Leiner Laura: Bábel Szasza szemszögéből ^.^ [NEM LESZ FOLYTATÁS]

9. Fejezet - Kolos vs. Zsófi

Egész jól aludtam, mélyen, álmok nélkül, amikor is hangos éneklésre keltem föl. Na jó, mi az Isten? Összenéztem az álmosan pislogó Abdullal, aki szintén nem nagyon értette a helyzetet.

- Ki kornyikál? - kiabáltam ki.

– Jó reggelt. Hoztam kávét. - hallottam meg Zsófi hangját.

Erre persze mindannyian felélénkülve, újult erővel léptünk ki a sátrainkból, hogy a pokrócra ülhessünk Zsófi, és Kolos mellé, akik ezek szerint már rég felkeltek.

Miután Napsi is leült, kavicsokat, és botokat szedegettem össze, hogy felkeltsem Hipochonderséggel küzdő barátunkat.

– Hipó, ideje felkelni – dobáltam meg a kezembe kerülő dolgokkal - például kólás flakonnal - a sátrát.

– Jó reggelt – köszönt Hipó, legnagyobb döbbenetemre mögülünk. Épp felénk sétálva lépkedte át a zsinór tömeget, és kerülgette a sátor tengert.

– Hát te? – csodálkozott Abdul.

– Reggeli viziten voltam az orvosi sátorban – közölte.

– És? Mindent rendben találtak? – kérdezte Zsófi elfojtott nevetéssel.

– Mit tudnak ezek? – rázta meg Hipó a fejét idegesen.  Persze, mivel hipochonder, mindig is kételkedett az orvosok szakértelmében. Én nem igazán foglalkoztam vele, inkább gyorsan előkerestem a programfüzetet.

– Na, akkor a mai program – nyitottam ki a fesztivál

a színes papír tömeget, és böngészni kezdtem, mit lehet ma csinálni.

– Megkeressük Ateszt – javasolta Abdul.

– Megkeressük az olaszt – állt elő a saját ötletével Napsi.

– Zuhanyozás közben ellenőrzőm, nincs-e bennem kullancs –

közölte Hipó.

– Benyomok – kurjantotta Boldi, magára borítva a sörös dobozát, amiből eddig ivott.

– Tarhálok – motyogta a Punk, kinézve apró sátrából.

– Felállítom a sátrat, hogy ma éjjel már ne a piperkőccel és a rugdosódóval kelljen aludnom – szólalt meg Zsófi, célzatosan rám, és Abdulra pillantva.

Ezután mind Kolosra néztünk, az egyetlen emberre, aki nem dicsekedett a mai tervével eddig, már rajtam kívül.

– Te mit fogsz csinálni? - Kérdezte  végül Napsi.

– Elmegyek három koncertre, amiről írni fogok – felelte felnézve a gépéből.

– Melyik háromra? – kérdezte Napsi, miközben a fejét az ölembe hajtotta, lábát pedig Abdulra támasztotta. Nekem nem volt valami kényelmes, lévén, hogy nyomta a lábamat.

Kolos megmutatta a programfüzetben a három előadót, Napsi meg elhúzta a száját.

– Franc megy arra. Hatmillióan lesznek. Tömegnyomor –

jelentette ki.

– De nem a VIP-emelvényen – vetette ellen Kolos.

Erre mind  elismerően bólogattunk. Hát igen, a VIP király lehet. Nem kell a többiek között nyomorgnia, hanem egyszerűen fentről nézi az egészet. Ez nem semmi. Zsófinak szabályosan elállt a lélegzete.

– VIP-emelvény? – kérdezte csillogó szemekkel.

– Aha. A sajtósoknak – felelte Kolos, de én inkább csak hallgattam a beszédüket, és Napsit bökdöstem, hogy szálljon le rólam.