Ketten A Világ Ellen (L.T.)

Korház...

Mindjárt szétszakad a fejem. Kórház szag van. Lassacskán összeraktam hogy hol vagyok... Igen, elég lassú a felfogásom. Istenem de fáradtnak érzem magam. Mintha egy hete nem aludtam volna. Megpróbálom kinyitni a szemem, de nem megy. Egyre jobban erőlködök, de nem megy ezért, inkább úgy döntök hogy vissza fekszek.
Mikor újra felkeltem már több erőm volt. Lassan, de biztosan kinyitottam a szemem. Fehér falak. Lepillantottam és a tipikus kórházi ruhát véltem felfedezni magamon. Éreztem hogy valami van a kezemen ezért odapillantottam. Egy ismerős kéz szorongatta az enyémet. Ahogy feljebb pillantok, ott alszik az én hercegem. A fejét az ágyam karfájára hajtva szunyókál. A szabad kezemmel lassan végigsimítok az arcélén, amire megébred. Kómás fején és kisírt szemén láttam hogy nem sokat aludhatott.
-sajnálom. Nem akartam csak...-kezdtem el mentegetőzni de közbevágott.
-ez nem a te hibád, hanem az enyém. Tényleg gyerekes dolog volt rászokni a cigire de sajnos megtörtént...
-figyelj majd meg beszéljük. Mi történt? Elég homályos minden.
-ugyebár felhívtad Harryt aki egyből rohant hozzád. Útközbe felhívott hogy rohanjak mert valami nincs rendbe. Liammel egyből rohantunk haza. Mikor oda értünk Hazza már ott volt és már a mentő is úton volt. Ahogy megláttalak teljesen kétségbe estem mert azt hittem hogy elveszítelek. Ott feküdtél a padlón. A fejedből szivárgott a vér. Oda rohantam hozzád de te csak eszméletlenül feküdtél, közbe Liam megtalálta a boros üveget. Teljesen kétségbe estem.-meséli-azt hittem hogy el...vesz...-mondja de elcsuklik a hangja és újra könnyek szöknek a szemébe. Én csak biztatóan elmosolyodok és letörlöm a könnyeit.-annyira szarul éreztem magam. Nem tudtam mit csinálni. Csak néztelek és sírtam. Szerencsére hamar kiértek a mentők és bevittek. Rendesek voltak a mentősök mert én is mehettem veled. Itt elvittek, kivizsgáltak és megmondták mi van. Elvileg ma túl sok dolog történt veled, ezért kaptál egy pánikrohamot. Erre rátett egy lapáttal hogy ittál.-simogatja folyamatosan az arcom.
-akkor semmi komoly.-mosolyodok el de Louis nem követ, szóval itt nincs vége.
-nem teljesen. Nem teljesen értettem az orvost de valami különleges eset a tiéd, mivel neked ez nem csak a helyzet miatt jött ki és bármikor újra rád jöhet. Valami gyógyszert is kapsz és el kell menned egy szakemberhez.-mondja ki Louis a halálos ítéletem.
-ugye csak viccelsz? Ugye?-akadok ki teljesen, de Lou nem mond semmit.-VÁLASZOLJ-üvöltök. Erre nem mond semmit csak megrázza a fejét. Tudja hogy utálok beteg lenni és azt is tudja hogy nem fogok orvoshoz menni és nem fogok gyógyszert szedni. Ez nem én vagyok. Ha meg vagyok fázva, akkor is eljárok futni, dolgozni. Ha lázas vagyok csak végső esetbe veszek be lázcsillapítót. Nagyon ritkán vagyok, VOLTAM beteg. Mindketten tudtuk hogy ez még csak a kezdet. Biztos hogy lesz valami más bajom is.
Ezekre a gondolatokra könnyek szöktek a szemembe. Louis átölelt és próbált megnyugtatni.
-szeretlek. Sose hagylak egyedül. Sose foglak elhagyni. Bármit megteszek érted. Te mentettél meg most rajtam a sor.-mondja.
Erre csak halványan elmosolyodok.
-Louis te már rég megmentettél, csak nem tudsz róla.-mondom.
A pillanatot egy kopogás zavarta meg.
-bejöhetünk?-mondja Niall és bedugja a fejét az ajtón.
-persze-mosolyodok el. Kinyílik az ajtó és a szöszi után Hazz lépett be. Próbáltam mosolyogni hogy ne vegyék észre hogy mekkora szarba vagyok.
-hogy vagy?-kérdezi Harry
-jól, csak szétszakad a fejem. Elhoztátok a táskám?
-tudtuk hogy kelleni fog-nyúl Lou a háta mögé és előveszi a tatyóm.
-Boo légyszi kiveszed a fejfájás csillapítóm?-mondom mire Lou belenéz a táskába. Egy ideig kutat majd kétségbe esetten felnéz.
-ebbe lehetetlenség ki igazodni-mondja és odanyújtja. Lassan feljebb ülök és elkezdek kutatni a táskába. Előveszem a gyógyszert és egy kis palackos vizet és beveszem a gyógyszert. A maradék vizet visszarakom és előveszem a kinyitható tükrömet. Mielőtt bele néztem volna kérdőn felnéztem a fiúkra.
-ki fogok akadni?-kérdezem mire a fiúk (nem túl meg győzően) megrázzák a fejüket. Ahogy belenézek a tükörbe elszörnyülködök. Nem tudom hogy csináltam de a szemöldökömet össze kellett várni és az arcomon egy lila folt díszelgett.
-de minden rosszba van valami jó. Lottie pont kiszedte a szemöldököm, ezért az jól néz ki-nézem tovább magam a tükörbe. Erre a szólásomra a fiúk is elröhögték magukat.
-és ez a ruha is sexy-pillant Harry végig rajtam.
-tudom ne is emlékeztess-legyintek-ohh basszus-kapok a fejemhez-hogy fogom kivenni a kontaktlencsét?
-nem nagy kunszt-ránt vállat Harry
-szerinted!-forgatom meg a szemeim-Louis segíts kiszállni-utasítom szegénykét.
-nem lehet. Infúziód van!-mutat a kezemre, amibe be volt kötve.
-engem ez mikor akadályoz?-nevetek fel és megnyomom a nővér hívó csengőt. Két perc alatt megjelenik egy fiatal nővér. Ahogy meglátja hogy hova hívták egyből leesett az álla.
-mibe segíthetek?-mosolyodik el és látványosan végig méri a három fiút.
-ki szeretnék menni a mosdóba. Kivenné az infúziót?-mondom viszonylag nyugodtan.
-sajnos nem vehetem ki. Meg kell várni míg az le nem csöpög.-okoskodik.
-figyeljen. Vagy maga húzza ki belőlem ezt a szart vagy én, de annak nem lesz jó vége.-emelem fel a hangom mire ő készségesen engedelmeskedik.
-valami mást?-kérdezi gúnyosan.
-igen. Legközelebb, ha megkérhetem ne ilyen látványosan stírölje a barátomat. Köszönöm.-mondom vissza gúnyosan, mire felháborodva kisétál.
-hú de kemény vagy-mondja Niall
-köszönöm. Louis segíts már!-rivallok rá, mire felsegít és segít kivánszorogni a mosdó felé. Szerencsére egyedül vagyok a szobába és van saját mosdóm is.
Nagy nehezen kiszedtem a kontaktlencsémet és felvettem a szemüvegem. A sebemet leragasztottam, a hajamat kifésültem és összekontyoltam. Visszamentem és megkértem egy nővért hogy kösse vissza azt a szart.
-fiúk Liam hol van?
-gondoltuk hogy most nem lennél feldobva a társaságától, ezért otthon vigyáz a kutyákra.
-okos döntés
-Niallel kimegyünk hogy egy kicsit kettesbe legyetek.-mondja Harry. Tudom mi a hátsó szándéka.
-oké. Menj és keresd meg, de ne légy túl nyomulós.-kacsintok rá és kimennek.
-gyere elférünk ketten is.-húzódok az ágy szélére és megpaskolom magam mellett a helyet. Louis szó nélkül felkászálódik mellém és újra megfogja a kezem.
-tudod rengetegen aggódnak érted.
-komolyan?-mosolyodok el.
-ja. Valahogy kiderült hogy ide kerültél és sokan aggódnak.
-de aranyosak-mondom.
-várj!-mondja Lou és elő veszi a telóját és lefényképezi a kezünket. Felrakja instára azzal az 1D idézettel hogy ,,always be my baby,, (,,örökké legyél a bébim,,-better than words-)