"A végzet elérkezett, a föld kihalt, a Metrók csótányai lettünk."
Alig élnek már emberek a földön tán a 7 milliárdból jó esettben 1-2 milliárd ember él még.
Ha valami nem úgy történik ahogy akarjuk, vagy ha valaki nem úgy tesz ahogy azt mi akarjuk...
„A hermetikus kapu becsapódott mögöttünk. Ki lettünk zárva a külvilágba. Felvettük gázmaszkjainkat és útnak indultunk."
Minden békés volt, szerencsére.
- Merre induljunk Cait? – kérdezte Alexa
- Őszintén meg mondom, én most legszívesebben elmennék Budapestre végül is csak húsz kilométerre van! Csak, hogy most erről nem lehet szó.
- Akkor mi legyen? – kérdezett ismét Alexa.
- Szerintem menjünk át Piliscsabára azon a környéken még úgysem jártunk. Körül nézhetnénk, hátha találunk ott valami hasznos cuccot.
- Akkor nyomás! Ne pazaroljuk az időt! – szólt Ádám.
- Kocsival vagy gyalogolunk? Mert amúgy én biztos, hogy nem gyalogolok át oda! – Dave mindig is lustafajta volt.
- Nincs olyan messze az! Simán át lehetne gyalogolni, de nem fogunk, mert mutánsok még mindig léteznek! Szóval igen, kocsival megyünk! – jelentettem ki.
- Ez az megint vezethetek! – Ádám mindig örült, ha vezethetett, szerette az autókat és a sebességet.
- Nem Ádám, te biztos, hogy nem vezetsz! – Jelentette ki azonnal Nati.
- Mért nem? – kérdezte meglepetten Ádám.
- Mert talán a múltkori alakításod egy kicsit durva volt, nem gondolod? – dörgölte orra alá Nati.
- Az csak egyszer volt többször nem fordul elő!
- Ha ő vezet, én nem megyek veletek! – jelentette ki Nati.
- Na, jó elég volt! – szakította őket félbe Dave. – Ádám most nem te vezetsz! Most én fogok, nem kell ide a feszültség és mindenki jön! Vita lezárva!
- Jó! – mormogta orra alatt Ádám.
Mind a nyolcan beszálltunk a dzsipbe. Elindultunk. Békés volt az út, bár Ádám még mindig duzzogott.
Félúton jártunk amikor Dave észrevette az úton áthaladó mutáns csordát. Dave satuféket nyomott. - Mi történt Dave? - Kérdezte azonnal Dalma. - Mutáns csorda akadályozza utunkat! - közölte Dave. Senki nem hit a fülének, gyorsan ki is néztek a szélvédőn. - Azt a rohadt ég. - nyögte ki Márk. A mutánsok négykézláb jártak, hátuk púpos volt, körülbelül másfél méter magasak voltak a púptól mérve. Testüket szőr borította, fejük nyomott volt, mint egy mopsznak. Egy oda baktatott a kocsinkhoz és elkezdte felmérni. - Senki se mozogjon! - parancsolta Alexa. Mikor oda ért Dalma mellé és megpróbált benézni az ablakon, Dalma felszólalt. - Milyen jó lábtörlőt lehetne csinálni bundájából! Vagy egy fali díszt! Úgy is ezt terveztük itt a nagy alkalom! - a lény nem is figyelve a mozgásra tovább állt és ment tovább a többi mutánssal. - Ez érdekes! Nem volt agresszív! Nem próbálta elkapni Dalmát miközben ficánkolt itt. Felettébb érdekes! Talán növényevő lenne ez a lény? De nincsenek is növények már a földön nagyon! Le kell jegyzetelnem! - gyorsan elő kaptam a jegyzetfüzetemet és nagyjából lerajzoltam a lényt és adatokat írtam le róla.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
