This is a Secret (Kami Élete)

Idegenből barát

Megtalálni valakit, aki támaszt nyújthat és melletted áll könnyebb, mint egy olyan valakit felfedezni, aki a bizalmába fogad és ismeri az összes gondolatod, de egy próbát meg ér, hisz nem tudjuk mit hoz a sors nekünk.

Reggel korán keltem és készülődtem, hogy átmegyek Diához. Elköszöntem anyától és izgatottan siettem. Az utcán sétáltam, majd amikor odaértem Diához, megálltam a kerítés előtt és becsöngettem. Egy egészen fiatal, olyan 35 évesnek tűnő, hosszú fekete hajú és sötétes kék szemű nő nyitott ajtót, gondolom Dia anyukája lehetett.
- Csókolom! Diához jöttem. - köszöntem illedelmesen, majd egy szép mosolyt villantottam felé.
- Ugye bár Kami vagy? - kérdezte érdeklődve az anyukája, miközben sétált le a lépcsőn.
- Igen. - válaszoltam elgondolkodva.
- Dia mesélt már rólad. Nyugodtan tegeződjünk.- mondta kedvesen, majd kinyitotta a kaput. - Gyere be!
- Köszönöm! Diát hol találom? - kértem eligazítást, mert még a házat belülről nem is láttam.
- Gyere megmutatom.-- ment előre Dia anyukája. Egy lépcső előtt álltunk meg.
- Itt menj fel és a piros színű ajtó az övé.
- Köszönöm a segítséget.- szólaltam meg, majd elindultam a lépcsőn felfele.
Az első fokra, amikor ráraktam a lábam egy hangos reccsenés jutott el a fülemig. Valószínűleg, már egy kicsit régi lépcső lehet, ha ilyen hangot, ad ki. Nem foglalkoztam sokáig vele, felmentem. Láttam is a piros ajtót a folyosó végén, és elindultam felé, de abban a pillanatban kinyílt a mellettem lévő fából készült ajtó és egy igen ismerős ember lépett ki rajta.

A szívem hirtelen megállt, majd frászt kaptam. Erre igazán nem számíthat egy ember, hogy kinyílik az ajtó... Szép volt Kami...
Ránéztem a mellettem álló emberre, s felfedeztem, hogy egy ismerős szempár tekint rám.
- Szia!- köszönt a maga mély hangjával Lui.
- Szia, hát te? Diával testvérek vagytok?- néztem nagy szemekkel.
- Aha, nem tudtad?- kérdezte, majd felnevetett. Most min röhög? Rajtam? Na ne már.. Ezek szerint mindenki tudta csak én nem?
- Miért csak én nem tudtam?- kérdeztem azt, ami az előbb végigfutott az agyamon.
- Ezek szerint.- mosolygott Lui.
- Na mindegy. Dia szobája ugye az a piros ajtós?
- Igen. És hogy-hogy itt vagy?- bólintott egyet mire megindultam, de újra megtorpantam, majd megfordultam és válaszoltam a kérdésére.
- Jöttem, mert megtanít gitározni. Amúgy ikrek vagytok?
- Nem, miért gondolod.
- Mert egy osztályba jártok?- kérdeztem egy kicsit cinikusan, na de akkor is, nem egyértelmű.
- A bátya vagyok és más napon születettünk.- mondta kicsit fölényesen.
- Akkor, hogy-hogy egy osztályba jártok?- értetlenkedtem.
- Hát én 2 évig kint voltam Franciaországban az unoka bátyámnál és tanultam az ottani nyelvet, de anyuék nem engedtek tovább kint maradni így hát itthon vagyok megint. - kezdte el a történetet.
- Ez jól hangzik. Egyszer majd én is ellátogatok oda- mondtam mosolyogva.
- Mindenképp.- válaszolt Lui, majd megfordult és elindult a lépcső irányába. - Na szia!- szólt vissza nekem.
- Hali!- válaszoltam, majd magabiztosan elindultam a velem szembe lévő ajtóhoz.

Mikor kopogás után beléptem a Dia szobájába elém tárult az ő "kis" világa. Amúgy elég nagy szobája volt. A falak nagy része halványsárga volt és az ajtóval szemközti, pedig nagyon szép narancssárga. Olyan boldog hangulatot árasztott magából. Mikor körbe néztem az ajtótól nem olyan messze állt az íróasztala, és amellett a tv-je. Ahogy legeltettem a szememet tovább egy óriási ablakot fedeztem fel a narancssárga falban. Körülbelül ez volt a szoba fényforrása, mert máshol nem igazán voltak ablakok. Az egyik sarokban ott volt az ágya és mellette egy kicsi éjjeli szekrény. Majd következett egy nagy ruhásszekrény meg egy polc a könyveknek, és körülbelül ezzel be is fejeződött a szoba.
- Szia!- köszöntem, de még egy kisebb sokban voltam a szoba miatt.
- Szia!- mondta mosolyogva.
- Nagyon szép a szobád! - mondtam, de most komolyan, ezt nem hagyhattam ki.
- Köszi!- küldött felém egy mosolyt, amit a szemem sarkából láttam, mert a tekintetemet még mindig a falak ragadták el.
- Na, akkor kezdhetjük? Jah és azért tudod... őő.. Beírod a wifi jelszót?- kérdeztem nevetve.
- Hogyne! - mondta és leültem mellé.