Álmok Járásában

11.

-Nem! -keltem fel sikítozva, tarkómra ragadt hajjal, csapzottan. Igaz sosem láttam őket együtt, de tudtam, hogy megcsalt, miközben engem elkezdett felejteni. Akkor amikor ott voltunk a táborban, így visszagondolva, most szépen fejbe vágnám magam és ordítanék magamnak, hogy: Hé! Elment az eszed?! Vele akarsz kezdeni? Vele, aki minden lány megkaphatna? Ugyan már, szánalmas vagy, nézz magadra.. úgy nézel ki mint egy mackó a többi lányhoz képest.. téged senki sem szeret.

És most, hogy ez végigfutott az agyamon legszívesebben fejbevágtam volna magam, mivel megint együttvagyok Balázzsal, és bármikor megint összetörheti a szívem, vagy bármikor megcsalhat. Mondjuk, a kettő egy és ugyanaz szóval ez nem is érdemel több felesleges szót.

Arra tekintve, hogy ragadtam az izzadságtól elmentem zuhanyozni. Megszoktam, hogy hajamat fürdéskor felfogom, de erre már nincs szükség.
A zuhogő víz alatt bambán dörzsöltem bőrömbe az eper illatú tusfurdőt. Miután lemostam magamról a habot kimásztam a zuhany alól majd gyorsan magamra tekertem a törölközőm és felvettem a barna szemceruzám. Megrajzoltam a helyéről hianyzó szemöldököm. Közben elmerengtem azon, hogy sose tudnám ugyanolyanra megalkotni amilyen azelőtt volt. Mondjuk amúgy sem akarnám olyan vastagra, de azért így egy picit fura.
Miután ez megvolt, felöltöztem, aztán a már bevetett ágyamra feküdtem a töri könyvemmel, mire elővettem a telefonom és felméztem Instára.

Az egész napot át interneteztem, amiben a csengő éles hangja zavart meg. Lassan, döcögve sétáltam ki miközben éreztem, hogy korog a gyomrom. Igaz is, ma még nem ettem semmit.

-Héé! -ugrott nyakama Réka.
-Szia -köszöntem vigyorogva, ölelését viszonozva.
-Miujság? - kérdezte, mire csak megvontam a vállam. -semmi- mondtam unottan.

Réka egy órával később ment el. Azután nemsoká megint csengettek ezúttal Patrik állt az ajtóban rózsákkal a kezében.
-Óh, te mindig tudod, hogyan csinálj hatásos belépőt- nevettem. -Szia- öleltem meg közben.
-Szia -éreztem mosolyát vállamon.
A telefonom türelmetlen zúgásba kezdett, de csak egyszer, azaz üzenetem érkezett.

Bazsii💗: Sziia Életem! Ma sajnos nemtudok átmenni, lebetegedtem :/ majd holnap találkozünk pussz :*

Me:  oké, semmi gond gyógyulj😘 majd akkor ha jobban leszel... <3 szia

-Rossz hír? -nézett aggódva Patrik.
-Ja, nem csak Balázs picit beteg lett.
-Hm -nevetett- hogyne. Gondolom.
-Ezt miért mondod? -kérdeztem fél szemöldököm felhúzva.
-Nemhinném, hogy csak úgy egyből beteg lenne. Van valami más mögötte. - alig kaptam levegőt, és alig érzékeltem, hogy kezeit enyémen tartja.
-Viv. Baj van? - nézett szemembe, ami kezdett fátyolosodni az onnan kitörni kívánó könnyektől.
-Balázs... ugye... nem csal meg... megint? -könnyes tekintetem övébe fúrtam.
-Nemtudom, de én kinézem belőle. -mondta, majd látta a lány arcán, hogy egyre kétségbeesetten nézi őt, így hozzátette - de ezek csak az én téves megérzéseim. -mondta- az nem jelemti azt, hogy tényleg félrelép.

Ekkor egy ötlet jutott eszembe.
-Figyu -néztem rá könnyeim mögül. - mi lenne ha maradnál éjszakára? Úgy volt, hogy Balázzsal leszek, de ha beteg és nem jön akkor nincs aki vigyázzon rám mivel anyáék sincsenek itthon.
Naaa kérlek.
Egy percig mintha habozott volna, de belement.
-Nos akkor nézünk filmet?
-Ahamm.
-És mit akarsz nézni? -húzta halvány mosolyra ajkát.
-Valami horrort. Mondjuk a Démonok között 2.?- emeltem tekintetem rá.
-Nekem oké, de nem fogsz félni? -nevetett.
-Hm.. -erre nem is gondoltam.. -akkor ha esetleg megijednék hozzádbújhatnék? -kérdeztem mire kaján mosoly jelent meg arcán.
-Persze. -vigyorgott.
Patrikkal bementem a szobámba mire felkapta a laptopom betöltötte a filmet, majd rákapcsolta a  TVre, hogy jobban lássuk.
A film nagyon ijesztő volt, viszont a végére teljesen elnyomott az álom.

Sziasztok! Tudom ez a rész elég uncsi lett és még rövid is, de remélem azért tetszik! Hamarosan hozom az új részt!
Pussz :*
#571words