Leiner Laura: Bábel Szasza szemszögéből ^.^ [NEM LESZ FOLYTATÁS]

5. Fejezet - Avagy, fuss a sátorhelyért!

Miután sikeresen átjutottam az ellenőrző ponton, (az egész alig két perc volt) egy kissé félrehúzódva vártam a többieket. 10-15 perc is eltelt, de sehol senki. Aztán, közel negyed óra múlva, megláttam Zsófit, aki az össze-vissza pillantgató, és kétségbeesett (?) Napsit húzta maga után. Mellettük ott jött Abdul és Hipó is, akik láthatóan nem voltak teljesen nyugodtak. Oké, irtó idegesnek tűntek.

- Hol voltatok eddig? - csodálkoztam, mert én nem szenvedtem ennyit.

- Kettes számú ellenőrzésen estünk át - vetette oda Abdul dühösen, miközben a bőröndje cipzárját próbálta felhúzni.

- Gumikesztyű volt? - vihogtam, elképzelve a jelenetet.

- Menj a francba - nevetett, de nem sikerült kizárni hangjából az élt.

- Menjünk, igyunk valamit, és keressük meg az olaszt - toporgott Napsi, akinek szemlátomást mehetnéke volt. De hamar kiábrándítottuk, egyszerre mondtuk, hogy elfelejtheti. Egy, soha nem fogjuk megtalálni az olaszt, kettő, ha lenne is rá esély, akkor sem segítenék, és három, sokkal fontosabb dolgunk van.

- Miért?- kérdezte.

- Mert meg kell szereznünk a legjobb sátorhelyet. - válaszoltam, kissé idegesen, ugyanis, ha most nem indulunk el, megszívjuk.

- Nem mindegy, hol sátrazunk? - amatőr...

- Látszik, hogy még soha nem fesztiváloztál - néztem rá lesajnálón.- Atesztól tanultuk, hogy a sátorhelyválasztás a legfontosabb.

- Na, már megint ez az Atesz - forgatta unottan a szemeit Zsófi.

- Árnyékos hely kell, ami közel van a mosdókhoz, van aközelben kávézó és reggeli, és ahová délutánig nem süt a nap... - vázoltam fel, Zsófi kijelentését elengedve a fülem mellett.

- És közel van az orvosi sátor - ábrándozott nagy szemekkel Hipó.

- Így van - legyintettem lustán, nekem mindegy... - Na, mármost. A fesztivál térképeszerint - szedtem elő táskámból a gondosan kikészítette, már gyűrött papírra nyomtatott térképet.- egyilyen sátorhely van. Ami minden kritériumnak megfelel. - mutattam rá, a bizonyos helyre.

- És? Majd odamegyünk később - vonta meg a vállát Napsi. Kezdett igencsak elegem lenni belőle, és az ő "szuper" gondolkodásmódjától.

- Halló! Elment az eszed? Szerinted hová rohannak azok, akikmár bejutottak? - mutattam a sok, jó sátorhely felé futó, elszánt emberre. Rengetegen szaladtak, a bőröndjeiket, táskáikat maguk mellett rángatva, és nem pihentek, meg beszélgettek úgy, mint mi. Ha jó sátorhelyet akarunk, azonnal el kell indulnunk.

Aztán futni kezdtem. Gyorsan. Nem törődtem a pihenő, vagy sétáló emberekkel, magam előtt tartottam a térképet, és annak segítségével kanyarogtam (néha lökdösődtem) a tömeg között. A cipők csattogásából, és a táskák ritmikus zörgéséből tudtam, hogy a többiek is követnek, így nem álltam le, sőt, gyorsabb, őrültebb tempóban futottam.

Körülöttünk standok álltak, az amatőr emberek, illetve azok, akik már elhelyezték a sátraikat, a padokon ülve ittak, ettek, vagy épp beszélgettek, nem törődve velünk, és azzal a néhány emberrel, akik - valószínűleg - szintén sátorhelyért futottak. Páran a fák árnyékában feküdtek, mások a nappal sem törődve, hanyatt vágták magukat a füvön. Néhány sátor már állt, mások még csak most kezdték el felállítani a különböző színekben pompázó sátraikat. De tényleg, voltak kék, zöld, piros, sárga, pink (!!!) UV zöld (!?) virág mintás (Ez most komoly???) és kockás sátrak. Hogy a pöttyös, meg csiri-csáré mintájúakról ne is beszéljünk...

A térképre pillantva, láttam, hogy mindjárt ott vagyunk, ezért, miután elkanyarodtam, még jobban gyorsítottam. Aztán kiértünk egy nagy, füves területre, ahol már jó néhány sátor állt, de azért bőven volt szabad hely is.

- Na. Valahol itt kéne - néztem körül, miután megálltunk. Aztán a fák közé lépve szemléltem a talajt, és a lehetőségeket.

- Ez lesz az én helyem. Gyönyörű a kilátás - sóhajtozott Hipó, de én inkább arra figyeltem, hová állítsuk a sátrainkat.

- Oké. Akkor rakjuk körbe a sátrakat úgy, hogy középenmaradjon hely - utasítottam a többieket szórakozottan.

- Minek a hely középen? - kérdezte Zsófi, miközben ledobta a Napsival közös sátrukat.

- Mert itt holnap reggelre olyan tömegnyomor lesz, hogy ha mostnem gondolunk előre az ücsörgésre, akkor később belakják az összesszabad helyet. -magyaráztam - Tegyünk ki egy pokrócot és aköré sátrazzunk.

- Ez jó ötlet - bólogatott.

- Atesszal is így csináltuk - magyarázta Abdul.

- Egyből gondoltam - vágta rá szarkasztikusan Zsófi. De nem arra figyeltem, hanem...

- Pink? Az egy pink sátor? - néztem Zsófira röhögve, oké, hogy volt több ilyen színű sátor, de az övék is?

- Hát. Lányos - vont vállat, majd elfordult. - Napsi, segítenél?

- Pillanat -kiáltott vissza amaz, az út széléről (???). - Mindjárt jövök.

- Mit művel? - kérdezte Hipó. Erre én is kíváncsi lennék.

- Keresi az olaszt - sóhajtott Zsófi, majd nagy kutya szemekkel rám nézett - Szasza? - kérdezte feltartva két, a sátor felállításához való rudat. Nagyon tanácstalannak tűnt.

- Aj, ne szerencsétlenkedj már - vettem el tőle a rudakat, majd neki álltam, hogy felállítsam a pink sártat. Igen én, Szasza, az ultra menő srác, aki folyamatosan csajokat hódít, épp egy pink csöppet sem férfias sátor felállításán ügyködök. Asszem kezdek elpuhulni...