Álmok Járásában

10.

Egy héttel később

Patrik és Balázs a múlthét minden napján jártak le hozzám. Persze anyáék is, bár mindenki külön időben jött, amit fogalmam sincs hogyan oldottak meg. Még múlthéten elkezdték a kemoterápiát. Minden egyes hajszálam kihullt. Nincs szemöldököm, se szempillám.

Most épp itthon vagyok. Anyáék kivettek a suliból, és magántanuló lettem. Persze ez az egész "itthon tanulás" dolog az első napokban tartott, már körülbelül a harmadik napot át Tumblr-eztem és Facebookoztam. Emellett néha, hébe-hóba belenéztem a történelem könyvbe, megnéztem egy évszámot, de azt nem tudom, hogy kihez és, hogy mihez köthető. Ehhez még csapódik az, hogy Réka, Balázs és Patrik minden egyes nap suli után lejárnak hozzám .

Ezen a héten csak egyszer voltam nagyon rosszul. Fájt a fejem, de úgy, hogy azt hittem én ölöm meg saját magam, mielőtt a rák végezne velem.

Egyébként, a rákhoz térve, az orvosaim csak azt hajtogatták, hogy ezt az egészet én döntöm el. Hogy éljek-e vagy haljak. Nos, mivel eddigi életem igen szánalmas, és unalmas volt, úgy döntöttem inkább mint régi barátként fogadom a Halált.

Megy amúgy is. Élni nehéz. Meghalni könnyű.

Ma Vasárnap van szóval a barátaimnak nincs iskola. Azt beszéltük, ilyenkor beosztjuk az időt, és mindenki három órát van nálam. És két ember között van egy órás "pihenőm" amikor egyedül lehetek. Tehát, hogy értsétek:

Reggel tíz órára itt szokott lenni Réka. Három órán át van itt, azaz délután egy órakor megy el. Kettőig van időm ebédelni netezni stb. Ha letelt az egy óra jön Patrik marad ugyanannyit és ötkor megy el, ekkor egy picit a családommal vagyok, majd hatkor jön Balázs és marad kilencig. Remélem így elég érthető volt ez az egész.

Kilenc óra, ötvenöt perc. Lassan itt lesz Réka. Kérdezni akarok tőle valamit, amin már egy hete gondolkodom.
-Haiii - köszön be nagy vidáman a legjobb barátnőm. Na, legalább neki jó kedve van.
-Szia- mosolyogtam.
-Hogy vagy? -najó, tudom hogy nem a leg okosabb de ezt azért ő is vághatná, hogy mindössze egy hét alatt bolydult fel teljesen az életem. -Jól köszi- hazudtam. Borzalmasan voltam. Őszintén, ti hogyan lennétek ha halálos betegségetek lenne?
-Na annak örülök.
-Ja.. kössz. Figyelj. Már egy hete kérdezni akarok valamit tőled- mondtam, mire felhúzta fèl szemöldökét.
-Hát, hajrá.
-Nos. Egy hete mondtad, hogy szurkolsz Patriknak és nekem. -Igen?
-Ezt hogy értetted ha egyszer nekem Balázs tetszik, és Balázs a barátom?- vontam kérdőre.
-Jhajj Vivi olyan naiv vagy! -tekintetét az égre emelte. -Jó, figyelj, elmagyarázom.
Ez a Patrik gyerek kedves, jófej, vicces, érti a poént, és jóértemben hülye is -nevetett- de most nézzük azt, hogy NAGYON tetszel neki, Viv- nézett a szemembe. -Balázs meg nekem amúgy sem szimpatikus, szerintem paraszt is..
-Réka-szakítottam félbe felháborodottan.
-Jól van bocsi, de nekem ez a véleményem róla, és egyébként is, most beszélek, me szólj bele -ekkor úgy csináltam mintha a számon lévő cipzárat húztam volna össze, mire elmosolyodott. -helyes. Na szóval.. szerintem egy paraszt, és amúgy is... már egyszer összetörte a szíved!- szólt hangosabban.
-Jó, de azóta összeragasztotta! -mondtam a saját igazamat védve.
-Igen? És mondd ugyanolyan lett minden mint volt? A szíved ugyanolyan állapotban volt mint azelőtt mielőtt először összejöttetek volna? Mondd, nem félsz mikor mellette vagy, hogy talán még kisebb, még több darabra zúzza össze a szíved? Na igen, akkor már se ő se más nem fogja tudni összeragasztani. De ott van Patrik, aki minden feltétel nélkül szeret, és törődik veled, holott van barátod. Vivien, ne legyél már hülye- nevetett kínosan. -és amúgy is.. béna a cipzár a szádon.

Még beszélgettünk, de csak testileg voltam ott, az elmém teljesen máshol járt. Azon amit Réka mondott. Felhívtam mindkét fiút, hogy rosszul érzem magam, inkább pihennék. Kint hatalmas vihar volt. Egész éjszaka az ablakban ültem és néztem ahogy a hirtelen feketeségbe csap a villám, megvilágítva az ég terét. Egyszer már nem jött a világosság, bealudtam..

Èn csak ott álltam, tehetetlenül, nézve azt, hogy ők ketten egymást falják. Hihetlen fájdalom tört rám. Legszívesebben sikítva futnék el, de a lábam most gyökerezett a földbe és a hangszálaim most szakadtak el. Örökre az elmémbe égett a kép:
Balázs, ahogy èpp Németh Grétával csal meg.

Noos gyerekek, itt van az új rész remélem tetszik. Az esetleges hibákért bocsánatot kérek..
Pussz :*
#689words