Short Story

Örök rabság 2.

A kutyán furcsa változások nem voltak észlelhetőek. Az emberek ugyan úgy megsimogatták.
Egy közelben lévő étterem mindennapos látogatója volt. Minden nap 11 óra körül a kutya betért hozzájuk és a dolgozók maradékokkal megetették.
James, a tulaj fia már régóta gondolkodott azon, hogy haza vigye magával az ebet.
- Ma jött el a pillanat Mázli! Boldog kutyává válhatsz!
Majd megragadta a kutyát és egy kék nyakörvet helyezett rá.
Az autójába ültette, majd állatorvoshoz vitte, aki beadta a számára fontos oltásokat.
- Nagy szerencséje van, hogy otthonra talált. Jó látni, hogy vannak még olyab emberek, akik foglalkoznak a kóbor állatokkal.
James, amikor hazaért, halkan lépdelt a lakásban, mert barátnője még aludt.
- Mázli! - suttogta, majd a kutya rávetette magát a lányra és elkezdte nyaldosni.
- James! Te olyan aranyos vagy! Hogy hívják?
- Mázli.
- Mázli??? Csak nem azért, mert te vagy az ő mázlija??? - kuncogott a lány, majd visszaaludt.
James visszament a munkahelyére, a kutyát pedig a lánynál hagyta.
A kutya felment az ágyba és a lány fölé hajolt. Kinyitotta a száját, majd átadta neki a benne rejlő szörny egy részét...