This is a Secret (Kami Élete)

Gólyatábor

-Mivel itt a nyár és több időm van, valószínűleg több rész várható, reggeli és az esti idők  folyamán.. Remélem elnyeri tetszéseteket, ez a történet !😊
Kellemes olvasást kívánok! 😚-

Lassan vége a nyárnak és még csak most pakoltam a szobámban és készültem fel a gólyatáborra. Anya vagy ötször bejött a szobámba és mindig megnézte, hogy mindent elraktam-e. Amikor már készen voltam és a naplómat is elraktam, ledőltem egy kicsi és bekapcsoltam az mp3 lejátszómat és a kedvenc zenéimet hallgattam.

Este korán lefeküdtem, mert reggel 7-kor kellett kelnem. Anya elvitt engem a sulihoz. Felszálltam a buszra és helyet kerestem magamnak. Sok hely volt úgy hogy leültem egy üres székre. Bedugtam a fülhallgatót és beindítottam a zenét. Igazából mindig mást hallgatok, éppen ami tetszik, így nincs zenei stílusom.

Halkan hallgattam, hogy ne hallja más. Hirtelen egy mély hangra figyeltem fel. Egy sötét barnás feketés hajú, egész helyes srác volt.
- Szabad ez a hely?- kérdezte.
- Igen.- válaszoltam. Leült mellém, majd megszólalt egy tanár.
- Sziasztok! Én Kelemen András vagyok. Én leszek az osztályfőnökötök. Szóval egy gyors névsorolvasás..
Boldog Gábor.
- Vagyok.
Calvin Henry.
-Vagyok.
Cseplen Klaudia. Nem jön.
Cseplen Luis.
- Jelen. - mondta a mellettem ülő srác. (szóval így hívják)
Horvát Enikő.
- Vagyok.
Kemény Noémi.
- Jelen.
Kemény Olivér.
- Vok.
Kocsis Andrea.
- Itt vagyok.Kovács Kamilla
- Itt. - mondtam a nevem hallatán.
Surány Eszter.
- Jelen.
Szabó Richárd.
- Vagyok.
Szekeres Viktor.
-Naná.
Akkor indulhatunk.

Hosszú volt az út, de leértünk a Balatonhoz. Mindenkit beosztottak egy faházhoz, én a négyesbe voltam.
- Sziasztok! - köszöntem a többi lánynak.
- Szia. - köszönt vissza egy világos barna hajú, kicsit érdekes ruha össze állítású, amolyan hippire emlékeztető lány. Mellette ott állt egy sötét, gesztenye barna hajú lány, aki egy rövid fekete sortot és egy fehér amerikai zászlós pólót viselt. Volt bent még kettő lány, egy fekete és egy szőkés barnás hajú, de őket nem tudtam annyira megfigyelni, mert flegmán kivonultak köszönés nélkül.
- Kamilla vagyok, de csak Kami.
- Eszter, de csak Eszti.- mondta mosolyogva.
- Én Andi.- mondta a gesztenye barna hajú lány.
- Szabad ez az ágy?- mutattam rá az Andi mellettire.
- Igen.- mondta Eszti és hallottam a hangján a kedves hanglejtést és láttam a szép nagy mosolyát. Így már tudtam magamban, hogy ő biztosan, egy jó lélek lehet, nem olyan, mint az a kettő, aki csak úgy elment.

Lepakoltam mindent és kiültem az udvarra egy szép fa alá és könyvet olvastam. Egy ismert mély hangra figyeltem fel.
- Szia! Te ugye Kamilla vagy? - mondta Luis.
- Szia! Igen, de csak Kami. Te meg Luis? - kérdeztem egy kicsit megállva, hogy ne legyen feltűnő, hogy ennyire emlékszem a nevére.
- Igen, én vagyok. De csak Lui. Mit olvasol?
- Twiligh.- válaszoltam röviden és egyszerűen. Láttam az arcán, hogy nagyon nem szeretheti, de folytatta a kérdezést.
- És szeretsz olvasni?- kérdezett ismét Lui.
Becsuktam a könyvet és teljes figyelemmel kísértem, míg ő leült mellém.
- Nem tudom, igazából ritkán olvasok. Te?
- Soha életemben nem olvastam még könyvet, se kötelezőket, talán egyszer, kétszer. - mondta, majd szinte magán röhögött. Ez érthető. Ritkák az, olyan fiúk, akik nagyon szeretnek olvasni ilyen korban.

Beszélgettem még egy keveset Luissal, de utána elment a haverjával, Henryvel.
Mikor besötétedett bementem a faházba és nagyjából kipakoltam a bőröndömből, majd kiültem a teraszra és néztem a csillagokat. Egy lágy és kedves hang szólalt meg mögöttem.
- Szia, Kami. Leülhetek? - kérdezte, mire hátra tekintettem és Andi állt mögöttem.
- Persze gyere. - mondtam, majd arrébb csúsztam a padon. Éreztem, ahogy az érdes és szálkás pad alattam, hogy súrol. Andi lehuppant mellém, és ugyan úgy nézte a Holdat, mint én. Beállt a kínos csönd, így hát megszólaltam, hogy megtörjem.
- A többiek már alszanak? - tekintettem a mellettem ülő lányra.
- Igen, de én még nem tudtam. - mondta és egy halvány mosolyt húzott a szája szélére.
- Kedves lány ez az Eszti, nem? - folytattam.
- Az ám, de soha se tudja, hogy mikor kell egy percre is csöndbe maradni. - mondta és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Megértettem, hogy miről beszélt, mert én is ilyen vagyok, néha túl sokat beszélek, ha a barátaim körében vagyok.
- És melyik iskolából jöttél? - kérdezte Andi érdeklődve.
- A Szent László Általános iskolából. Te? - kérdeztem.
- Én a Bíró Lajos Általános iskolából.
- Az hol van? - néztem egy kicsit fancsali arccal, mert nem volt ismerős a neve.
- Szigetszentmiklóson. - mondtam mosolyogva.
- Hát, akkor utazgathatsz. - mondtam.
- Nem, mert felköltöztünk Budapestre. - mondta Andi.
- Akkor jó. - mondtam, majd vissza tekintettem a Holdra. Olyan szép volt, ahogy néztem, pont teli alakjában tisztelt meg minket. Elég hűvös volt, így elindultam befelé.
- Jössz? - kérdeztem Andit, ahogy felálltam a padról.
- Aha. - bólintott egyet, majd felállt és elindult előttem a szobába vissza. Szerencsék is volt, mert nem sokkal később jött be az igazgató, hogy megnézzen minket. Még fél álomban voltam, ezért láttam az szememre eső fényt, amit a tanár az arcomba világított, majd lomha, halk léptekkel kiment a szobából és lassan becsukta az ajtót.

Remélem tetszett az első rész! 😊 Hamarosan folytatás következik...