Short Story

Titkok Erdeje

Egy általam ismeretlen erdő felé haladtumk Jack-el.
- Sosem mondtam el neked, de tényleg fontos vagy számomra Sarah.
- Te is nekem, hiszen gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk, de arról sosem meséltél, hogy van egy nyaralótok egy olyan erdőben, amiről még csak nem is hallottam.
- Ne aggódj. Daniel is nagyon rendes srác és már ott vár ránk a házban. - kicsit sem könnyebültem meg Jack szavainak hallatán.
Több mint tíz éve nem is találkoztunk. Vajon miért pont most akar újra a közelembe kerülni. Kissé szokatlan volt számomra a hely. Amikor odaértünk kissé meglepődtem. Egy családias kis faviskóra számítottam. Helyette egy üveg ház állt ott. Amint beléptem a legfurcsább az az illat volt számomra, amit leginkább a vashoz lehett volna hasonlítani.
- Szép ez a ház Jack - nyögtem oda kissé gyanakvóan - de a szerkezete nem tartalmaz vasat ugye?
- Nem - nevetett miközben az eget bámulta - erre felé igen nagy a levegő pára tartalma és az egyszerű fát és vasat tartalmazó házak..
Hogy is mondjam, nem bírnák ki évszázadokon keresztül..
- Évszázadok??? - vonom kérdőre a beszélgetést.
- Igen. Daniel és felmenői évszázadok óta itt éltek. De gyere! Be is mutatom.
- Helloka! Daniel vagyok, érezd magad itthon a hétvégén. Ha eltűnnék, akkor nyugadtan kérdezd Jackyyyt - gúnyosan vinnyogott, mintha féltékenység járná át.
- Szia! Én Sarah pert.... - és abban a pillanatban már a lakásban sem volt.
- Elég különös egy barátod van.
- Tudom. De én miattad jöttem ide (♡), hogy kettesben lehessünk.
- Kedves tőled, de nekem barátom van.
- Nem zavar. Elég ha lefekszel velem..
Jack ebben a pillanatban teljesen kiborított.
- Azt el is felejtheted! - vágtam hozzá majd kirohantam a hából. Elindultam az ösvény felé, ami elvezet a főútra, de teljesen besötétedett és nem találtam ki az útra. Egyszer csak egy nagy puffanásra lettem figyelmes. Daniel volt az. Leeshetett a fáról??? De az nem lehet. Egy mozdulattal felkelt a földről.
- Jól vagy? Mi történt veled?
- Nem mindegy? Még egy szót szólsz, akkor megöllek.
Megrémültem. Futásnak eredtem. Pár percel késöbb egy vadásszal találkoztam össze és arra utasított, hogy maradjak vele mert Daniel veszélyes. Nem hittem neki, de egyedül maradni is féltem.
Hátrafordultam, hogy nem követ-e Daniel. Senkit sem láttam.
A combomban hirtelen szúró érzést éreztem. A lábaim elgyengültek. A földre rogytam. A vadász állt felettem, de a tekintete más volt. Vérszomjas. A következő pillanatban a testemet nézem messzebbről. A vadász tartotta a kezében a fejemet. Egy baltával lecsapta majd megragadta. Kezdett minden elsötétülni. Dan rohant felém, de már túl késő volt. Meglőtte a vadászt akinek semmi baja sem esett. Még csak nem is vérzett. Üvöltést hallottam.
- Ez egy démon! - majd abban a pillanatban a vadász teste szétfoszlott, de nem azért meg meghalt. Csupán elszökött Dan elöl. De az én életemnek már vége. Mindez pár másodperc alatt forgott le, majd minden örökre elhomályosult....