Leiner Laura: Bábel Szasza szemszögéből ^.^ [NEM LESZ FOLYTATÁS]

12.Fejezet - A francia

A délután további része hamar elment, este pedig az Afrika színpadnál kötöttünk ki, bár a célpont az Ausztrál színpad volt. Pedig szívesen megnéztem volna a Herczeg testvérpárt zsákban ugrálva.

– Na, berber koncert kezdődik – világította meg Abdul a

szanaszét gyűrt programfüzetét.

– De jó! – lelkesedett Napsi.

– Oké, de ugye nem fogtok... – fordult Zsófi Napsi felé, de az már el is tűnt Boldival együtt. – De utalom ezt .

Én nem figyeltem rá, inkább odamentem az egyik magányosan álldogáló lányhoz, és segítettem neki, hogy ne kelljen egyedül lennie. A csaj nagyon szép volt, bár szőke, ami nem kifejezetten az esetem, de kit érdekel? Jót beszélgettünk. 

Nagyjából fél órája lehettem ott, amikor lelépett, miután megadta a számát, úgyhogy a szememmel megkerestem a többieket. Napsi és Abdul táncoltak, szóval őket nem akartam zavarni, inkább lehuppantam Hipó mellé, aki Zsófival egy tábortűznél üldögélt, és épp telefonált.

 – Mi a pálya? – kérdeztem Zsófitól, áthajolva az Abdul apjával beszélgető Hipón - már ha jól szűrtem le - de ekkor észrevettem, hogy Zsófi mellett már ott ül egy magas srác, mire vigyorognom kellett. Elég vicces volt látni, ahogy Zsófi zavarban ül, úgyhogy tetéztem még, és odaintettem a srácnak is.

– De jót táncoltunk – nevetett Abdul, aki Napsival együtt lépett le a koncertről. – Ő ki? – bökött Abdul  Zsófi új haverja felé.

– Abdul, apád keres – nyújtotta Hipó a telefonját.

– Miért?

– Mert a fia vagy.

– Úgy értem, miért van vonalban? – hüledezett Abdul, aztán kelletlenül elvette a telefont.

– Adjatok valamit inni! – tántorgott hozzánk Boldi, majd kivette a Zsófi mellett ülő srác kezéből a félig teli poharat, én meg majdnem fetrengtem a röhögéstől. – Kösz – csapta vállon.

A srác feszengve rámosolygott Zsófira, majd lelépett.

– Au revoir – intett, az ezek szerint francia pasi.

– Neked is – suttogta Zsófi biccentve.

– Hű, ki volt ez? – vonogatta a szemöldökét Napsi.

– Fogalmam sincs – vont vállat.

– És mit beszélgettetek? – érdeklődött Abdul.

–Semmit.

– Itt ültél egy ilyen sráccal néma csendben? –kérdezte Napsi totál döbbenten.

– Hát... néztük a tábortüzet – motyogta. – Mit kellett volnavmondanom?

– Mekkora béna vagy! – röhögött fel Boldi, nem valami diszkréten.

– Lú-húzer –öleltem át Zsófi vállát. Lehet, hogy béna volt, és lerázott egy nagyon klassz srácot, de mégis csak a mi bénánk. 

Ezek után mindenki Zsófit piszkálta, hogy hagyott elmenni egy "totál helyes pasit" és hogy még csak nem is beszéltek.

– Zsófi, te hülye vagy! – nyugtázta Napsi sokadszorra. – Az oké, hogy én elvesztettem az olaszt, rajta vagyok az ügyön. De hogy te leráztad a francia Taylor Kitschet?!

– Jobbulást – verte hátba a húgát Boldi, aki a színész nevét tüsszentésnek értelmezte.

Ezek után elég sokáig a tábortűznél maradtunk, beszélgettünk és nevettünk. Rengeteget nevettünk. Boldi és Abdul pedig rákaptak a koktélokra, amitől hamar totál részegek lettek, és hangosak. Még az Afrika tánchoz is beáltunt. Én Zsófi mellett, a többiek mögött próbáltam elsajátítani a lépéseket. Mondanom sem kell, Zsófival rengeteget röhögtünk, nagyon jól szórakoztunk, és a hangok alapján, az előttünk lévő barátaink is így voltak ezzel. Zsófi sokat rontott, és nem egyszer ütköztünk össze, de ettől lett még sokkal szórakoztatóbb az egész.