A végzet mindennapjai /Szünetel/

3.3. A kezdetekről, Kinti világ felfedezése

Lesokkolt a látvány. Házak, épületek porig rombolva.

- Az iskolával szemben van a főút, kelet fele kell haladnom, ha Budapestre akarok eljutni. - gondolkodtam hangosan. Az iskolának háttal állva indultam el balra a főúton.

*Ádám szemszöge*

Mikor Caitlyn azt mondta, hogy kiakar menni a felszínre én teljesen lesokkoltam.

Hogy mit akar?

Mikor Caitlyn kiment a szobából azon gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk megállítani.

- Cait megörült! - mondta Márk.

- Nem hagyhatjuk, hogy kimenjen a felszínre! - vágta rá Nati.

- Nyugodjunk meg! - vágtam bele mindenki szavába. - Nem hinném, hogy képes lenne kimenni! A hermetikus kapun nem is tud kijutni! - magyaráztam a többieknek.

- Az is igaz! - helyeselte Dalma. - Csak úgy nem engedik ki az embert.

- De, ha mégis kijut valahogy? - aggódott Nati.

- Nem fog! Majd én meg próbálom megakadályozni. - mondtam a többieknek.

Még egy ideig beszélgettünk majd mindenki elindult vissza a saját szobájába, mivel esteledett. Az este kezdetét mindig egy csengőszó jelezte, a nappalét meg hosszabb csengőszó, hogy mindenki felkeljen rá.

Én mint kis lázadó, miután anyukám elaludt kikeltem az ágyból és elindultam megkeresni Caitlyn-t. Biztos voltam abban, hogy még nem jutott ki. A hermetikus kapu fele tartottam amikor megláttam Cait-et, aki éppen a hermetikus kaput és az őröket figyelte meg. Oda settengtem háta mögé és vállára tettem kezem. Éreztem ahogy megijed. Megfordult és a sí maszk mögül a gyönyörű barna szemei néztek rám.

- Ne csináld! - kértem meg Caitet.

- Nem fogsz megállítani! - mondta, majd kirántotta vállát kezem alól.

- Sokkal képzettebb emberek nem jöttek vissza, akkor te, hogy élnéd túl ott fent? - magyarázkodtam Caitnek és próbáltam lebeszélni róla.

- Nem érdekel! Én ki akarok menni és nem fogsz te engem megállítani! Ahelyett, hogy megállítani próbálnál, inkább segíthetnél! - Nagyot sóhajtottam és beadtam derekam. Teljesen megbolondultam, hogy segítek neki.

- Rendben! - egyeztem bele. A folyosóról kilépve oda mentem az örökhöz.

- Szia Ádám! Te mit keresel ilyenkor itt? - Kérdezte Józsi.

- Kovács hadnagy küldött, hogy szóljak menyetek az irodájába! - hazudtam, mint a vízfolyás.

- Mit akarhat ilyenkor a hadnagy? - értetlenkedett Balázs a másik őr.

- Fogalmam sincs, de elég fontosnak tűnt. - hazudtam továbbra is.

- De akkor ki figyel a kapura? - kérdezte Balázs.

- Itt maradok addig szívesen! - mondtam az őröknek.

- Oké. - egyeztek bele nagy nehezen.

- Tessék itt a fegyverem, ha valami gond lenne. - adta Balázs nekem a fegyverét. Miután elmentek, tudtam, hogy nincs sok időnk így egyből intettem Caitlynnek, hogy jöhet. Caitlyn gyorsan ide sietett. Miközben sietett én elkezdtem kinyitni a kaput. A fegyvert felemeltem és kifele céloztam vele, nehogy legyen kint valami.

- Biztos ezt akarod? - kérdeztem meg tőle.

- Biztos! - válaszolta magabiztosan.

- Vigyázz magadra! - mondtam neki, majd megöleltem.