Álmok Járásában

8.

-Kérlekszépen.. Patrik! -könyörögtem- maradj még!
Mire ő csak egy kínos halk nevetést hallatott majd kiment. Na ezt is elintézted Vivien.

Bármennyire is igyekeztem fennmaradni elnyomott az álom.

Sötétség mindenütt. Halk sutyorgást hallok. Vajon mi lehet ez? Ekkor egy elég erős, tiszta hangot hallok ami azt mondja szánalmas. Ordítanék, hogy tudtára adjam, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy èn az vagyok, nem kell ezerszer elmondani. Még hangosabban kiabálja ez a valaki ezt a szót.. csak most feltűnik kinek a hangja is ez... Balázs utolsó szava ez volt hozzám. Szánalmas. Legszívesebben arcába mondtam volna hogy tudom, és szarul is érzem magam emiatt de ez van, nincs mit tenni. Na meg azt, hogy sajnálom. Sajnálom, azt hogy beszóltam, hogy pletykáltam MINDENT sajnálok, de te ezt az üzenetet már nem kapod meg.
Aztán kiveszek még egy mondatot. Veszekedtünk.
"-Nem írtál.. hm.. hány napig is? Kettő napja azt sem tudom, hogy élsz e még egyáltalán..
-Rendben, akkor legközelebb hatvankilenc nap után sem írok!" Kiabáltunk egymással a semmi miatt. Én szerettem ezért kiabáltam, ő nem ő ezért tette ugyanezt.
Próbálok még valamit kivenni de.. már csak a nevemet hallom.
-Vivien ébresztő!
Kinyitottam a szemem de egyből vissza is csuktam, az erős fèny miatt.
-Vivi látogatód jött. -nem is kell mondanom, egyből kipattant mindkét szemem.
-Engedje be.
-Rendben.
Teljesen biztos voltam benne hoy Patrik jön vissza amikor... amikor belépett Ő. Akivel több éjjen át álmodtam, akivel folytonosan hallucináltam. El sem hittem mit látok. Először azthittem megint csak képzelődők amikor megszólalt.
-Hahi Vivii- mondta az ismerősen csengő hang.
-Szi..Szia? Makogtam1

-most miért kell úgy meglepődni? -nevetett.

Mondjuk azért mert miattad sírtam át majdnem fél évet mert még mindig szerettelek? Te meg ezt tökéletesen tudva leszartad?!

-Balázs.- mondtam ki nevét elhaló, reszkető hangon. -Miért vagy itt?
-Hmm. Hát miért vagy ilyen ellenséges Viv? -vigyorgott -azthittem tetszem neked.
-Tetszettél de az már régen volt.. -préseltem ki összeszorított fogam közül a szavakat.
-Óh igen.. a régi szép idők... -vigyorgása vicsorgássá változott. -Vasvári tábor... üzenetek. Elhallgatott szavak.. hmm de jó is volt.
-Igen, jóvolt, míg el nem cseszted az egészet. -mondtam halk, de kissé ideges hangon.
-Jajj még mindog ez megy? Hogy is van a mondás? Áh meg is van. "Az idő megszépíti az emlékeket."
-Egy év nem olyan sok idő, Balázs.
-Nekem sok.
-nem érek ra a hülyeségeidre -néztem szemébe. Még mindig kék még mindig gyönyörűszépen ragyog.
-Akkor menjek el? -kérdezte.
-Kérlek. -mosolyogtam rá gyúnyosan.
-Rendben. -mondta, majd ledobta magát mellèm.
-Azért se -vigyorgott
-Utállak. -mondtam szórakozottan.
-Tudom, énis. -húzta óvatos mosolyra ajkát. De ez nem az a "nekedvéged,neszámítsjóra" mosoly volt, hanem olyan ami boldogságból jött.
-Őhm. -kezdtem -ne haragudj meg de hogy-hogy itt vagy - nevettem.
-Mert megtudtam mi történt veled. - mondta- és most nem csak arra gondolok, hogy összeestél a teremben,hanem.. a betegségeidre.. -mondta halkabban.
-aha.
-És Vivien a francba is már Sajnálom! Sajnálom, hogy csak úgy ott hagytalak, hogy nem írtam,hogy le se szartalak, még azt is, hogy szánalmasnak neveztelek. Vivi.. én szeretlek. És egy barom vagyok. De kérlek, legalább bocsáss meg!
-Hogy jutottál be, ha még a szüleimet sem engedik be? -kérdeztem elgondolkodva. A mondandója végére csak ez jutott eszembe.
-Francba Vivi.. -mérgelődött, majd kifújta az összes levegőt a tüdejéből,mintha kicsit lenyugodott volna. - legalább ezt megtanulhattad volna. -mondta - Mindenkit lelehet fizetni valahogy. De kérlek Vivi bocsáss meg!

Valahogy témát kell, hogy tereljek.
-Őhm.. nemtudod hány napja vagyok bent? -kérdeztem.
-BASSZAMEG VIVIEN! -ordibált, de úgy, hogy zengett az egész korház.
Ekkor felpattant odajott hozzám, mire én odébbhúzódtam mivel megijedtem.
-Utálom ha ezt csinálod. -mondta sokkal halkabban.
A következő dolog amit érzékeltem az volt, hogy fölöttem van, két oldalamon kezével támaszkodik.
-Szeretlek, vágod? -kérdezte.

Nem tudtam már válaszolni mert az ajkait enyèmre tapasztotta. Nyelve bejutást kért számba amit meg is adtam neki. Nyelveink vad táncot jártak, miközben én hajába túrtam ő pedig megfogta az oldalamat.
Mikor lassan három perce csókolóztunk amikor eszembe jutott, hogy mennyi mindent tett ez a rohadék. Ekkor hirtelen ellöktem magamtól. Ahogy állt felettem észrevettem, hogy valaki áll az ajtóban.
-Mi a baj Vivi? -kérdezte Balázs a boldogsától mosolyogva.
Én csak a harmadik személyt néztem és ezt észrevette Bazsi is, ezért ő is odafordult,így már ketten bámultuk.

Noos gyerekek itt az új Hosszú rész! Remélem tetszik nektek ez a rész, és nem haragszotok, hogy ilyen lett :D
Pls vote, a vélemènyedet pedig írd meg kommentben! Pussz
#717words