A végzet mindennapjai /Szünetel/

3.2. A kezdetekről, Stalkerek

Fél óra keresés után meg is találtuk Ádámot.

- Végre, hogy itt vagy! Már egy ideje keresünk! - mondta Márk.

- Szevasztok! Amint látom megtaláltátok egymást, ennek örülök. - mondta egy kicsit idegeskedve Ádám.

- Minden rendben Ádám? - kérdeztem tőle.

- Nem igazán! - Mondta nyugtalankodva.

- Mi történt? - érdeklődött Nati.

- Nem fogunk innen egyhamar kimenni. - Ádám a falnak dőlt és leült a földre.

- Miért nem? - kezdett idegeskedni Dalma is.

- Atomháború volt a földön és lakhatatlanná vált a felszín, csak itt tudunk élni. A felszín lakhatatlan, aki kimegy meghal. Csak sajnos a készletein fogynak, mindenünk elfog fogyni. - Ádám fejét térdeire hajtotta.

- Jézusom! - kezdet bepánikolni Márk.

- A felnőttek biztos megoldják valahogy! Ha mi túltudtuk élni akkor nagy eséllyel mások is a Földön! Mindig van remény! - próbáltam nyugtatgatni a többieket. A bunker egyik elhagyatottabb zugában ültünk és gondolkodtunk mit tehetnénk.

- Nem tudunk mi mit tenni! Csak ülni és várni tudunk. Nem vagyunk valami hasznosak. - mondta letörve Dalma.

- Keressük meg anyukámat, hát ha ő tudd valami feladatott adni nekünk! - mondta Ádám majd felállt a földről. Nem ellenkeztünk csak elindultunk mindannyian Ádám után.

- Anya! - kiáltott fel Ádám.

- Sziasztok! - intett felénk Ádám anyukája,

- Anya, tudnánk esetleg segíteni valamibe? - érdeklődött Ádám.

- Lenne egy pár dolog amiben talán tudnátok segíteni, ha annyira akartok. - mindannyiunk szeme fel csillant. - Körbe megyek és megkérdezem, hogy hol tudtok segíteni.

- Ez az! - ujjongtunk mind az öten. Elmentünk Ádámék szobájába és ott vártuk, hogy vissza jöjjön anyukája.

- Ti mit szeretnétek csinálni? - kérdezte Dalma.

- Nekem mindegy, hogy mit csinálok, csak csinálhassak valamit, amivel eltöltöm az időm. - válaszoltam én először Dalmának.

- Én valami vagány dolgot szeretnék csinálni. - válaszolta Márk.

- Nekem is mindegy, hogy mit csinálok, csak ne valami gusztustalan dolgot keljen. - mondta Nati.

- Én fegyverekkel kapcsolatos dolgot szeretnék csinálni. - felelte Ádám.

- Én szívesen segítenék mondjuk a konyhánál. - mondta végül Dalma.

Minden féle dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Körülbelül fél óra után Ádám anyukája jött be.

- Jó hírem van gyerekek! Szükség van az ilyen lelkes gyerekek segítségére. - közölte velünk Ádám anyukája. Ismét felragyogtak szemeink.

- És hol? - kérdezte Márk.

- Ádámra a hermetikus kapunál van szükség. Ugye tudod, hogy hol van az? - nézett Ádámra.

- Persze, hogy tudom! - vágta rá azonnal Ádám.

- Márk. Rád szintén ott lesz szükség.

- Ez az! - Márk lepacsizott Ádámmal.

- Kovács hadnagyot keressétek majd meg! Lányok ti választhatok! Lehet menni a konyhába, a kertészekhez, és az orvosokhoz.