Álmok Járásában

3.

' Azután susogott valamit. Nem hallottam. Rákérdeztem mit akart mondani majd megismételte.'

-Remélem Vivien jól alszik! - hallottam a bunkó tanárom hangját, alatta a diáktársaim röhögését.
Csak akkor vettem észre, hogy eddig a padon fekve aludtam. Csodálatos.
Ám mielőtt még bármi bántót mondhatott volna, kicsöngettek. Hála a jó égnek!

-Miről maradtam le? - kérdeztem Rékát röhögve miközben indultunk matekra.
-Nyugodj meg semmi érdekesről, alig tanultunk, mivel azt hallgattuk ahogyan álmodban beszélsz -kuncogta, bennem pedig megállt az ütő.
HOGY MI?- gondoltam magamban.
-HOGY MI?! -Mondtam szinte majdnem ordítva. - Mit mondtam?
-Háát -nevetgélt mire én elég riadt képet vághattam mert egyből abbahagyta és folytatta beszédét. - Nyugi semmi komolyat. Csak olyanokat hogy "nem kéne", meg azt is említetted hogy valakit nagyon szeretsz ugyanis ezt mondtad "csak téged szeretlek", és ilyesmiket. - röhögött egy hatalmasat.
"Nem kéne" "csak téged szeretlek". Ezeket mondtam NEKI azon az éjszakán.
-Jézusom. -suttogtam magam elé.
-Mi a baj? -állt meg mellettem.
-Semmi... csak... eszembe jutott...valami.
-Akarsz róla beszélni? -nézett rám fél szemöldökét felhúzva. Ezt nagyon szeretem benne. Nem erőlteti, hogy beszéljek, arról amiről mondjuk nem akarok.

A matek terembe érve láttuk, hogy még senki sincs bent. Ám ekkor leszakadtak az osztályterem falai én a földre rogytam,és fejembe valami éles, erős fájdalom hasított. Alig bírtam kinyitni a szemem de amikor nagy nehezen sikerült, ott voltunk este, kint a ronda sárga faházak között. Balázs is ott állt előttem, épp csókolóztunk miután ellöktem, és a zsebemből elővettem egy nagy húsvágó kèst és a szívébe döftem összesen hétszer. Aztán el akartam futni de nem tehettem, mintha csak egy futugépen staladgálnék előre nem haladtam semmit. Mögöttem ott volt Balázs, annak szívébe szúrva a véres penge. Inkább lassan fokozatosan leálltam, és amikor megfordultam Balázs mögöttem állt. A mellkasából már nem állt ki a kés. Mosolygva nézett rám majd megszólalt.
-Gyere menjunk vissza, takarodó van. -nyújtotta felém a kezét, mire megfogtam és rákulcsoltam ujjaim az övére, ekkor megpuszilta a homlokom.
-Egyedül ezt utálom a táborban. Miért kell este tizenegy órakor bemenni a szobánkba, ilyenkor úgyis csak a kicsik aludnak..
-Azért van, hogy legyen mit utálnunk ebben a táborban.- felelte vigyorogva.
-Ti ott ketten! -mutatott felénk Tóth tanárnő. Úgy tűnik a Sátán mindenhova követ. -Engedjétek el egymás kezét! -ordított ránk de erre ő mindjobban szorította a kezem.
Odahajolt és súgott a fülembe:
-Menj gyorsan, majd kèsőbb találkozunk. -nyomott puszit a homlokomra.
-Rendben. -mondtam
Ezután komótosan bementem a 12.-es házba ami 6 éjszakára a mi otthonunk volt.
A többi szobatársam kérdezgetni kezdett de én lecsaptam a villanyt felmásztam az emeletes ágy tetejére hanyatt vágtam magam majd mosolyogva aludtam el.
Mikor felébredtem, már nem a táborban voltam, hanem egy korházi ágyban feküdtem.

Hű gyerekek! :D Tudooom picit sokat kellett várni erre a részre de hát itt van :D sajnálom, hogy mostanában nem volt, de mától próbálok mindennap írni!
ha tetszett pls Vote, véleményeket pedig kommentbe várom! :*
#457words