Jane a táskákat az ajtón.

- Aludnia kell. Debra! Gyere, menjünk a szobádba! - szólítottam meg.

- NEM KELL. A GUMÍMACÍÍÍÍÍÍÍÍÍK SEM ESZNEK MINDEN NAP RÁNTOTTÁÁÁÁTT!

Karon fogtam barátnőmet, és besegítettem az ágyba. Szegény nyomban el is aludt. 

Amint kiértem Debra szobájából, Logan már nem volt a nappaliban. Jane viszont csillogó szemekkel figyelt engem, szemével is sulykolva, mondjam már, hogy mivel magyarázom az eseményeket.

- Na? - kezdte a monológját, mikor látta, hogy engem teljesen hidegen hagy az ő kíváncsisága. És csak komótosan töltök magamnak egy pohár vizet, amit kortyolgatva elfogyasztok.

- Tessék? - puhatolóztam. Vajon Logan mesélt az eseményekről?

- Mi volt itt? - kúszott oda mellém.  - Csak nem , tudod..... "egymásra találás"? Összeillenétek. Tényleg! Tudod, amikor én Dave-vel találkoztam, egyből szerelmesek lettünk. Még aznap randiztunk a Bironsait-nál! Ó, a szép emlékek! Ugye Dave? - ölelte meg az éppen a szatyroktól fulladozó fiút. - Emlékszem, nagyon jó volt az az este! Egész éjjel emberfilmeket néztünk, és embersütit ettünk. Oh, micsoda íz, mint a legfinomabb édesség amit e földön árulunk.

- Semmi nem volt. - egy kicsit összetörtem. Logan nem mondott semmit Jane-éknek? Hát most azért egy kicsi, de azért fájdalmas világ tört össze bennem.

- Logan mesélte, nagyon egy hullámhosszon vagytok. - avatott be abba, amit már úgyis tudok. Mármint most már. Az a bizonyos kő leesett a szívemről. Hurrá. Nem reménytelen.

- Igen? ... Igen. Ja. Szerintem is. - habogtam. 

- Oké... És jobban vagy már? Csak mert holnap lesz a következő kör az alappályán, ugye nem gond!? - mondta,  félve a reakciómtól.

- Benne vagyok... Az "Egy"-ért szenvedni kell, akkor én húzom az igát! - jelentettem ki magabiztosan, de igazából a bátorságom valahol elhagyhattam, mert majdnem megint elájultam. - Akkor megyek is aludni. - azzal fogtam a poharam és beindultam a szobámba.

Útközben egy pillantásra benéztem Debrára a szobája ajtaját résnyire kinyitva. Keze-lába össze-vissza lógott, miközben horkolva húzta a lóbőrt. Oké, holnap ő is egy fejfájással kezdi a napot... És én is.

Reggelre virradt. Hajnali korán reggelre.Most kivételesen mehettünk 3 órára a kiképzőterembe, mert a többiek csúsztak egy órát. Remek. 

Sajnos a nem várt 3 óra is eljött, és egy újabb szenvedéses edzés vette kezdetét.

Végül is, nem is volt olyan rossz, amilyenre számítottam. Homokzsákcipelés nem volt, amiért hálát adok az égnek, de sajnos volt minden más. Túléltem. Szóval pipa!

Hazaértünk Jane-ékhez. Megláttam Debrát, a konyhapulthoz támaszkodva, és szörnyen nézett ki.

- Debra, gondolom itthon maradsz, viszont Janet, te körülnézhetnél a várban, és a palotában, ha akarod, veled megyek! Egy kis CSAJOS program!- nyomatékosította a CSAJ-szót, megértetve a bent tartózkodó Dave-val, hogy nem egy Teremtőfia-i  sétálgatásról lesz szó. Jaj-jaj. Én viszont sejtem, hogy Logannal kapcsolatban akar velem beszélni.