Tudjátok, vannak a szokásos történetek. Van a "korcs" ember, majd jön a megmentő. És minden Happy. Lehet ezt keresed, de nem hiszem, hogy ezt találod meg.
- Beca, ezt nem kellett volna – néz ki ijedten Ell.
- Ugyan miért?
- Az ott Mr. Rodriguez autója.
- És? – húzom össze a szemeimet.
- Az égő, hangsúlyozom... Égő, dolgozatom bele esett a kocsijába – az arcára egy fintor ül ki, én pedig az ablakhoz indulok meg.
- Na, basszus! – kapom a kezem a fejemhez. – Húzzunk innen.
A kezét megfogom, így rángatom le a földszintre. Lassan, mentünk. Próbáltam kicsit se feltűnő lenni. A folyosón mosolyogva mentünk el, majd az udvarra kiérve egy nagy robbanást hallottunk, nem sokkal a tűzoltók siettek ki a helyszínre. Mindenki a kigyulladt kocsi mellett ácsorgott. Meghunyászkodva ültem az egyik padon, a telefonomat nyomkodtam. Délután négyre mindenkit haza küldtek, miszerint a tanításnak mára vége.
Remek! Holnapra ki leszek rúgva.
Másnap reggel az iskolába beérve ez utam az igazgató úrhoz vezetett. Az első órám rajz lett volna. Leültem a padba, onnan pedig a rádió jelezte, hogy várnak rám. Sóhajtva kezdtem meg az utamat. Fent az igazgató irodájában lévő székre leültem.
- Miért vagyok itt, diribá? – teszem fel mosolyogva a kérdést.
- Mrs. Mitchell, maga gyújtotta fel az autót. Nem kell tagadnia, láttam a felvételeket – legyint egyet, a székén pedig hátra dől.
- Nem akartam – hajtom le a fejem. – Csak egy poén lett volna...
- Egy poén az, hogy felgyújtja a matek tanára kocsiját?! Tudom, hogy nem szereti, ahogyan a matek tanár se magát. – rázza meg a fejét. – De, ez nem azt jelenti, hogy gyújtogatni kell.
- Higgye el, nem így terveztem az egészet.
- Rebeca, a magyarázkodás nem ér semmit. Így is eleget tett az iskola rossz hírnevéért. Így nem tehetek mást, csak annyit, hogy kirúgom – tárja szét a kezeit.
- Most komolyan? Nehogy már ezt, az egy évet ne bírjuk ki!
- Sajnálom! Mást nem tehetek – sóhajt egyet.
- Jó, akkor tudja mit? Örülök, hogy itt hagyom ezt a szerencsétlen iskolát – dőlök előre. – Semmi kedvem nincs hallgatni magukat még egy évig.
- Örömmel hallom.
- Haza mehetek? – kérdezem, a székből pedig felállok.
- Csak nyugodtan.
- Remek. Viszlát!
A diri ajtaját kinyitom, magam után pedig egy hangos zajjal becsukom. A terembe beérve a táskámat felveszem, Ryantől pedig elköszönök. Semmi értelme tovább itt maradni.
Mondhatni lassan mentem haza. Nem akartam elsietni semmit se. Csak néztem a földet. Nem mondanám, hogy szomorú vagyok. Egyszerűen elvette a kedvemet ez a reggel.
- Törpilla, veled meg mi van? – ránt ki a bambulásomból egy hang.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
