Álmok Járásában

7.

-Nos, ez elég kínos - röhögött magában.
-Hát az.. kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Miért én? - tettem fel. -Jobbat is találhattál volna.. mondjuk egy veseköves lányt. -túrtam kínosan nevetve a hajamba. -Erre bejössz hozzám egy idegbeteghez, aki gyógyszereket kap ahhoz hogy rájöjjön, hogy amit éppen lát az baromira nem a valóság. Emellé még agyrákos is.
-Oké figyelj.. -kezdett el nyugtatni, hozzáteszem nem túl hatékonyan. - Livi mesélt rólad. Mondta, hogy egy gyönyörű szép lányt hoztak be ide, -itt felhorkantottam. Gyönyörűszép, aha mesélj még. -és hogy nehéz most neki. Mivel súlyos beteg.
-Ácsi.- szóltam bele- ez alatt melyikre gondol? Arra a betegségre ami miatt a volt barátommal akit mára borzalmasan megutáltam közben akihez még mindig túl erős szálak fűződnek álmodok, és amilyen rohadt jó ez az egész el is hiszem, hogy az a valóság. Vagy arra amelyikben egy folytonos tompa hasogatás jelzi a fejemben, hogy: "hahó figyelj már, te sose leszel olyan egészséges mint bárki más, mivel tönkreteszem az életeed."?
Ő csak elképedve bámult.
-mivan megcsapott a kettőhúsz? -mondtam a legellenségesebb hangnememben.
-Vivien.. -mondta lassan, szépen tagolva a nevemet.
-Miaz? -szinte üvöltöttem vele.
-S.. sa.. sajná.. sajnálom. -dadogta. Mivan már beszèlni is elfelejtett?!
-Mit sajnálsz? -kinevettem szegényt jóízűen.
-Háth.. hogy ez történik veled.- válaszolt.
-Fogadjunk azt sem tudod mi a nevem. -vicsorogtam rá.
-Óhohó! - kiáltott fel nevetségesen. - nemtudod mennyi mindent tudok rólad! -vigyorgott.
-Jézusom.. -suttogtam magamnak. -mondd, hogy legalább a melltartó kosárméretemet nem tudod! -röhögtem fel, mire ő is ezt tette.
-Nyugi, nem, azt sajnos nem tudom. -egy szó nagyon hátonvágott. A sajnos. Miért sajnos? Istenem ez a gyerek egy adag hülyeség baromsággal nyakonöntve. - de például tudom hanyadikán születtél, mi a neved, lakhelyed, diagnózisod... mindkettőt láttam. És. Tudod mit írnak benne? -nem válaszoltam, gondoltam ez valami költői kérdés . -hogy a maximális idő amit tűlélhetsz- nyelt egy nagyot- nagyon maximum tíz év, az utolsó éveidben is valószinűleg már fekvőbeteg leszel. Vivi én.. nekem.. nagyon.. -komolyan mondom beiratom pár órára, hogy megtanuljon beszélni. Mert magától úgytűnik képtelen. - nagyon szép vagy. Talán ilyen szép lányt még nem is láttam. - hízelgett. Nyögtem egy nagyot.
-Ajj, ugyanmár hagyjuk a süket dumát! -mondom talán a kelleténél kicsit idegesebben. - dehogy vagyok szép, csak valamelyik ápolóm megkért, hogy gyere már be, mert talán most vagyok a legszarabb állapotomban, hogy elfogadjam ezt az egész szarságot- itt már torkaszakadtából ordibáltam neki- és te meg egy igen vastag pénzköteg áráért bejöttél ide, hogy mondogasd nekem hogy mennyira aranyoska a búrám és, hogy flörtölj velem. Csodálatos, és most a lábad előtt kelljen, hogy imádjalak téged és mondogassam, hogy: "óh Patrik milyen jó, hogy jöttél, és kiszedtél ebből a végtelen sötét lyukból, aminek az önsajnálat/bánkódás neve!" Vagy mesélj még nekem mit mondtak, mint kell említened még nekem, hogy szebb legyen a napom!!??- a kiabálástól a kiszáradt torkom kaparni kezdett, fejem gyenge hasogatása erősödni kezdett.
Patrik csak elképedve bámult majd ő is kifakadt:
-Oké, megértem, hogy most feldúlt vagy de kérlek nyugodj le! -itt megforgattam szemeim- nem fizetett le senki és kurvára nincs kedvem ehhez a vádaskodáshoz úgyhogy ezt most azonnal hagyd abba -egyre jobban kezd fájni a fejem. - mert ha úgy tetszik el is mehetek de akkor megigérem senki sem fog hozzád jönni és azt bánni fogod. Tudod Vivien, még a szüleid sem jöhetnek hozzád be látogatóba de én lefizettem mindkét nővéremet, hadd jöjjek be hozzád mindennap egy picit! Azthittem, hogy örülsz majd, hogy egy veled egykorú bejön, pénzt dob ki érted, hogy láthasson, hogy érdeklődjön irántad, hogy megismerjen téged, mert érdekeli a személyiséged! Én a helyedben baromira hálás lennék, úgyhogy ne kötekedj, mert csak magad alatt vágod a fát! -mondta a végét levegő után kapkodva. Most az én szám maradt tátva.
-Sajnálom nem tudtam, ne haragudj...ugye maradsz még?- Néztem szèp zöld szemébe.
Elöntötte a fejét a vér ami vörösre festette bőrét a kiabálástól. Nem igazán tudtam mit tegyek most erre fogta magát indulatosan felállt és az ajtó felé indult még mielőtt kinyitotta volna az ajtót rám nézett. A szeme mintha elsötétült volna. És egy könnycsepp gördült le a szép èlesvonalú arcán.

Sziiasztoook!
Sajnálom, hogy ez ilyen veszekedős rész lett de há na :D
Hamarosan jövök a folytatással.. pussz
#674words