Ketten A Világ Ellen (L.T.)

Papírok

Miután leraktam a telefont elindultam dolgozni de a Modest! hívott hogy azonnal menjek be mert extra fontos megbeszélni valónk van. Biztos valamit megint elrontottam. Úgy csinálnak mintha már aláírtam volna azt a papírt-egy szerződés róla hogy ők menedzselnek-amit eszem ágába sincs. Eddig akárhogy átdolgozták soha nem volt nekem kedvező. Vagy valami kis buktató volt. Eddig mindig jött velem egy ügyvéd de most nem ért rá ezért egyedül kell szembenéznem a hiénákkal. Sajnos jobb szót nem tudok róluk mondani. Teljesen kihasználják az embert, elfedik a valóságot és úgy rángatnak mint egy marionettet. Ez sajnos a fiúknál is igaz...
Felhívtam a főnököm hogy pár órát késni fogok és indultam is a Modest!-hez. Pazar!
Egy gyönyörű iroda egy gyönyörű helyen. Az irodaház stílusa megegyezik a nyüzsgő Londoni légkörhöz. Bent minden modern. Minden térben a fekete és a bordó falak dominálnak. Ettől a két színtől elég sötétnek hat az egész de a rengeteg lámpától mégis fényárban úszik minden tér.
Ahogy beléptem megcsapott egy undorító szag...a hazugság szaga. Ebben az épületben mindent átitat ez a szaga mit csak kevesen éreznek...sajnos.
Ha belépsz ebbe a kis világba mindenhol erőltetett mosolyú dolgozókat és utálkozó sztárokat vélsz felfedezni. Nem jártam még más hasonló cégnél de máshol nem lehet ennyire hamis minden.
Itt mindenki hivatalos de elegáns ruhába baktat, még a legnagyobb botrányhősök is tisztelet teljesen öltözködnek.
Szerencsémre pont egy fekete alapon nude homokóra mintájú ceruza szoknyába és egy elegánsabb blúzba jöttem.
Rutinosan odasétáltam a recepcióhoz ahol egy szőke szemüveges nő állt. Ahogy meglátott megmutatta a fehérített fogsorát.
-jó napot! Mibe segíthetek?-a hangja egyáltalán nem illik a külsejéhez. A rideg kék szemei és az ezt kiemelő ezüstös fehér sminkje egy rideg, érces hangot takar...gondoltam én. Ehelyett egy selymes, üde, pajkos és fiatal beszédhangot hallat.
-üdv. Kiss Virág vagyok.-mondom egy hatalmas mű vigyor mellett.
-Virág, Virág megvan! 45-ös iroda második emelet jobbra. Gondolom tudja a menetet.-kacsint rám.
-ja már csukott szemmel is megy.-mosolyodok el-köszönöm a segítséget, viszlát!
-viszlát-int egyet én pedig sarkon fordulok és elindulok a lifthez.

-szia gyere be-mosolyodik el Samanta a titkárnő ahogy kilép a hírnév poklának kapuján.
-oké-állok fel a kényelmes bőr kanapéról. Lassan és kelletlenül besétálok a hatalmas szobába. Velem szembe lévő óriási ablak előtt egy gyönyörű fekete szőnyegen az általam látott legkidolgozottabb meggyszínű íróasztal és annak faragatlan gazdája helyezkedik el.
Gyomorforgató mosolya gombócot képez a torkomba. Ha meglátom, ezt az arcot tudom, hogy lehangoló dolgok fognak következni.
Köszönés után helyet foglalok az ördöggel szembe.
-gondolom tudja miért hívattam ide-ül le ő is. Nem hagyja, hogy válaszoljak, folytatja mondandóját.-azért hívattam ide, mert ugyebár hivatalosan is együtt vagy Tomlinsonnal, ami szerinted csupa jó és boldogság, de ez így nem teljesen kerek. Most...hogy is fejezzem ki szépen...Mindenki utál téged. Olyan pletykák terjednek, hogy te csaltad meg Harryt, meg hogy csak felbéreltünk, hogy játszd el a barátnőjét mind kettőnek meg ilyen hülyeségek.
-igen és? Ezért kellett eljönnöm?
-nem teljesen. Emlékszel a régi szívességemre?
-mire?-nézek nagyokat.
-nem emlékszel a tanácsokra? Vagy a fotózásra?
-de.
-na látod. Ha alá írod ezt a papírt-csúsztatja elém a szerződést-akkor még többet tudok segíteni.
-mennyit kapnának?
-20%
-telefonálhatok?-kérdezem mire bólint egyet.
-az étkezőből nyílik egy erkély-mutat az említett helyiség felé és felém emeli a papírt-vigye
-köszönöm-biccentek egyet és a lappal a kezembe kisétálok az erkélyre. Mivel nem vagyok, túl magason ezért szinte teljesen ki tudok venni minden embert.
Most nem az ügyvédem hívom, mert már nincs benne semmilyen buktató (egy ideje már nincs benne buktató csak a pénz nem volt eddig fer elosztású.
Ahogy csörög, egyet a telefon egyből felveszi.
-szia kicsim mizu?
-megint behívtak
-mennyi?-már neki is csak ez a kérdése.
-20%
-nem rossz...nem rossz-gondolkodik el Lou-nekem 25% van szóval így megérné. Meddig tart?
-fél év.
-a fenébe!-nyög fel tehetetlenül-ez kurva jó ajánlat...nem tudom...ennél jobbat nem fogsz kapni. Mi van még?
-az én beleegyezésem nélkül semmi velem kapcsolatosat nem csinálhatnak. A dalaim pénzéből nem kapnak. Nekik is alá kell írniuk, ha valahol szereplek.-olvasom fel a lényeget.
-ez nagyon jó. Hát nem tudom.
-ja még itt van hogy kapnék testőrt is-mondom lapozás közbe.
-baby fogalmam sincs. Kell neked is egy menedszer de valami lesz benne tuti, de ilyen minden szerződésbe.-mondja az ellen érveket.
-akkor?-kérdezem mire hallom a vonal túl végéről Louis hatalmas sóhajtását.
-fogadd el. Fél év nem sok idő.
-oké. Szerintem is ez lesz a helyes választás, max ha mégse jó nem kötöm újra.-értek vele egyet.-köszi a segítséget baby.
-szívesen kicsim. Mikor jössz haza?
-fogalmam sincs. Szerintem 10 körül hazaérek. Csinálj légyszi vacsit oké?
-oké. Szerintem BBQ-ba pácolt hús lesz salival.
-

Az jó. Majd rakd be a mikróba.
-persze. Na szia.
-szia szeretlek.-köszönök el tőle mosolyogva. Kevés kaja van, amit meg tud csinálni. Kb. 4-5 receptet tud. Fogalmam sincs, hogy élt ő évekig egyedül. Tuti rendelt magának folyamatosan.
-én még jobban-zökkent ki a gondolataimból és lerakja a telefont.
Lassan vissza battyogok, közbe átgondolom, hogy biztos jól választottam-e.
Egy nagy sóhaj kíséretébe leülök és felnézek az igazgatóra.
-hol írjam alá?
-helyes döntés-biccent egyet
-hol írjam alá?-kérdeztem kicsit erőteljesebben, amire látszott, hogy észhez tért. Látom rajta, hogy érzi milyen nehéz dolga lesz velem, de a felét se tudja, milyen rossz ügyfele leszek. Engem nem fog kisajtolni!
-itt-mutat az első oldalon lévő vonalra. Odafirkantom a nevem és felnézek. Próbálja kivenni a nevem mire, rásegítek.
-magyarul írom alá a hivatalos papírokat.
-értem.-bólint egyet és lapoz.-itt is.-ezt minden oldalon eljátszottuk, míg el nem fogytak a lapok.-köszönöm. akkor most megbeszéljük, hogy hogyan tovább, de előtte elmennék ebédelni. 20 percet kérek. addig menjen egy kört, vagy nézzen be a büfébe.
-oké. Akkor 20 perc múlva ugyan itt-bólintók és a főnök sietősen felállt és kiment a szobából.
Komótosan felálltam és elindultam a mosdó felkeresésére. Nem volt nehéz megtalálom mivel a folyosó minden kanyarjában a falra volt függesztve az információs tábla, amin a büfé, a WC és a vészkijáratok voltak feltüntetve.
Elindultam a WC irányába és hamar meg is találtam. Nem volt nehéz. Miután végeztem a mosdóba a büféhez battyogtam és ittam egy kávét. Ahogy lassan kortyolgattam kezdtem érezni, hogy az indulás előtt bevett fájdalomcsillapító hatása kezd megszűnni. Gyorsan lehörpítettem a kávémat majd vettem egy kis flakon vizet, amivel bevettem a gyógyszert.
Igazából nagyon fáj a szemöldököm. A doki azt mondta, hogy egy hét múlva varrat szedés és utána pár nap és nem lesz semmi bajom.
Rápillantottam a közösségi oldalaimra majd elindultam vissza felé. Mikor befordultam az iroda előtti folyosóra egy ismerős arcot láttam meg.

Sziasztok! Nagyon szégyellem magam, hogy ilyen ritkán hozok új részt, de nem volt ihletem.
Ez a rész elég uncsi lett, de egy- két rész és beindulnak az események!
Köszönettel tartozok Blankának és Vivinek (valamiért nem tudlak titeket megjelölni) az ötletekért és az inspirációkért.
És köszönöm azoknak is, akik olvassák a történetem.
Puszi **