This is a Secret (Kami Élete)

Boldogság avagy letörtség

Legrosszabb egy érzelmi hullámvasúton ülni, mert amikor fenn vagy félsz a zuhanástól, és amikor lent vagy vágyakozol újra vissza.

A napom úgy indult, mint a többi, bár már most mindennél boldogabb voltam, a tegnap esti békülés miatt. Elkészültem és elindultam az iskolába. Nagy örömmel kezdtem el futni, amikor megláttam Diát az utcájukban jönni felém suli táskával.

- Sziaaaa!- üvöltöttem. Szerintem egy kisebb szívrohamot élt át, mert éppen a telefonját bújta, amikor felüvöltöttem.

- Szia Kami!- mondta mosolyogva, majd átkarolva megölelt.

- Mi újság?- kérdeztem.

- Áh, semmi.- mondta elpirulva.

- Naa, mesélj.- böktem oldalba Diát.

- Hát, szóval, tegnap összejöttem Henryvel.- nyögte ki Dia.

- Tényleg? Szupeeer!! Na meséld el!- örvendeztem.

- Az úgy volt, hogy tegnap tanítás után Lui elmondta Henrynek, hogy mennyire oda vagyok érte (amiért megölöm Luit) és utána eljött hozzám, és megkérdezte, hogy igaz-e, mire én azt kérdeztem, hogy kitől tudja, mire nagy nehezen elárulta, hogy Lui köpött be. Elmondtam neki, hogy tényleg így van mire megkérdezte, hogy ezt miért nem mondtam el neki, erre mondtam, hogy mert nem tudtam, hogy ő mit érez és féltem. Mire Henry elmosolyodott és mikor nem néztem rá, közelebb jött és megcsókolt.- vörösödött el Dia.

- Ohh, de örülök nektek!!- kiáltottam fel.

Mikor a suliba értünk Dia odafutott a Henryhez, Lui meg felém sétált.

- Szia.- köszönt.

- Hali.- köszöntem vissza.- Mizujs?

- Áh semmi. Mindenhol csak szerelmes párok vannak és már lassan hányingerem van.- mondta és elröhögte magát.

- Aha, ha te mondod.- mosolyogtam rá.- De te mondtad el Henrynek Dia titkát.

- Az lehet, de legalább nem látom szenvedni.- mondta.

- Az már biztos, szenvedni nem fogod.- mondtam miközben oldalba böktem.

Az első óra irodalom volt. Ötöst kaptam a prezentációmra, és a tanár el is kérte, hogy lementse a gépére a Szabó Magda életrajzát. Utána töri, matek, tesi és kémia volt. Egy élmény volt nézni, ahogy Dia betegsége után szenved a tesi órán. Egy kicsit gonosz vagyok? Ha láttátok volna, mit össze szenvedett, nektek is ugyan olyan vicces lett volna.

Suli után felhívtam Trevist, hogy talizunk-e, miután Diának segítek a leckében. Bele is egyezett. Diának segítettem megírni a leckéjét, majd utána gitároztunk egy kicsit, mivel már nagyon rég csináltuk és hiányzott is. Ez van, ha az embernek barátai vannak és emellett suliba is jár. Nem mintha baj lenne, csak néha ez jobban kikapcsol engem, a gitározás, mint a baráti kör és a szerelmem.

Trevissel találkoztam a házunk előtt és bementünk. Anyu otthon volt és először rosszallóan nézte, hogy Trevis itt van és meg is kérdezte, hogy a leckével mi lesz, erre csak azt válaszoltam, hogy a Diánál megírtam és meg is tanultam, mert segítenem kellett neki. Anyu nem örült, hogy hét közben is átjön Trevis, de aztán rám hagyta, mert bízott bennem, és abban, hogy nem hanyagolom el a tanulást, bár ha hoznék haza egy egyest vagy kettest akkor tuti eltiltana, és ha hármast hoznék, talán akkor már szólna, hogy nem lesz jó ez így, de ameddig jó jegyeim vannak semmit sem szólhat.

A szobámban Trevist leültettem a fotelomba, majd kinyitottam a szekrényem, hogy keressek valami filmet.

- Te gitározol?- kérdezte Trevis a szekrényemre mutatva.