Álmok Járásában

9.

Patrik állt az ajtóban, rózsaval a kezében kisírt szemekkel. Nagyon, megkedvelhetett. De.. nekem ott van Balázs aki ismét szeret! Ismét ittvan, hogy boldoggá tehessen. Itt van hogy... hogy ismét eldobjon pár héttel később magától.

Patrik közelebb jött és ezt mondta:
-igyekeztem ahogy csak tudtam. Erre te itt smacizol egy fiúval? Vettem neked húsz rohadt, rózsát, hogy bocsánatot kérjek de te meg mással enyelegsz!
-Patrik! -kiabáltam mert kezdett elfajulni a dolog. - nem is ismered őt, sőt még engem sem! Bemutatom neked Barócsi Balázst, a barátomat. Balázs ő itt Somos Patrik!
-Cső -köszönt először szerelmem.
-Szevasz -mondta Patrik is. -Na hát akkor ezt itt is hagyom -mondta nedves szemmel,majd ledobta a virágot a földre és undorodva nézett párosunkra.
-Patrik, nemtudom miért sértődtél meg ennyire, de bocsáss meg, bármi rosszat is tettem!
-Jólvan. -indult meg egy könnycsepp az arcán. -Minden nap el fogok látogatni hozzád és ha Ő- mutat Balázsra- összetöri szíved szólj nekem és szétütöm! -jelent meg egy halvány mosoly az arcán, mire halkan nevettem egyet.
-Arra nem lesz szükség -vigyorgott Balázs.
-ajánlom-kacsintott - akkor én megyek is! További jó smacizást! - indult az ajtó felé-ja és -fordult vissza - ne felejtsetek gumit használni! -röhögött mire Balázs nevetve biccentett egyet én pedig szórakozottan bemutattam neki.

-Noos akkor -mondta amikor kiment Patrik. -Folytassuk ott ahol abbahagytuk hajolt ismét fölém.
Sokáig maradt itt aminek nagyon örültem. Sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy mindvégig szeretett és szenvedett, mert nem tudta ezt elmondani nekem. Nem hiszem el,hogy egy év után minden a régi!
Fáradt voltam nagyon, így bealudtam.

Azelőtt

Csak sétálgattam a táborban. Minden... olyan más. Ez a hely mindig olyan vidám, de... most komor. Minden fekete-fehér. Csak járkálok körbe-körbe. Úgy döntöttem kitisztítom a fejem, sok minden történt az elmúlt egy évben. Mi összejöttünk Balázzsal, és nagyon boldogok vagyunk.
Ekkor a hatos házhoz értem. A ház mögött ketten álltak.
Balázs meg egy másik csaj, smároltak.

-Vivii -ugortt rám Réka.
-Mi, hol vagyok? -kérdeztem bambán.
-Viv korházban.. tudod..
-Jó tudom. -mondtam mielőtt folytathatta volna. Ekkor mögötte megláttam anyáékat is. Anyu sírt apa meg szomorúan nézett. Nem bírtam ezt nézni. Miattam szenvednek. Óh Istenem, azért teremtettél meg, hogy másoknak fájdalmat, és csalódást okozzak!? Mert nekem eddig nagyon úgy tűnik, hogy ez volt a célod. Miért vagyok egyáltalán itt?! Miért születtem meg? Akkor senkinek se fájt volna semmi.

Anyáék a teljes látogatási időt velem töltötték Rékával, kivéve egy öt percet mikor Rékával kettesben hagytak.
-Rèka képzeld! -mondtam, és elmeséltem neki mindent. Hogy Balázs itt volt, hogy újra összejöttünk, és Patrikról is mesèltem neki.

-J-É-Z-U-S-O-M! - mondta tagolva -neked még az sem lehet unalmas, hogy egésznap benn fekszel a kórházban - nevetett halkan,mire mérgesen néztem rá. -Jó bocsi. De.. drukkolok nektek -kacsintott.
-Balázsnak és nekem? -kérdeztem.
-Nem.. neked és Patriknak- vigyorgott mire bejött egy nő, és kiparancsolta onnan a barátnőmet.

Nem értem őt.

Nooos gyerekek,tudom , hogy rövid lett, de páran már nagyon vártátok, úgyhogy itt is van :D
Remélem tetszik, és bocsánat a helyesírási hibákért, meg az esetleges szóismétlésekért. Pussz :*

#499words