Tudjátok, vannak a szokásos történetek. Van a "korcs" ember, majd jön a megmentő. És minden Happy. Lehet ezt keresed, de nem hiszem, hogy ezt találod meg.
A nap zárása képen rosszabb se történhetett volna velem. Tudtam, hogy tovább fog lépni, reméltem is. De, hogy őket flörtölni, látni rosszabb, mint hittem. Úgy látszik, már nem kell lekoptatni Miát. Eddig a háta közepére sem kívánta, most meg vigyorogva hallgatja minden szavát.
Legalább gyorsan túllépett.
- Itt mi történik? – összehúzott szemekkel lépdeltem Ryan autója felé.
Emlékeztek még Barby-ra, az igazgató lányára, igaz? Aki körbe vezette a beiratkozásnál Ryant... Megvan? Na, ő most mit turkál a bátyám szájába?! A kocsija mellett, itt mindenki előtt?!
- Beca – szólal meg egyből Ryan. – Ezt elfelejtettem mondani.
- Nem mondtad el a családodnak, hogy együtt vagyunk? – biggyeszti le az ajkait a szőke.
- De – vakarja meg a tarkóját, majd az autónak támaszkodik. – Csak Beca kimaradt ebből.
- Oh, szóval már a családodnak sem tartasz! Remek! – bólintok egyet. – Otthon találkozunk.
Intettem nekik, a haza vezető úton sétálva elindultam. A kellemes őszi szél a hajamba kapott, kisöpörve azt, arcomból.
Van valami szép is ebben a napban. Nyugodt lehetek. Ha Toby tartja a szavát, nem fog bántani senkit. Ha egy buzi pöcs lesz, nem tartja be a szavát, de esküszöm, akkor a két apró kezemmel végzek vele.
Jobb nem bele gondolni ilyenekbe.
- Min gondolkozol, nyuszi? – a hirtelen ért hang hatására felugrok egy kicsit.
- Toby, menj innen!
- Ugyan! Kidobtad a pasidat, szerintem ettől függetlenül nem bánthatom? – cinikusan felnevet, majd sétálni kezd.
- Úgyse bántod, nem tett elenned semmit – rázom meg a fejem.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Ed se tett ellenem semmit, mégis a kórházban kötött ki.
- Mert egy fasz vagy! Dühkezelési problémákkal – túrok bele a hajamba.
- Figyelj a szádra! – rázza meg az ujját balra-jobbra. – A végén a te hibádból lesz a szőke gyerek egy rokkant...
***
Kedd reggel mi sem jobb, mint két óra tesi! Hamarabb is az eszembe juthatott volna egy felmentés, de ahogy nekem is, anyának is kiment a fejéből. De persze már nem tehetek semmit. Ehelyett a tornateremben futok körbe-körbe. Vagyis inkább, gyorsan sétálok. Míg mi, lányok bent rohangálunk, mint az idióták, a fiúk kint ülnek a picsájukon. Igaz, úgy mentek ki, hogy rögbiznek, viszont a tanár úr bent ül a terem végébe. Ha nem lenne bent, én sem futnék... Gondolom, ők se csinálnak semmit.
- Mr. Hill! Miért nem a fiúkat nézi? – megállok előtte, mire felnéz a papírjai közül.
- Tudom, hogy azt csinálják, amit kértem. Míg ha téged itt hagynálak, csak ülnél – mosolyog rám.
