A föld elpusztult, csak a kihalt utcák, házak és földek léteznek, de azok se már az igaziak. Húsz év telt el a katasztrófa óta, de a nyomai még most is látszanak és még fognak is. Sose értettem miért jó, miért élvezet az ilyen háborúk a vezetőknek, de ezt a háborút már mindenki túlzásnak gondolta. Atomháborút indítani egymás ellen, a legostobább dolog volt amit ember tehetett. Elpusztították a földet, csótányként élünk most a bunkerekben, metrókban és csak a legbátrabbak merészkednek fel a földfelszínére a mutáns lények közé.
A metrókban élő embereket ha nem a mutánsok akkor az éhség vagy a betegségek ragadták el. Az időt már senki nem számolta, néha azt se lehetett tudni, hogy nappal vagy éjszaka van. Gyengécske petróleum lámpák világították, de van ahol még generátor segítségével lámpák tudtak világítani. Az emberek szinte már alkalmazkodtak a körülményekhez, de van aki még ilyen hosszú idő után se tudott és megörült. A föld elpusztult nem mi uraljuk már hanem a mutánsok. Mocskos csótányként kell leélnünk életünket metró alagutakban, bunkerekben.
Van aki még reménykedik, hogy minden rendben lesz a földön, de van aki már rájött, hogy soha semmi nem lesz a régi.
"Milyen furcsa.. Az egyik pillanatban még jól élünk, a másikban meg már az alagutak mocskában várjuk a halálunkat."
/W.N./
"Csak a múltról tudhatunk valami biztosat - a jövőről csak annyit, hogy meg fogunk halni."
/Erich Fromm/
"Hogyan létezhet az ember úgy, hogy aztán teljesen eltűnjön?"
"A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz."
/Dmitry Glukhovsky/
YOU ARE READING
A végzet mindennapjai /Szünetel/
Science Fiction"A végzet elérkezett, a föld kihalt, a Metrók csótányai lettünk." Alig élnek már emberek a földön tán a 7 milliárdból jó esettben 1-2 milliárd ember él még. Ha valami nem úgy történik ahogy akarjuk, vagy ha valaki nem úgy tesz ahogy azt mi akarjuk...
