Tudjátok, vannak a szokásos történetek. Van a "korcs" ember, majd jön a megmentő. És minden Happy. Lehet ezt keresed, de nem hiszem, hogy ezt találod meg.
A beszélgetést megszakítva csörrent meg a telefonom. A zsebemből előkaptam, és az érkező üzenetre kattintottam.
„Örömmel látom, hogy meg vagy. A jövőben találkozhatnánk, baba!"
Amint az üzenet végére értem, egyből körülnéztem a parkban. Senki sincs a közelben, aki véletlen is a telefonját nyomkodná.
- Kit keresel? – kérdezte meg Luke, és egyből körbe is nézett.
- Senkit – rázom meg a fejem.
- Beca!
- Mondom, hogy senkit! Luke, nekem is van magán életem! – állok fel a padról. – Ha olyan lenne, elmondanám... Mennem kell!
Sietve hagytam el a kis parkot. A telefonon lévő üzenetet vizslattam. Csak is az küldhette, aki aznap este csinált velem valamit, aki miatt álmatlan éjszakáim is vannak.
- Állj már meg! – a karomat megfogva ránt meg valaki.
A hírtelen rántás miatt a telefonom a földre esik. Elkáromkodom magamban az abc-t, közben a lezuhant mobil felé hajolok.
- Ha összetörik, te veszel újat Hemmings – mormogom az orrom alatt.
Felvéve a tárgynak semmi baja nem esett, a rajta lévő karcolások már ezer éve ott voltak.
Mákja van!
- Bocs – húzza el a száját, miközben ujjaival szőke hajába tűr. – Nem szeretem, ha nem mondják el az igazat, főképp te.
- Főképp én? – mutatok magamra. – Van, ami csak rám tartozik, neked is van ilyened. Nem faggatlak ezzel.
- De engem érdekel, mi van veled, jobban, mint azt hinnéd.
- Miért érdekellek ennyire? – toppantok egyet a lábammal. – Nem érek ennyit, Luke!
- Sokkal többet érsz – közel lépett hozzám, az arcomat két keze közé fogta, és az első lecsöppenő könnyemet letörölte.
- Kinek? Szerintem még anyámék is kidobnának – rázom meg a fejem.
- De nekem több vagy holmi embernél, már akkor az utcán több voltál.
- Dehogy voltam több – nevettem fel. – Mindig a mellemet nézted.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csak úgy figyeltél rám, máshogyan nem – nevet fel ő is.
- Igazad van – lépek egyet hátra. – Köszönöm.
- Mit köszönsz meg?
- Mindent – mosolyodtam el. – Haza viszel?
- Inkább gyere el hozzánk – biccent Nina felé, aki vigyorogva figyelte az eseményeket.
