This is a Secret (Kami Élete)

Szülinap

Minden nap új élménnyel bővül a naplóm és minden évben erre a szülinapra is akarok emlékezni.

A hét gyorsan eltelt, úgyhogy nem tudtam mit írni. Pénteken tanítás után átmentem Diához és ott aludtam nála.
- Mit csináljunk? - kérdezte Dia, amikor leültünk a kanapéra.
- Film? - kérdeztem.
- Oki, mit nézzünk?
- Hát nem tudom.
- Én se. - húzta el a száját Dia.
- Mondjuk... Legyen...Másnaposok? - ugrott be egy filmcím.
- Oki, azt még úgy se láttam. - mondta Dia, majd a laptopján keresett egy online filmnézős oldat, majd beírta a keresőbe a címet és egy USB kábellal összekötötte a gépet és a tévét.
- Még én se, de a tévében láttam már az előzetesét és nekem tetszett. - folytattam a témát.
- Hát ha neked tetszett, akkor megbízom a döntésedben. - mondta Dia mosolyogva, miközben lehuppan mellém.
- Akkor nézzük. - indítottam el a filmet. Anyukája csinált nekünk popcornt és hozott kolát is.

A film alatt sokat röhögtünk és Dia az egyik legjobb résznél pont ivott és, hát igen, sajnos a tv bánta, na meg Dia kutyája, akit amúgy Williamnek hívnak, de több beceneve is van, mint például a Wili. Amúgy ő egy cuki két éves husky kutyus.

*Kb. másfél óra múlva...*

- Hát ez jó volt. - mosolyogtam Diára.
- Aha. - nézett rám, és tényleg láttam rajta, hogy tetszett neki. - Jót választottál.

Kivittük a tányérokat a konyhába és beraktuk a mosogató gépbe. Lui nem volt otthon szóval nem találkoztam vele, de olyan négy fele ő is hazaért. Dia apukája is szinte egyszerre ért haza Luival. Mivel még nem találkoztam vele, bemutatkoztam, majd válaszoltam még egy pár kérdésre. Csak a szokásos.

Dia szülei elmentek otthonról, így hárman maradtunk a házba és az éhség sem került el minket, így bementünk a konyhába és gondolkozni kezdtünk, hogy mit együnk, vagy netán mit főzzünk.
- Pirítós? - kérdezte Lui.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Mi van itthon? - nézett Dia a hűtőbe, majd a mélyhűtő. Mosolyogva felénk fordult és csak úgy csillogott a szeme.
- Megvan! - mondta, majd előhúzta a mélyhűtőből a zacskós csirkemelleket.
- Krumpli jó lesz hozzá? - kérdeztem, majd elindultam a kamra felé.
- Aha. - mondta Dia. Lui még a bárszéken ült és nézte, ahogy mászkálunk és pakolászunk.

Bementem a kamrába és kihoztam öt db krumplit. Amikor megláttam, hogy még mindig nem csinál semmit Lui, főleg, hogy még a telefonját is elkezdte nyomkodni, nem tudtam megállni, hogy ne szóljak oda neki.

- Hallod Lui... - nézett föl a telefonjából a neve hallatán - ha szeretnél enni, akkor neked is be kell szállnod a főzésbe, szóval pattanj és kezd el hámozni a krumplikat. - mondtam neki, majd elővettem egy tálat, vizet és krumplit raktam bele, majd leraktam elé. Lui ezt az egész folyamatot végig nézte, majd megszólalt.
- Ne hidd, hogy én most elkezdtek főzni, az a ti dolgotok. - mondta, majd felém tolta a tálat.
- Képzeld el, hogy több férfi is főz, szóval álljál neki, vagy tényleg nem kapsz abból amit mi csinálunk, és ehetsz pirítóst. - fordult meg Dia és leoltotta Luit.
- Na jól van, de mindjárt jövök. - mondta Lui, majd kiment a házból.
- Ez meg hova megy? - kérdeztem Diától, de csak megrántotta a vállát és folytatta a húsok sütését. Pár másodperc múlva Lui visszajött, de ahogy hallottuk, nem volt egyedül, mert beszélgetett valakivel. Amikor megláttam, hogy Henry jött egy kicsit oldalba böktem Diát, mire rám nézett, majd vette a célzást, hogy valamit mutatni akarok, így követte a tekintetemet és ő is meglátta Henryt.- Szasztok! - köszönt.
- Hali! - köszöntünk egymás után Diával.
- Hallom munkára akarjátok fogni a haverom. - mondta Henry.
- Hát, ja. - mondtam.
- Amúgy, hogy-hogy itt vagy? - kérdezte Dia mellettem állva. Egy kicsit szorongott, de próbált laza maradni.
- Lui hívott, így jöttem. - válaszolt röviden.
- És éhes vagy? - kérdeztem, egy gonosz vigyorral, amit persze próbáltam leplezni, de szerencsére nem vette a lapot Henry. Dia rám pillantott, mert szerencsére ő értette mire gondolok.
- Eléggé. - mondta.
- Akkor hajrá! Itt egy kötény és kezdjetek hozzá a krumplik pucolásához. - mondtam egy nagy vigyorral és odadobtam egy kötényt Henrynek és egyet Luinak is.
- Na bazdmeg. - szólalt meg Henry, majd mosolygott egyet és odaállt a krumplikat pucolni. Lui és vele tartott és végre nem ketten voltunk a Diával. Elkezdtünk zöldségeket darabolni még köretnek. Közben beszélgettem Diával.
- Cserélünk Henry? Jobban szeretek krumplit hámozni. - mondtam egy kisebb mosollyal az arcomon, majd a Dia könyökét éreztem az oldalamban, mire felszisszentem egyet.
- Tőlem. - rakta le a hámozót, majd kikerülte az asztal szigetet és Dia mellé állt, én meg odamentem Luihoz, majd folytattam a munkát.
- Hozok még krumplit, mert ennyi nem lesz elég négyünknek. - mondta Lui, majd elment a kamrához és hozott még kettőt. Mikor visszalépett mellém és a vízbe dobta a krumplit a víznek a fele rám ment.
- Köszi. - vágtam egy grimaszt Luinak.
- Bocs. - kezdett el nevetni, de tettette, hogy nem vicces számára. Egy pár perc eltelt, majd arra lettem figyelmes, hogy Dia és Henry eléggé élvezik egymás társaságát. Oldalba böktem Luit, majd mosolyogva néztem az előttünk álló pár felé. Lui értette a célzást és egy kicsi mosoly húzódott a szája szélén.
Készen lettünk a főzéssel és már csak teríteni kellett.
- Üljetek csak le az asztalhoz, innentől már megcsináljuk mi. - mondtam mosolyt küldve a fiúk felé, majd kivettem a kezükből és a kést és a hámozót.
- Végre! - mondta Henry, majd hosszan kifújta a levegőt és leült az asztalhoz. Kipakoltuk az ételeket az asztalra, majd enni kezdtünk.
- Jó étvágyat! - kezdtem el, majd láncban folytatták a többiek. Henryn már látszott, hogy farkas éhes, mert úgy bámulta a húst, hogy mindjárt az egész tálat befalja. Amikor felvágta a húst és a szájához emelte, és szinte már csorgott a nyála, hirtelen megszólaltam.
- Várjunk csak! Még nem is mondtuk el az asztali áldást. - mondtam, és komoly arcot erőltettem magamra, de Henry reakciója nem segített benne, hogy sokáig bírjam.
- Mi van? - nézett rám Henry fancsali arccal.
- Bocs, nem hagyhattam ki. - nevettem el magam végre. - Egyél nyugodtan. - mondtam, mire Henry arcon dobott egy sült krumplival.
Diának egyik pillanatról a másikra megszólalt a telefonja, mire felvette.