This is a Secret (Kami Élete)

Kezdet

Reggel anya bevitt az iskolába, mert még szabadnapos volt. A suliban a portálhoz mentem és megkérdeztem hol van a 9/b. Az eligazítás után a 3. emeletre kellett mennem és ott a 14. terembe. Amióta haza jöttünk már nagyon vártam, hogy újra találkozzak velük.

Mikor beléptem az ajtón, szinte senki nem volt a teremben csak egy lány, akit még nem láttam a gólyatáborban. A haja a reggeli napsugarakban fénylett, talán szőkés barna volt a színe. Egy rövid farmer nadrág volt rajta, és egy világos kék oldalt mélyen kivágott póló. Látszott a a pánt nélküli topja, ami ugye, direkt az ilyen pólókhoz lett tervezve, a fején volt a vérpiros fejhallgatója és zenét hallgatott. Odamentem hozzá és megszólítottam.
- Szia, én Kami vagyok!- mondtam az ismeretlen, de szimpatikus lánynak.
- Hali, én Klaudia! - mondta, de olyan fáradt tekintettel nézett rám, hogy nem is akartam zavarni, de muszáj volt kérdeznem tőle.
- Te nem voltál a gólyatáborban, ugye?
- Igen, nem voltam. - mondta, miközben egy óriásit ásított, és a kezét a szája elé rakta.
Úgy gondoltam, inkább hagyom a kérdéseimmel, mert nagyon fáradnak tűnt, inkább leültem egy szimpatikus asztalhoz és gondoltam, majd beszélgetek vele máskor.

Elővettem egy piros spirál füzetet és egy feketén fogó tollat, majd firkálni kezdtem bele.

Becsöngettek.

- Sziasztok!- köszönt Kelemen tanár úr, és nagy szemekkel nézte, hogy csak ketten ülünk a teremben.
- Hol vannak a többiek?- kérdezte furcsállóan.
Mikor válaszra nyitottam a számat visszacsuktam, mert abban a pillanatban nagy hangzavarban belépet a többi osztálytárs is. Gabi és Oli röhögve jöttek be, Enikő és Noé valakit éppen kibeszéltek, Andi után Eszti jött be az ajtón és egyből színes lett a terem, majd leghátul Lui, Ricsi és Henry lépett be elkésve az óráról. Kelemen csak nézte őket, majd amikor elcsendesültek elkezdte az órát. Szerencsére, ahogy láttam nem volt üvöltözős kedvében, így megnyugodtam.
- Szóval, én Kelemen András vagyok, az osztályfőnök. - köszönt azoknak, akikkel még nem találkozott, vagyis csak Klaudiának, mivel csak ő nem volt gólyatáborban, ahogy körbenéztem az osztályba. Vegyetek elő egy füzetet és egy tollat és írjátok, amit diktálok. A kezem az óra végére már nagyon elfáradt a sok írástól.

A suli után hazafelé készültem, amikor az osztálytársaimat tekintettem meg. Odamentem. Amúgy Klau egy nagyon szép kék szemű lány. Láttam, hogy nem játszik így hát leültem mellé.
- Szia, Klau! Mit játszanak a többiek? - kérdeztem.
- Hali, Kami! Kéz-pongoznak. És én a Diát használom.
- Oh.. Okés. És mi az a kéz-pong? - kérdeztem.
- Hát.. Olyan, mint a ping-pong csak teniszlabdával és kézzel.
- És hogy-hogy nem játszol?
- Hát igazából, én nem szeretem ezt a játékot, csak itt vagyok.
- Értem. És mi jót csinálsz?
- Dalszöveget írok.- válaszolt Dia.
- Énekelsz, vagy valamilyen hangszeren játszol?
- Hangszeren, még hozzá gitáron.- mondta mosolyogva.
- De jó, mindig is akartam gitározni. Megtanítasz?- kérdeztem lelkesen.
- Persze! Szombaton ráérsz?- kérdezte Dia.
- Igen. Viszont most már mennem kell haza.- köszöntem el.
- És merre mész?
- A lépcsőn le és utána jobbra.- mondtam.
- Ó akkor jövök veled, mert én is arrafelé lakom.

Mikor odaértünk hozzájuk, elköszöntem tőle, majd mentem tovább. Hazaérve leültem, bepakoltam, majd vártam a vacsorát. Tv nézés közben anya hátraszólt, hogy kész a vacsora úgy hogy asztalhoz is ültünk. Szecsuanit ettünk. Vacsora közben elmeséltem, mi történt velem a suliban és megkérdeztem, hogy szombaton találkozhatok-e az osztálytársammal, mert gitározni mennék tanulni. Anya sokat kérdezősködött például: Kihez megyek? Mennyire messze lakik innen? Pontosan melyik utcában és házszám alatt stb.. Mikor válaszoltam az összes kérdésére beleegyezett.

Hamarosan folytatás...
Ha kritikád van várom őket egyaránt a jót és rosszat is 😊😚